Nyári Dal - Interjú 2. rész

Zene interjúolvasáshoz: Nyári Dal

Ha még emlékeztek, Csapó Móni barátnőm ajánlkozott a kalandom elején interjúkat készíteni velem, íme olvashatjátok a második fordulót. 3 hónap, 2 ország, sok barát és élmény és tanulság. Az angol verzió (English version:) Móni blogján és az angol oldalon olvasható.

1, Hol vagy most?

Most épp Szlovéniában vagyok, egészen pontosan egy Lipa nevű kis faluban a szlovén Karszton, nem messze az Adriától. 2 hete érkeztem erre a farmra, ahova is 3 barát kicsit több mint 1 éve költözött ki Ljubljanából, és kezdett gazdálkodásba. Egy témában jártas ismerősüktől kértek segítséget, hogy permakultúrás alapokra építsék fel kis gazdaságukat, konyhakertjüket. Közben szabadtéri fesztiválokat és találkozókat szerveznek, ebben is szükségük volt segítségre. A hihetetlen, hónapok óta tartó szárazság miatt csak életmentő tevékenységeket lehet végezni jelenleg a kertben, így segítek a ház körül mindenféle dologban, amiben lehet. 

Előtte pedig egy hónapot töltöttem Nyugat-Magyarországon a vas megyei Döröskén egy családi gazdaságban. 

2, Mik voltak az előző életedtől való elszakadás utolsó lépései? 

Először is kiadtam a lakásom, összepakoltam az ingóságaim és hátizsákba költöztem. Mindenkit megnyugtathatok, aki úgy érzi, túl sok kacathoz kötődik, és el sem tudja képzelni, hogy ezt hogy oldaná meg, hogy így is van! Túl sok a vackunk, a tárgyunk, és mégis elég 2 nap rá, hogy ablakmosással, takarítással és – a lányok érteni fogják a nagybetűt – a RUHÁK elcsomagolásával együtt összecókmokoljunk mindent. 2 hetet egy kedves barátnőmnél töltöttem, közben varrótanfolyamra jártam, és aki kíváncsi volt még rám, mielőtt elindulok, azzal leültem egy limonádéra vagy sörre, és hazautaztam meglátogatni a családom. Néhány bürokratikus elintéznivalót jól elhanyagoltam, vagy az utolsó utáni pillanatra hagytam, ahogy kell, annak ellenére, hogy volt időm rájuk bőven… És felültem a Döröske felé robogó vonatra, átszálltam a buszra, és bekiabáltam a Sábli porta udvarára, hogy megérkeztem! :) Tudom, így most egyszerűnek hangzik, ahogy leírom, hagytam is időt mindenre (teljesen fölöslegesen, mert semmit nem kezdek el hamarabb, mint valóban szükséges lenne), de minden olyan fokozatosan történt velem eddig. Szerencse, szervezés, bevonzás? Nem tudnám biztosan megmondani. Mindenesetre arra megyek, azt választom, ami tetszik és érdekel, és akkor, amikor úgy érzem, eljött az ideje. Azt hiszem, ennyi. :)

3, Írtál a blogodon az akvapóniáról. Elmondanád röviden, miért hasznos ez a módszer? 

Meg is látogattam itt Szlovéniában a srácokat, és az akvapóniás rendszerüket, akikkel Debrecenben találkoztam. Hasznosság: először is télen-nyáron friss zöldséget és halhúst lehet nyerni a rendszerből, hiszen üvegházas termesztésről van szó a mi éghajlatunkon (bár van példa szabadtéri akvapóniára is). Tehát elősegíti az egészséges táplálkozásunkat. Aztán egy kis erkélyláda, vagy konyhai rendszer mérettől egy teljes család ellátására alkalmas méretig bármekkorában megvalósítható, így bárkinek lehet. A fenntartási költsége minimális, az akváriumot tisztítani nem igazán kell, szinte mindent megold a rendszer maga. A rendszer felállítása után csak a vízforgatáshoz szükséges energiát, kis mennyiségű rendszervíz pótlást és a halkaját, növénymagokat kell biztosítanunk. Vegyszerek használata kizárt, mert az teljesen felborítja az egyensúlyt. A gyerekek imádják, mert van benne hal, tehát izgi, így könnyen tanulhatnak ezen keresztül az élet körforgásáról, természetről, fenntarthatóságról. Ezért is zseniális Gönczi Péter dzsembori kezdeményezése, hogy a résztvevők által összeszerelt rendszereket adományozzuk iskoláknak, ahol taneszközként használhatják. Az egyik résztvevőt pedig azért érdekelte a módszer, mert lehet, hogy az űrutazók tápanyagellátását is meg lehetne oldani ilyen módszerrel… hát értitek!? 
Legújabb Dzsembori összefoglaló videót itt láthatjátok.

