Felelős vagyok a rózsámért

Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Eheti mesém főként az állatokról fog szólni, ha elefántot megevő kígyókról nem is, de 2 lóról, 2 póniról, 2 törpemalacról, 3 nyusziról, 3 libáról, 2 bárányról, 5 szamárról, 7 papagájról, 10-15 kutyáról, 2 méhcsaládról, és 1 macskáról. És egy kedves olasz családról egy tűzoltó papával, egy biológus-állatkiképző mamával és kettő darab, rendre 3 és 1 éves kisfiúról, illetve wwoofer társamról, egy 17 éves német lányról. A helyszín egy Genovához közeli, valószínűtlenül klassz fekvésű, 144/a szám alatti, azaz kb 9 és háromnegyedik vágányhoz hasonlóan varázslatos módon eldugott kis farm. Itt és velük élem mindennapjaimat már jó másfél hete! :)

Mostanra múlt el az izgulásom egy kicsit az egyik helyről másikra utazgatás, és hogy "vajon a következő is olyan jó hely lesz-e, mint az előző" gondolatok közepette. Kicsit lassú vagyok, tudom, már negyedik hónapja utazunk Pereccel és a negyedik országot járjuk, de mindig van egy kis drukk bennem. Mindig azt mondjátok, hogy nem látszik, de szégyenlős és izgulós gyerek vagyok legbelül, még abban a koromban legalábbis az voltam, amikor felismertem csukott meg a nyitott óriáskígyókat. Tehát most is az vagyok! :)

Izgalmas és kockázatos dolog is egyben más emberek életébe így belekukucskálni és beleépülni 1-2 hónapra. Fogod, és jól megszelídíted őket. De úúúgy, hogy észre sem veszed, hogy ők is megszelídítenek téged... Közben meg olyan vagy, mint egy megfigyelő tudós, tanulmányozod mások hibáit, hátha te majd nem követed el őket. Ez persze baromság, majd ha nem ezeket, akkor másokat, sokkal jobbakat, a sajátjaidat! :)

Az izgatottsági szintem, hogy itt lehetek, egyenesen arányos -ha nem exponenciálisan- a feladat nehézségével természetesen! Az állatoknak (ugyanúgy, ahogy a gyerekeknek) mindig van valami nyígjuk. Persze a jó értelemben. Rengeteg időt, törődést, foglalkozást igényelnek. Sosem a terv szerint cselekszenek, általában nem azt akarják, amit te, az agyadra mennek, felbosszantanak, kikészítenek! Szóval fantasztikusak!

Millinek, házigazdinőmnek az a terve, hogy jövőre oktató farmot nyit gyerkőcöknek, ezért teng-leng itt ennyiféle állat. Mindenki valahonnan mentett, befogadott szerzemény, ezért sokukat eléggé extrém testi és lelki állapotból sikerült ilyen kezessé szelídítenie (bár van, akin még van mit dolgoznunk igaz, Virillo a póniló? ;) A gyerekek, Mario és Elia leírhatatlanul élvezik ezt a környezetet, és mivel mindent, de mindent kipróbálhatnak, ingerekben nincs hiány, így varázslatos kis apróságok, Eli 1 évesen már villával (és néha késsel is) eszik, pohárból iszik, nemcsak jár, de lépcsőzik, létrázik, kutyát sétáltat, pónilovagol, és minden problémát megold! Jó sok koszt megesznek, és a sziklás talajon esnek kelnek, és a napi kétszeri hisztériát leszámítva (amit az olasz szenvedélyességnek tudok be ;), a legtökéletesebb gyerekek, akiket valaha láttam!

 A többség (állatok és gyerekek is!) szabadon kószál, vagy legalábbis kap 1-2 napot a héten, amikor a birtokot a birtokába veheti. Van, akik eléggé kompatibilisek egymással, így összeereszthetők, és van, akik nagyon nem. Szóval meglehetősen sok szervezést és logisztikát igényel az operáció. Ja, azt említettem, hogy kutyaszálló megőrzöde is vagyunk? Tehát folyamatosan jönnek-mennek a többé, de általában kevésbé jól nevelt eb egyedek. Még jó, hogy mi Pereccel már kutyadiplomásak vagyunk, így van egy kis fogalmunk a nehezen kezelhető esetekről. Itt is kihangsúlyoznám, hogy aki nem érzi magát nagyon elhivatottnak, ne fogadjon be kutyát, mert tényleg nem mindenkinek való. Spanyolországban "jogosítvány" szükségeltetik a veszélyesebbnek ítélt fajtákhoz, ami azt is jelenti, hogy hasonló vizsgát kell tenni, mint mi tettünk a kutyasuliban. Ezt minden kutyatartó számára kötelezővé tenném, úgy egyébként... Mert felelősek vagyunk a rózsákért, bárányokért, krumpliszemekért, folyókért, patakokért, zöld szemes ostorosokért, echinus esculentusokért... Tessék már szíves lenni megérteni, kérem!

Emellett régi álmom vált valóra, hogy lovakkal is foglalkozhatok, elkezdtem lovagolni is tanulni, szőrén üljük Blondie-t és Whippy-t, akik patkó nélkül nyargalásznak az őzlábgombákkal teli mezőn szabadon, amikor épp nem Parelli és TTouch tréningnek vetjük alá őket. Na, ezt adjátok össze! :)

Sőt, Milli épp most ül be a szamárpadba, hosszúfülű pajtásainkról tanulni 4 napot, hogy velük is professzionálisan foglalkozhassunk.

A klikkertréning a kutyákkal alap, lásd alábbi videó Milli és Ariel főszereplésével (comming soon: a következő epizódban meglepetésprodukció egy Perec nevű szupersztárral!):

De klikkerrel szokatjuk kézhez a későbbiekben a törpemalacokat, Pippot és Petuniát is (a nevükre még nem hallgatnak, mert tegnap kapták), illetve a papagájokat. A nyuszik már elég kezesek, a bárányokat pedig lerázni sem lehet, őket úgy hívják, h Beee és Meee, papitában pompáznak, Meee fehér, Beee fekete, a nevük hallatán pedig vígan nyargalnak feléd, mert tudják, hogy mindig hull valami kis morzsa a nyomra! A legveszélyesebb állatok a madarak -ezt sem gondoltátok volna, ugye?! Főleg, hogy -nem túlzok- féltenyérnyi pókok tenyésznek errefelé mindenütt! De a libák csípnek, harapnak, és a barátságosnak látszó papagáj kedvesen a válladra száll, majd vagy a nyakláncodtól, vagy a fél füledtől szabadít meg...

Persze nem kevés kakát is kell lapátolni ennyi kalandosnak hangzó tevékenység mellett, és szuperrugalmasan figyelni mindenki naponta változó igényeit, meg hogy a gyerekek ne essenek fejre a libamedencében, senki se szaladjon a traktor, vagy a Lada Niva alá (mert ide csak az jut el az erdei úton :), és ... mi van még? ... ja, világbéke!