Sivatag

wallpaperscraft.com

Maradva szigorúan
a realitások talaján,
a magok szárba nem szökkennek.
Az érzelmek nem teremnek

minden bokorban. Ám
a feltételek szükségesek,
ha nem is elégségesek
Az ÉLEThez.
víz kell...
Is.
Persze én már értek érzek egyszerre
Mindent. Is.

OÁZ... IS!

tétovaTeveTovaGondolva 

a korábbiakat

amolyan varródanisan

Ez a hely a karaváné,

forrás

Kar a karé, Láb a lábé,

Láb a karé ... KARALÁBÉ!

Suhan a Tétova Teve Tova,

Végtagok s zöldségek

Kusza kórusa.

Suhan a sivatag hajója.

De hova?

Miért nincs a Tuaregeknek Lova?

Menekül-ÉS?

Próbáltam gondolatban visszatérni, és a korábban beígért öko-témákról posztolni, de nagyon nagy hányadát tölti ki a gondolataimnak jelenleg  a szegedi menekült kérdés. És a cselekedeteimnek is. Sőt egyáltalán a menekülés kérdése. 

Igaz, hogy az ökokörünk hivatalos ideje lejárt, de amint perzselő kezdett lenni itt a helyzet és látszott, hogy civilek szerveződnek segíteni, szinte nem is volt kérdés a körünkben, hogy mi is csatlakozunk, és teszünk az ügyért.

Elgondolkodtam, hogy vajon miért volt ez ilyen egyértelmű. Arra jutottam, hogy azért gyűltünk ebbe a csoportba, mert empátiát érzünk sok mindennel: a környezetünkkel, a Földdel, a családunkkal, az emberiséggel, a természettel. 

És hogy mi a különbség az empátia és a szimpátia között? Hallgassuk meg Brené Brownt, szívszorító és tiszta, mint mindig.

Miért összetett ez a menekült kérdés? Empátia szempontból:

-  Bele tudjuk képzelni magunkat a helyükbe? Illegális bevándorlók, csak ez a közös bennük: a mi nézőpontunk. Nekünk sötétebb bőrű, szakadt, büdös (hetek óta úton levő, dzsungelharcot folytató) nyelvünket, de még angolt vagy egyéb európai nyelvet sem beszélő, sokszor írástudatlan népek. Áttarolnak rajtunk, a földjeinken, a városainkon, és miközben sokszor mi is a létbizonytalanság szélén egyensúlyozunk, a médiapropaganda gyűlöletkeltése nem tud nem a fülünkbe csengni. Afganisztánból, Pakisztánból, Szíriából, Nigériából érkeznek. Különböző a vallásuk, a nyelvük, az iskolázottságuk. Vannak köztük, akiknek a vallása miatt mészárolták le a családját, vannak, biztosan, akiknek otthon volt pénzük, biztosan vannak olyanok is, akik nem jó szándékkal jönnek. Átlagban mégis olyanok, mint mi, átlagemberek, csak nem ugyanazok közt a körülmények közt kellett élniük.

És úgy döntöttek, hogy annál bármi jobb. Polgárháborúból, vallási mészárlásból, napi bizonytalanságból, félelemből - De Hova? Ugyanabba? El tudjuk mi ezt képzelni, hogy érdemes minden nélkül útnak indulni, fizetni embercsempészeknek, mindent kockára tenni, csak menni, menni?

Nem ismerjük valamennyire ezt az érzést? Nem vándorol ki több százezer honfitársunk ennek az érzésnek egy pasztell színűbb árnyalatától vezérelve? Mondhatjuk, hogy ők legalább legálisan teszik. De nem tennék meg - és kérdezem - nem tennénk meg mi is, nem mentenénk a családunkat mindenáron, ha arról lenne szó?

Van-e értelme annak amit teszünk, mint segítők, befogadók? Empátia szempontból:

- Ahogy Brené videójában is, nem csak egy szendvicset nyújtunk, odaföntről? 