4, Mennyire szoros napirend szerint élsz most? 

Most nagyon laza a napirendem. A szervezetem teljesen beállt a saját ritmusára, szeret korán kelni, reggel 7-nél szinte sosem alszom tovább. Itt a srácoknál minden reggel összeülünk reggeli előtt megbeszélni, ki mit végzett tegnap, mire készül ma, mik a teendők. Eddigre én már megetetem a tyúkokat, kacsákat, akik minden reggel rohannak felém, mint valami messiás felé, hogy itt jön, aki ellopkodja a tojásainkat, de cserébe ad KAJÁT! Aztán egész nap boldogan mászókáznak (úgy tűnik ez a csirkék szabadon és boldogan tartásának egyik titka, mert eddig mindkét tyúkudvarban extra felszerelésként jelen volt) és röpködnek föl a bodzabokor, fügefa ágaira csipegetni. Ezután megöntözöm a kertet, ez 1,5-2 óra (amikor épp nincs rendeletben, hogy nem lehet az alacsony vízkészletek miatt). Reggeli után mindenki megy a dolgára, valaki főz (általában én), majd a fesztiválhelyszínen építünk, dekorálunk, köveket görgetünk az útból és társai. 

Az előző helyen, Juliéknál is korán keltünk fél7-7től 9-10-11-ig, ahogy a nap ereje engedte, a kertben tevékenykedtünk, gyomláltunk, öntöztünk, kajakészítés, ebéd, aztán vagy projekt 2. felvonás, vagy szabadidő. Általában ezt is együtt töltöttük el falusi fitnesszel, wellnesszel vagy kreatív programokkal, mint úszás, bringatúra, furulyázás, lakás átrendezés, esti activity, tűz körül éneklés, tejbeszerzés és borospincézés Kálmán bácsinál… Ilyenek… 

Ellen kell, hogy szegüljek azoknak, akik azt mondják, hogy a vidéki élet unalmas és nincs mit csinálni! Igaz, rossz idő esetére nem árt megtanulni horgolni, makramézni, vagy kosarat fonni. ;) 

5, Új dolgok, amiket már megtanultál? 

Vannak tárgyilagos dolgok, módszerek, és vannak értékek, érzések, amiket felismertem. 

Fel is elevenítettem pár dolgot, amikre gyerekkoromból emlékeztem, például mit kell a tyúkoknak enni adni, hogy néha ott kell hagyni egy tojást, úgy szívesebben tojnak, hogyan kell őket ültetni kotlani. Alap dolgokról, hogy égető napsütésben nem szabad locsolni, mert elégnek a növények, legjobb reggel korán. Tanultam újakat a komposztálásról, valamicskét növénytársításokról, mulcsozásról, a vasi gyógynövényekről, gombákról egy kicsit, befőzési, és egyéb konyhai praktikákról (például ha az uborka keserű, le kell vágni rendre a végeit és körkörös mozdulatokkal összedörzsölve a véget az uborkához, fehér hab formájában távozik a keserűsége). Nagyon élvezem elkészíteni a friss zöldségeket, és mindenféléket amiket a kert, a gazdaság ad. 

