Úgy kezdem a blogot, ahogy a mostani történetemet is mindig mesélni kezdem valakinek, hirtelen.
Most indul a biokalandom. Vagy az az élet? Ja, akkor már elindult egy kicsit régebben! :)
Azt hiszem, Coelho írja valamelyikben –de ki tudja honnan vette :) -, hogy:
Step 1: fogd a személyes történeted, az egész életedet a kezdetétől, vagy még az előtörténeted is vedd bele. Mindent, ami veled történt, vagy a szüleiddel, felmenőiddel történt és rád vonatkozik és
Step 2: meséld el egy totál idegennek. Feketén – fehéren.
Step 3: ezt ismételd meg, ahányszor csak tudod.
És megszabadulsz, eltávolodhatsz a múlttól, és csak te maradsz. Ott, úgy lecsupaszítva, anyaszült meztelen a kis lelked.
Persze kell a múlt! Hogyan lennénk nélküle azok, akik vagyunk? De valljuk be, sokszor ránk ül és összenyom és nem látjuk tőle a jövőt. Vagy ami még fontosabb, a jelent.
Egyik este hazafelé menet végiggondoltam az én személyes történetem. 27év (ebben az életben :)… nem sok, megvan egy 25 perc BKV + 15 perc séta alatt haza a munkából. Persze kicsit hülyén néz ki, amikor a villamoson potyog a könnyed, mikor egy olyan részhez érsz… :) De elmondani még nem mertem senkinek így egyben. Biztos jön majd a pillanat…
Észre sem vettem, és egyszer csak megszületett bennem a döntés: mától más lesz az életem.
Vannak ilyen fordulópontok az életünkben, lehet, hogy 7évente, ahogy a sejtjeink újulnak, de lehet, hogy nem. Persze ne legyünk ilyen szélsőségesek, nem egyik pillanatról a másikra van ez.
Előtte valamilyen megfoghatatlan gondolattól vezérelve kipróbáltam: "Most Húsvétig böjtölök egy jó 40 napot!" Vallásos nem vagyok, a húst szeretem, az alkoholt is, na! (bevallhatom, magunk között vagyunk :) És mégis…
Ugyanúgy, mint mikor a Caminora elindultam hirtelen, még úgy fejben, a legelején. Vagy Hollókőre, az Egyesekkel, vagy úgy egyáltalán a közösségi munka felé a koliban (Tarka és Ráday), vagy elkezdett érdekelni a környezetvédelem, vagy kutyás lettem, Zuglóba költöztem, vagy megtalált a szervezetfejlesztés, az SZMT, az ODWS, az önkéntesség, vagy barlangászás közben szimbolikusan jól átkúsztam egy szűk járaton… (amit nem értesz ezek közül, guglizd meg, azért van, de mind fantasztikus dolog. :)
Mehet az ember visszább is, oda, amikor az ofőm, vagy az a drága angoltanárnőm azt mondta… és a barátnőmmel vagy azzal a fura szimpi ausztrál lánnyal erről és erről beszélgettünk… vagy az a fiú szerelmet vallott nekem és nem értettem, vagy leugrottam, beugrottam, pedig nem mertem…
És mind oda vezetett, ahova most megyek. És tudod, felismered, amikor ez a pillanat az, mert látod magad kívülről, és elkezdenek feléd áramlani azok az emberek, akik segítenek, és a lehetőségek és minden.
Pillangó hatás ez durván, meg Flow. Nem nagyon van olyan gondolatod, amit a sok milliárd emberből egy legalább ne gondolt már volna előtted. ;) De azért biztos nem pont ugyanígy. Legalábbis remélem, mert szeretem különlegesnek hinni magam. ;)
És van egy kiváltó ok is persze, egy trigger. Pálferit most ismertem meg, csak így egybe írva, mert amint kiderült, ő egy jelenség. :) Aszongyahogy: általában a párunk, a társunk hívja fel a figyelmet ösztönösen valamilyen gyenge pontunkra a személyiségfejlődésünkben. Képes rá, mert lát téged, és ő a tükröd. Egy olyan pontra mutat, ahol elakadtál, és nem tudod átlépni. Lehet sok kimenet, nem hiszem, hogy túl kell magyaráznom, biztos van saját példátok. Érleled, növeszted magadban, megszenveded, kiizzadod, kiordítod, kisírod, megszülöd, aztán meg megöleled. És hopp, te vagy! Egy erős magzat, aki nem sír fel, hanem mosolyog. Így jelent meg ez nekem álmomban nemrég egyik éjjel.
Nagy valószínűséggel azért mindig olyan is lesz a megszületett írás mint én: nagyon érzelmes, sokszor lehet, hogy zavaros, kövér, sovány, sok, kevés, konkrét, elvont, inspiráló, lehangoló, kócos, egyenes…
Ez is folyamatosan szülte magát, ahogy írtam, beleszúrtam, kitöröltem. Általában a spontán, zsigerből dolog jön be nekem, ez is ilyen.
Ja, és hogy miről fog szólni a blog? Amúgy? :)
Otthagytam a munkám, szakmám, amit épp csak elkezdtem, és megszerettem, összebatyuzok, fogom a kutyám, és önkéntesként dolgozom egy évig. (vagy tovább, mert mindig minden változhat kis "államunkban", mint tudjuk! :) Organikus farmokon szerte Európában, vagy a világban meg itthon is, megtanulok mindent, ami csak belém fér a fenntartható gazdálkodásról, megismerem az embereket, az állatokat, a növényeket – erről a kalandról szóló vicces, sírós, reflektívkodós, öko szösszeneteimet olvashatjátok majd időről időre, éppen onnan, ahol megtalál az elektromosság és az internet! :)
Ismeritek azt, hogy 2 magzat beszélget? :D
További inspiráció az Inspiráció fülön, jönnek még majd fotók, receptek, ötletek, s minden mi jó! :)
PS.: egy nagy köszi mindenkinek, aki támogat, segít, kérdez, kérdőjelez, kritizál, megoszt, olvas, szeret.