NEM! Mert ahogy láttam, és ökokörös csoportunk tagjai is megérezték a tegnapi, egynapos részvételünkből, nem az adományok tárgya maga a lényeg. Hanem hogy ezzel a civil összefogással, ahogy a MigSzol FB csoportjában, az önkéntesek közt is minden nap elhangzik ahogy egymást bátorítják: ezek a cselekedetek naponta az emberségünket szimbolizálják. A MÁV szerelvényeken, a gyűlölködő, magyarkodó oldalakon, vagy csak baráti társaságokban elhangzó fröcsögéssel szemben egy békés, alkotó, kezet nyújtó szimbólum, hogy ételhez, vízhez, pelenkához, cipőhöz, fogkeféhez jusson az, akinek nincs. És emberséghez jusson az, akinek sokáig nem jutott. Mert vannak, akik a nagyon is szükséges alap ellátáson túl zenélni, gyermekekkel játszani, információt, jogi tanácsot adni jönnek önkéntesként, fordítani, egy olyan ijesztő helyzetben, amit senki senkinek nem kívánna.

Ez egy jelenség. A migráció. Rendszer szinten, felülről nem sok szándék látszik az emberi szint rendezésére, a segélyszervezetek és az állam kezét is kötik mindenféle, elképzelt vagy valós béklyók. És ki tudja, hogy valóban milyen szálak mozognak egyáltalán, és azoknak kik-mik a mozgatórugói. Globális szinten, Nigéria, Olaszország, maffia kötelékek, szervezett bűnözés... sokszor jobb lenne nem is belegondolni. 

Az összefogó civil önkéntesek úgy nyilatkoznak: "hosszú távra tervezünk, nem tudjuk meddig lesz szükség a munkánkra." Egy cikk például, hogy mit is csinálunk. És mégegy. Videó.

Legjobb a személyes beszámolóját olvasni azoknak az önkénteseknek, akik nem is gondolták például, hogy találkozni fognak ezzel a helyzettel, valóban belemerültek és szép élményeket adott nekik a migránsokkal való találkozás. Ez is mutatja, hogy csak attól félünk, azt gyűlöljük, amit nem ismerünk eléggé. Itt pedig most összefogás van, budapesti csoportokkal, további önkéntesekkel, hétköznapi emberekkel. Aki akar, tud segíteni. Organikusan alakul a segítők munkája, az adományok elhelyezése, és csak remélni merem, hogy nem csak 3 napig tart ez a csoda, amit egy koránt sem csodálatos helyzet szült.

Ehhez csatlakoztunk mi most, kicsit félve, lelkesen, és kíváncsian, megtéve azt, ami tőlünk telik. Lehet a hal kézbeadásáról és halászni tanításról vitatkozni, és hogy minekjönide, meg van-e aranygyűrűje. Ezen a szinten ez nem erről szól. Az emberségről és emberiességről. Az információ hiányról, a mástól való félelemről, a toleranciáról, és bizony a gyűlöletről és el nem fogadásról is.

És hogy hova tart ez a rengeteg ember? Azt sokszor maguk sem tudják, fogalmuk sincs. Valószínűleg a modern kori rabszolgaságba, a prostitúcióba, hogy a "szofisztikált európai ember" helyett, azaz helyettünk végezzen el olyan munkákat éhbérért, amire mi nem vagyunk hajlandók, és közben taposson rajtuk a talpunk, ahogy mindig is volt. És nekik még így is megéri nekivágni.

Legutóbbi Zöldüléseim

- avagy mi változott a saját házam táján az ÖkoKör alatt?

Nos, indítsunk azzal, hogy fél évvel ezelőtt még egyáltalán nem ilyenek voltak az elképzeléseim, hogy merre Goes Eva Organic. A tervekben tanya, kecskék, zöldségtermesztés, off-grid (hálózaton kívüli) életmód szerepelt. Másképp organikus. Most ismét városlakó lettem, bár nem a főváros, nekem már ez is hatalmas fellélegzés. Abból főzzünk tehát, amink van! Hogyan lehet ezt az értékrendet követni ismét társasházban, a harmadikon?

Talán még sikeresebbnek is érzem újratervezésében a projektet, mint annak előtte. Ki tudja miért? A terv volt nagy? Én voltam kicsi? Rossz időzítés? Vagy az univerzum egy szívtelen ribanc? Tényleg nem tudom. Az álmok átalakulása is egy veszteség, egy elgyászolt lehetőség, egy kis fájdalom táptalajnak, amiből új álmok hajtanak.