Ezért is írtam a fokozatosságról, olyan helyeket választottam eddig, akik maguk is kezdők valamennyire, kísérleteznek új dolgokkal, és az alapok jól elsajátíthatók: növények gondozása, level 1-es állatok. :) Később jöhetnek más haszonállatok, lovak, méhek, sajtkészítés és társaik. És a legfontosabb, amit megtanultam, hogy mindenki másképp csinálja, és ha a szándék jó, nem sok dolog mehet félre. Vagy ha igen, akkor legközelebb majd hátha nem megy. :) 

6, Mi lesz a következő állomás? 

Most 2-3 hétre megszakítom az önkéntes kalandom, mert hív egy másik. Spanyolországba megyek és a 2009-ben egy gyors vakbélműtét miatt megszakított zarándoklatomat szeretném befejezni, a Primitív úton eljutni Santiago de Compostelába és onnan Finisterréig, a Föld végéhez, ahol az óceán kezdődik. Innen visszajövök Szlovéniába, ugyanis egy nagyon izgalmas rendezvényt szerveznek kedves házigazdáim és barátnőik. Egy Nature Event, úgynevezett Természet közeli találkozó, művészeti (pl. land art), jóga, varró, improvizációs színház, és egyéb érdekes workshopokkal, műhelyekkel, tűzzel, zenével, amin mindenképp szeretnék itt lenni. Utána azt hiszem, Olaszországba vezet az út, ezt még meglátjuk.

7, Az eddigi tapasztalataid alapján ajánlod másoknak is, hogy házi kedvencükkel vágjanak neki egy ilyen útnak?

Abszolút! Eddig akárhova mentünk, mindenki szerette volna megtartani Perecet (engem nem, ezt nem is értem… :)), győzködnek, hogy hagyjam ott, adjam nekik! Természetesen ez lehetetlen! De ennél jobb életet el sem tud képzelni szerintem. Elsőre nem könnyű egy városi kutyának megszokni ezt a nagy szabadságot, de azért nem esett nehezére. Őrzi a portákat, a régi és új gazdákat, mindenkivel játszik, mindig van, aki foglalkozzon vele. Utazni sem nehéz vele, szerencsére kistestű, persze mindenhol kell neki jegyet venni, és figyelni, hogy ne szőrözzön, vagy sározzon össze semmit, de egy gyakorlott kutyás ezeket úgyis tudja. Volt olyan farm, ahonnan elutasítottak, mert hogy pl. már van 3 kutyájuk és talán sok lenne, ez is érthető, illetve a kérdések, amik felmerülnek levelezésekben: kergeti-e a csirkéket, hol alszik, mennyit eszik. Ezekben előre megállapodunk, mint mindenben és semmi gond. A jófej emberek általában szeretik az állatokat. :) De pl. a szlovén barátom, akinél pár napig megszálltunk, nem kifejezetten kedveli a kutyákat - pedig jófej :) -, nála kint aludt, és a végére még ő is megkedvelte. Szóval csak akkor jelent akadályt, ha akarjuk. 

8, Üzensz valamit az olvasóknak? 

Ha bármilyen változás, kaland jár a fejükben, mocorog a szívükben, hallgassanak az őrült hangokra és kövessék! Az egyszerűség elég erős megoldás mindenre, ezt is meg tudom osztani frissen szerzett bölcsességként. És mindent meg lehet valósítani: 2 nap alatt furulyázni tanulni, több száz kilométert áthidalni, nem mindent pénzzel, hanem inkább a megszokott megoldások helyett újakat kipróbálva is. Érdemes kipróbálni, milyen, ha lejjebb adunk az igényeinkből, és nem magunkat tekintjük a világ közepének, érdemes a természetbe menni, amennyit csak lehet, mozogni, új embereket megismerni, jókat enni, vígan élni! :)

9, Volt olyan érzés/dolog ami a sok utazás során kristályosodott ki benned, hogy hiányzik az életedből, és vágysz rá, de eddig nem tudtál nevet adni neki, míg nem indultál el az utadra?