És íme a sarjak, amelyekkel összefonódva élem a mindennapokat (az ökokör témák mentén fűzöm rendszerbe őket):

1. Házi Gazda(asszony) - háztartási pénzügyek, tervezés:

Boldi alap

- Minden forintocska költést felírok, mire ment el. Sosem voltam egy nagyon rendszeres ember, se igazán a számok barátja, matek tagozat és közgáz egyetem ide vagy oda. Ez hatalmas lépés nekem. Excelben összesítem, költségcsoportokat hoztam létre, monitorozok. Még ilyet!

- Megtakarítok, a neve Boldi alap. Amely egy befőttes üveg, 100 és 200 Ft-osok tengervíz fölötti szintje emelkedik benne. Tudom, lehet ezt komolyabban is csinálni, de nekem most így tetszik! :)

- Rendszeresen selejtezem a cuccainkat, és elcserélem, elajándékozom a számomra nem szükséges dolgokat (Éljen a Suska! ami nem is csak közösségi cserebere, hanem életforma)

- Nagyon figyelek, hogy ne pazaroljunk, főleg élelmiszert de bármi mást se - erről még írok a kajánál

- Nagyjából kialakult takarítási és életvezetési rendem van (még fejleszthető, de működik), köszi Urban Eve! Idő volt, mire bevezettem, amire szükségem volt, többszöri próbálkozás, és még folyamatban (lásd föntebb a nem vagyok túl rendszeres résznél).

2. Élelem

Ez egy fél! doboz

- Feliratkoztam egy Zöldségközösségbe: Évkerék Ökotanya

Ennél jobb dolog már rég nem történt velem. Nem én termelem meg amit megeszünk, de ismerem őket, szívvel-lélekkel készítenek elő, hoznak nekünk mindent. Egyidősek a gyerkőceink, egy a szívünk, lelkünk. És ez van a közösségünk minden tagjával. Leírhatatlan egy átadási nap a Waldorf suli udvarán. És igenis az utolsó levélig felhasználok mindent amit kapunk, mert nincs szívem kidobni. Jó példa a reteklevél pestom (ki tudta, hogy meg lehet enni? senki!), de olyan finom volt! Újra szívesen főzök, - jó, még mindig van, hogy nem úgy sikerül, nehéz levetkőzni a kapkodást számomra, a jelen-nem-létben főzést. De törekszem, és ha sikerül, nagyon szeretek elmerülni a gasztro-művészetben. 

Szóval reggelente zöld smoothie-kat iszom, eleinte egyébként zöld sokkom volt, ennyi salátát csak a kacsák esznek mifelénk, de megoldottam. Most meg már jön a "minden van bőséggel" szezon! :)

- Ja! És boldog húst eszünk. Nem kell felhördülni, valami olyasmik vagyunk, hogy weekday vegetarian, vagyis egy héten csak 1-2 alkalommal eszünk húst. És ez nem direkt jött. De nekem a nagymamámék is így ettek. Nyami főzelékek, levesek! Nyami pörkölt is, de akkor már a Bürge tanya tisztelettel tartott és levágott állataiból. Náluk is voltam még a tavaly nyári Élőfalu találkozón, irtó szimpatikusak, akár én is lehetnék ők. :) Fuck off ipari hús!

- És néha elmegyek a Mars téri piacra, csak nem nagyon ismerem még az árusokat, valahogy nekem kell ez hozzá

-Ha meg végképp izé, akkor azért a Tesco házhoz szállít, felhozza a harmadikra, de ilyenkor nem akarom tudni hogy mit. És szerencsére egyre ritkábban folyamodok oda.

Ez természetesen mind helyi, termelői, nem csak a címkéje az. Tudom, látom, elmehetek, megsimogathatom, kigyomlálhatom. Nem csomagolt, nem reklámozott, nem vegyszerezett, egy családnak biztos megélhetést ad. Ennyi. Megoldható.

Mi főztük ki, köszi Erika!

3. Méregtelenítés

Azt hittem ez a téma nem is érdekel, de az ökokörben ketten is a lányok közül nagy boszorkánykonyhások, méreg(telenítés)keverők. Úgyhogy:

- szappant főztünk együtt

- mosószappant vettem (használt zsiradékból főzöttet), amiből házi mosógélt főzök

- saját fogrém recepttel kísérletezem

- csak ecettel és mosószódával takarítok (ez már eddig is nagyjából így volt)

- gyógyszer is csak végső megoldás, bár tény, hogy a migrénre és a bölcsirandomvírusra nem találtam még kíméletes megoldást...

4-5. Energia és Víz témában van még mit tudatosodnom. Nagyjából követem a számlákat, nem nagyon hagyok standby-on (meg nincs is TV-m, hihi), fűtés-hűtés, amennyire lehet odafigyelve, csapvizet iszom, de a hosszú zuhanyokról és a folyóvízzel mosogatásról nagyon nehezen megy a leszokás pölö. 

Gilisz-tanya

6. Hulladékban nagyon izgi dolgokba vágtam!

- Giliszta komposztom van az erkélyen, így. Totál működik, nem urban legend, nem büdös, szépen gyártják a srácok a jövendőbeli elsuskázandó virágföldet, mert ennyi biozöldség levelekből, hulladékból termelt komposztot ki az ég bír elhasználni??? ;)

- Újra mosható pelusozok, ezt már korábban kikísérleteztem, beszereztem, ha már van, akkor meg használjuk Boldival. Bár csak otthon, a bölcsiben marad az eldobható. Sőt, tudom, hogy ez már extra extrém, de még a mosható egészségügyi betét kipróbálása is a közeli tervek között van. Hát igen, ez már a vég kezdete! :) Így nem 1 tonna, csak fél tonna pelenkaszemetet gyártunk...

- Így kb. egy héten alig bírok egy fél zacsi szemétbe menő szemetet legyártani, elképsztő. ZeroWaste avagy Nullahulladék. Szinte.

- A szelektívet meg elviszik zsákban háztól. Meglátogattuk a hulladékfeldolgozó telepet, baromi jó tanulmányi kirándulás: sokk, undor, csalódás, megkönnyebbülés, rácsodálkozás, minden van benne, majd még írok róla.

- Éééés! A legjobb! Csináltunk egy upcycling workshopot a lányokkal, azaz hulladékból, haszontalanból kreativitással újat, szépet, szeretnivalót alkottunk. Ebbe mind nagyon beleszerettünk, így ennek még biztosan folytatása következik. Fotókat majd a megfelelő posztnál keressetek!

7. Egészség, no stressz

Meditatív borsófejtés

Ezt fejben játszom, na jó, meg testben.

Jógázni nem tudok annyit, nem tudom mi van, de most arra kevés jut. A napi feladatokba próbálom beépíteni a lassulást, belemeditálást, elmélyülést, flowt, ilyeneket. De még sportolni is újra kedvem támadt. Eddig ennyi. Kedv, de az se semmi. :)

4 órában dolgozom, tudom, hogy ehhez eszméletlen nagy szerencse is kell, nem sok az ilyen lehetőség. De mindenkinek ezt kéne. Képzeljétek el, hogy fele munkátokat szépen összecsomagolnátok, és odaadnátok valakinek, akinek meg nincs. Kész! Hiányozna? Világbéke, minden probléma megoldva. Miért nem? Csináljuk már!

Én így örömömet lelem abban amit csinálok, van időm gyerekre, kutyára, családra, házimunkára, néha még alvásra is. No mindegy, csak úgy mondom.

Meg kifestőztünk a csajokkal, nem tudom, ismeritek-e a felnőtteknek készült kifestőkönyveket, lehet hogy gagyinak hangzik, de nagyon felszabadító program. Már a munkahelyen is szerveződik valami ilyen. :)

8. Közlekedés: Bringa, bringa, bringa! Szeged, Szeged, Szeged!

Olyan, mint Hollandia, mindenki bringázik, csinosan, slamposan, szabályosan, szabálytalanul, éjjel, nappal, gyerekkel, kutyával! Úgy sajnálom, hogy nem fotóztam le nektek, de egy csöves-hippi fazonnak van egy virágokkal és zászlókkal szinte Harley Davidsonra turbózott bicaja a városban, na az mindent elmond! :) Fogalmam sincs mivel hova lehet tömegközlekedni, mindenhova bringázok, viszem Boldit, vagy alkalomadtán hatalmas adag zöldségeket a gyerekülésben.

Hát ilyen az élet, szeláví!

Így visszaolvasva kicsit hencegős extrém hippis itt-ott a dolog, de egyrészt nagyon büszke vagyok minderre, másrészt tényleg azért írom le, hogy lássátok ilyen is van. Ilyen UFÓ is él a Földön! :) A fene tudja, hogy mennyi marad meg belőle és meddig, mert ezek is "csak" szokások. A legtöbbjére az utóbbi pár hónapban szoktam rá, és van ami,már szokás egy ideje, eléggé elmélyült. Mindig változunk, és néha még jó szokásokat is levetkőzünk. De ami fontos, értékes számodra, arra sosem késő rászokni, sosem késő változtatni, sosem késő megélni. Pötty.

ÖkoKör

Avagy ahogy a résztvevőink hozzátartozói közül páran hívtak minket - az ÖkörKör. ;)

Valamilyen szempontból tényleg ökrök vagyunk, húzzuk az igát, plusz erőfeszítést teszünk - egy kicsit nem is csak a saját érdekünkben. Vagy kívülről biztos így nézhet ki.

Ez lett belőle: a Vihánc kör

Belülről csak azt tudom elmesélni nektek az előző 3 hónapról, hogy:

- egy teljesen új városba költöztem, ahol 2 embert ismertem

- vettem egy mély levegőt, legyőztem a parámat, plakátokat nyomtattam és fészbúk kampányoltam, hogy jelentkezőket toborozzak idegen emberekből

- találtam egy klassz helyszínt, ahol heti egyszer össze tudunk gyűlni (nem is rosszat: Kapca Szeged, ami az InStyle szerint benne van a top10-ben, amit Szegeden meg kell látogatni - szerintem is...)

- egy ici-pici kezdő lökést adtam a csoport csoporttá válásához

- hátradőltem és élveztem a csodát! :)

"Finom ételek"

Mi is az ökokör? A Tudatos Vásárlók Egyesülete indította el ezt a programot. A honlapról idézek (érdemes végiglapozni):

"Könnyed és sikeres életmódzöldítés közösségben: jó hangulat, tapasztalatcsere, finom ételek, közös programok, kreatívkodás és sok-sok megtakarított energia, víz és hulladék."

Magam sem mondhattam volna szebben. Ez mind megtörtént velünk, és még több. Elvégeztem egy párnapos képzést, hogy csoportvezető lehessek, azóta is hálás vagyok magamnak (meg a TVE-nek). Néhány facilitálási eszközt kaptunk és magáról a programról a tájékoztatást, vagy inkább iránymutatást, alapelveket. 

Az egész attól működik, hogy kis közösségben hasonlóan gondolkodók együtt gondolkodunk és -ami még fontosabb- cselekszünk! Hétről hétre vállalásokat tettünk, hogy milyen apró projektekkel teszünk az életünk megváltoztatásáért. Nagyon hamar kialakult, hogy 8-10-ünk közül kinek melyik terület az igaz szerelme, ami valódi lelkesedéssel tölti el, tájékozódtunk és egymást is tájékoztattuk, megvitattunk mindenféle, életben fontos ügyeket. Biztattuk egymást, ha nehézségbe ütköztünk, megünnepeltük a legkisebb sikereket is. Eredményeket értünk el. Íme a számok, mert amit nem mérünk meg, az ugye nincs is!

Nehéz szavakba önteni, hogy mi minden történt a csoporttagokkal, mert annyira egyértelmű és jókedvűen önműködő, szemmel látható a változás mindannyiunkban, hogy analízissel csak elrontja az ember.

De azért kicsit bemutatom a csoportunkat:

A lyányok angyalok! - színkavalkád

Gyakorló háziasszonyok vagyunk, valamiért főleg a lányokat mozgatja meg a "hogyan legyen zöldebb, élhetőbb háztartásod" téma, nem is értem... :) Bár más ökokörökből szól a fáma fiú résztvevőkről is... lehet hogy igaz a legenda, 2-t már élőben is láttam közülük a képzésen!

Van köztünk orvos, anyuka, nyugdíjas, tudományos kutató, született aktivista, mosolyalbum, örök túlélő,  gyermekre áhítozó, kutyás, életművész, lakberendező, szappanfőző, tanyán élő, csicsóka termesztő, öko-lobbista, balkonkertész, zöldség doboz vásárló, Suska csere-bere kör tag, hulladék-újrahasznosító... egy színkavalkád. Némelyik jelző már ökokör előtt is voltunk, némelyik pedig közben lettünk.

A találkozásaink során 8 témát dolgoztunk fel, ezekről szeretnék külön posztokban beszámolni nektek, mert mindegyik megér egy misét! 

1. Háztartási pénzügyek, tervezés 2. Egészséges Élelem 3. Méregtelenítés, vegyszermentesítés 4. Energia 5. Víz 6. Hulladék 7. Egészség, stresszmentesítés 8. Közlekedés

Számomra a legfontosabb tanulság, hogy megéri tenni, együtt lenni, változás ügynöknek menni.

Tegnap volt a záró piknikünk, ami nem zárt le semmit. Szerencsére! Bepróbálkoztam a lányoknál, hogy mi lenne ha kéthetente találkoznánk (titkolt vágyam hogy szűk kis szabadidőmben jógázni is el tudjak járni :), de azt mondták: kizárt! Találkozzunk minden héten! Így kénytelen leszek még szabadidőt gyártatni magamnak a kis manókkal. Tűkön ülve várom, hogy hogyan váltjuk valóra további terveinket, miket alkotunk még, kik csatlakoznak hozzánk, milyen változások katalizátorai lehetünk!

a (nem)Záró Piknik 

Hát kell ennél több? Köszönök Nektek Mindent!

Ha van lehetőségetek, ökokörözzetek!

Gyúrunk vazze!

De olyan izmokra ám, amiről tényleg nem gondoltad, hogy létezik. És most nem a lapocka alatti mittudoménmi a latinnevére gondolok, ami csakis a pilatestől mozdul meg, meg nem is a titokzatos és sejtelmes gátizmokra. Nem mintha ezeknek a megmozgatása nem lenne fontos, csináljátok csak az összehúzogatós gyakorlatokat! ;) De erről már írtam. :)

Amire mostanában jöttem rá, hogy szintén lehet gyúrni, az az akaraterő és az érzelmi intelligencia (EQ). Vannak dolgok, amikre könnyelműen azt mondjuk, én ilyen típus vagyok, inkább hajlékony, mint erős. Például. Inkább racionális, mint intuitív. Pedig az intuícióra is lehet gyúrni. Olyanok, mint az izom. 

Nem mintha a filantropikum.com a leghitelesebb és legtudományosabb online folyóirat lenne, amivel valaha találkoztam, de ez a cikk az akaraterő fejlesztő gyakorlatokról elég jó. Csak úgy empirikusan mondom, amit kiemelnék az valóban a kis lépésekben haladás. A nagy változások, meg a sok egyszerre úgysem marad meg tartósan, erről majd írok még az ökokör résztvevői és vezetési tapasztalatok posztban is. A változtató izmok hamar elfáradnak. De így épülünk fel, fizikailag és lelkileg is: túlzott használat után lemerülünk, kell a feltöltődés. Fokozatos terhelés alatt pedig erősödnek az izmok, nő a pálma.

Ki a fene gondolná, hogy olyan apróságok, mint hogy odafigyelsz a tartásodra, költségvetést vezetsz vagy a másik kezeddel mosod a fogad, megállod, hogy ne káromkodj, bármiben is sikeresebbé tesznek? Ahogy elolvastam a cikket, meg is lepődtem, hogy ezeket a kis változtatásokat, innen-onnan, más forrásokból és ötletekből vezérelve én már gyakorlom, elvégeztem (van amit többször is, mert ugye a hatás nem mindig tartós, de a törekvés fontos! :).

És valóban, mára már kutatások igazolják, hogy főként nem az IQ, hanem az EQ az, ami a sikeresség, a változásokhoz való alkalmazkodás kulcsa. Az érzelmi intelligencia pedig a két agyfélteke összeköttetéseinek számától (is) függ. Ezt pedig javíthatjuk, ha keresztbe hadonászunk a testünk előtt, minden nap más útvonalon megyünk, hogy frissen tartsuk elménket, vagy a másik kezünkkel kanalazzuk a joghurtot. Nem kell mindent analizálni, kanapéra feküdni, és ilyen vicces gyakorlatokkal is tehetünk a személyiségünk fejlődéséért. Ezt tudni nekem iszonyú felüdülés! Nektek nem? :)
Persze, önreflexió nélkül nem megy. De nagyokat kell koppannom az önismeret kapcsán néha. Azt gondoltam, mivel szuperérzékeny vagyok (ez tény, vitának helye nincs! :), biztos magas az EQ-m. Mint kiderült számomra, az alacsony EQ-jú ember nem csak nehezen ismeri fel az érzelmeit (vagy mások érzelmeit), hanem könnyen összeomlik stresszhelyzetben, félénk, makacs, féltékeny, beteges is lehet (mármint testi egészségi állapota), illetve viselkedése nyomokban agressziót, az önkontroll hiányát! tartalmazhat. Nem mondom meg, mik jellemzőek rám ebből a sorból, szerencsére nem mind, de azért akad. A magas EQ-jú ember pedig pozitívan bánik a stresszhelyzetekkel, nyomás alatt is tudja rendszerezni a gondolatait, és felvállalja a kihívásokat, nem futamodik meg. Ilyet is tudok néha, de jó lenne a repertoárt ebbe az irányba bővíteni. Visszacsatolva az előző posthoz, úgy érzem a Hősök tere kihívásom ezt is szolgálja.

Zárszóként pedig: az egyik legjobb érzelmi intelligencia fejlesztő gyakorlat például a mesemondás, mesehallgatás. Storytelling. Amennyi belefér. Meséljetek! Veletek mi van?

Hétköznapi Hősök

Kedves Olvasótábor, 

megkövetlek benneteket a hosszú blogszünetért, visszatértem. Ez egy elég személyes hangvételű blog, ezért is nem röpköd a követők száma a százezrek felé, ám az utóbbi időben nem talált rám az ihlet, nem tudtam jó szívvel és ízzel összeszedni és kitárni a gondolataimat felétek. De most talán mégis, így fogadjátok szeretettel: a hétköznapi hősökről. <- zene :)

A Hősök tere kezdeményezéshez való csatlakozáshoz olyan -számomra meglepő- élmények sorozata vezetett el, amelyeket az elmúlt 3 hónap alatt éltem meg. Nagy fordulatot vett az életem, nem olyat, amilyenre számítottam. De erre végül is lehet számítani, nem? :) Az élet nem mindig úgy tálalja magát, mint ahogy azt Móricka elképzelte.

No, lényeg a lényeg, az elmúlt időszakban több, mondjuk úgy, attrocitás ért, amiket nem igazán tudtam hová tenni. Tegyük hozzá, könnyű célpont vagyok, kutyás, kisgyermekes anyuka, bringázok, hordozok, zöldülök és még sorolhatnám. Ki is lógok sokszor a sorból, olyan halmazok metszetét alkotom a társadalomban, akiket külön-külön is szeretnek kioktatni valamiért random utca emberei, hát még ha halmozottan vagy jelen a halmazokban. Gondoltam én! De aztán rájöttem, hogy ezt bárki elmondhatja magáról. Jobb példa sem kell, mint Eszter bejegyzése. Sehogyse tudod jól csinálni - és ami mögötte van. Szívbe markoló történetek arról, hogy minden ilyen utcai "balhé" mögött, ami kitörölhetetlenül, mégis alig észrevehetőt rombol rajtunk naponta többször, van még ezer szál. Empátia, barátocskám!

Én alapvetően azt az életelvet vallom, hogy Élni és élni hagyni. Gondoltam én! -ismét csak. Ömámítás, barátocskám! Ám amikor elkezdődött ez a furcsa eseménysorozat, rájöttem, hogy én is növesztgetem ám a tüskéimet, rosszakat gondolok járókelőtársaimról. Amikor nem figyelnek és majd' elütnek, még le is ribancozom őket. Hangosan. És indul a lavina, zsörtölődés, beszólás, ítélkezés, negatív örvény. Nehéz persze szuperasszertívnek lenni, amikor a társasházi lakótárs kioszt "3 csomaggal és egy ölbe kéreckedő másfél évessel, plusz kutya a harmadik emeletre" helyzetben, hogy nem a lépcsőházban kéne bőgetni a gyereket. Meg hogy ne pisiljen a kutyám az előkerti tujára. Meg ne épp oda támasszam a biciklimet mert 2 lépést kerülni kell, meg rászólni a kisfiamra a semmiért, sehonnai néni kérem, mert ha már az anyja nem neveli meg... Én ezt mind megértem, ha én ő lennék és zavarna, biztos szóvá tenném. Mert bennünk van. Ez is egy ítélet, de mi jut eszedbe, ha azt mondom: magyar mentalitás? Amikor eldobta egy tini srác a szemetet, utánaszóltam. Mindegy, hogy kutyafasiszta vagy, gyerekfasiszta, biciklifasiszta, vagy szemétfasiszta, lényeg, hogy a frusztrációdat levezethesd a másikon. Magyarázatot kereshetünk - szocializmus a tudatalattiban? tanult tehetetlenség? besúgók és kinekvantöbb? hülyevállalkozó? - kifogás, nyafogás! Hangsúly játék, fordítsuk át! Magyar mentalitásból legyen mAgyar menTALITás. Érzitek a különbséget? :D Ízlelgesd!

Na, ezzel kapcsolatos az én vállalásom: az érzést nem lehet megváltoztatni, hogy néha irritáljuk egymást. A közlekedési csípési sor -kamionos - autós - bringás - gyalogos - galamb - ami az egyik legtöbb frusztrációt teszi például belénk és legtöbb káromkodást hozza ki belőlünk, nem nagyon fog változni. Egymás halmazaiba is belefolyunk lépten-nyomon, metsző metszetek vagyunk és mindig lesznek helyzetek. Tehát azt nem kívánom, hogy világbéke, hirtelen ne érezzen senki sem így. Ilyenért hülyeség imádkozni, érdemesebb hálát adni, és a magad udvarán söpörni. 

Így a magam részéről azt a vállalást teszem, hogy minden nap, amikor én valakit megítélek, vagy ő megítél engem, mindent megteszek hogy pozitívba fordítsam ami történik. Ha csak egy kedves gondolattal, vagy csak annyival, hogy bocsi, vagy egy beszélgetéssel, a másik megszólításával, vagy csak azzal, hogy nem küldöm el az anyjába, vagy egy napi jócselekedettel, hogy felemelem a cekkerét, de a mínuszból pluszt csinálok. Ha van energiám leállok és megmagyarázom, érvelek, ha elszalad, mert nincs érve, vagy vitakultúrája, utánamegyek. Ha nincs energiám -mert esőterv azért mindig kell-, csak arra törekszem, hogy ne alázzam meg a másikat. Talán ez számomra a lényeg. Nem az, hogy én áldozat legyek és mindent lenyeljek, mert az is csak belső fortyogást szül, ami egyszer kitör, és lehet hogy máson csattan. A leszarom tabletta is jó eszköz lehet. De a közöny helyett a törekvésem, a nyújtózkodásom azirányba tartson, hogy a belső békém megtartása mellett a másik ember méltóságán se ejtsek csorbát. Mert neki is van sztorija. Nem hülyébb mint én. Vagy én nem vagyok okosabb. 

Mennyire lepődne meg a tujás bácsi, ha nem a forgatókönyv választ mondtam volna, hogy "nemisamagatujájaezközterületmegamúgyakkorhovapisiljenakutya?!" hanem azt, hogy megértem, hogy sokat dolgozott vele, és nem szeretné hogy kiszáradjon, szép tuja.

Egységélmény. Vivát! Úgylegyen!

#azvagyokamitteszek

Ha más nem segít, mormoljunk Varázsszavakat. :)