Lassan épül bennem, hogy mik azok a dolgok, amikre vágyom, amiket én is szeretnék megvalósítani. Hogy minél többféle, változatos zöldséggel és gyümölccsel tudjam ellátni magam, a családom, a felesleggel a jó szomszédokat és a barátaimat, állatokat tartani erejükért, tejért, húsért, ezeket tudni feldolgozni, gyógynövényeket használni, természetes kozmetikumokat készíteni. Kiélni a kreativitásom építésben, szépítésben, zenében, táncban, főzésben, a természetet járni, ismerni a környék fűszálait, szép helyeit és embereit. 

Szeretném összefonni ezeket az új álmaimat a régi életemmel is. Ezt a gondolatot, érzést még hagyom érni, még nem állt össze a kép. :)

Felszabadultság, ösztönösség, folyamatos változás, kapcsolat magammal és a körülöttem lévő emberek és élő és élettelen dolgok valódi lényével, valódi, mély figyelem a dolgokra, alkotni merés, vágyás, tudás, nyitottság. 

Végül is igen, most már elég jól tudok nevet adni ezeknek a fontos tényezőknek! :)

És befejezésül Zene útra kelőknek: Palya Bea: Szófia Expressz

Vihar előtt a csend - elektromágneses feszültség

Azt hiszem, ez a fogalom így, hogy elektromágneses feszültség, nem létezik. :) Legalábbis a Wikipedia szerint van elektromágneses indukció, mint kölcsönhatás, ami feszültséget generál, meg elektromos feszültség, amelyben pedig a mező munkát végez, míg a töltés mocorog ide-oda. 
A mesék világából, hirtelen allegóriaváltással -mint a villám- a fizika tudományának nyelvén próbálom megfogalmazni, milyen élmények értek az elmúlt bő hétben. A címmel ellentétesen hangozhat, de ilyen nyugodt, és feszültségmentes már nagyon rég nem voltam, mint mostanában.

Amint láthatjátok, mint minden jól megalapozott tudományos munkát, eme bejegyzésemet is "alapos" kutatás előzte meg. Idéznék egy kicsit a szakirodalomból (és közben kiemelném, hogy a természetnek valóban minden egyszerű és bonyolult jelenségre van magyarázata és hasonlata, tehát keressétek a másodértelmet minden mondatban): 

"Az élő és élettelen anyagok állandó mozgásban levő elektromos töltéssel rendelkeznek. Ezen elmozdulások nem mindegyike rendezett, észlelhető. A töltéselmozdulások látványos formáját kisülésnek nevezzük.

A villamos kisülés olyan töltéselmozdulás, amelyet fény-, hő-, és hanghatás követ.

Ahogy a felhőkben nő az elektromos feszültség, az elektromos mező egyre erősebb lesz. Egy bizonyos ponton ez annyira erős, hogy az elektronok a föld felszínén megpróbálnak ”mozogni”, minél jobban a földbe ágyazódni. Ez az eredménye az egyenletes töltésű részecskék visszaverődésének. Mivel az elektronok visszahúzódnak a föld belsejébe, a felszín mind erősebben pozitív töltésűvé válik. 

A vihar elektromos mezőt hoz létre a felhő és a talaj között. Mikor elég feszültség keletkezik, vagyis az elektromos mező eléggé intenzív, a környező levegőt ”durranásra” kényszeríti. Ez a durranás valójában a pozitív és negatív részecskék szétválasztása a levegőben. Ezt a folyamatot ionizációnak nevezzük. Az ionizáció azt az állapotot jelzi, melyben a töltések szétválasztódnak. 

Más szavakkal a levegő nem feltöltődik, csak a benne levő feltöltött részecskék eltávolodnak egymástól. Az ionizált levegőnek sokkal nagyobb az elektromos vezetőképessége. Mivel a levegő nem minden helyen egyenletesen ionizálódik, azokon a helyeken, ahol az ionizáció intenzívebb, ”útvonalak” képződnek, melyeken a villám könnyebben át tud cikázni. Ahhoz, hogy a villám létre tudjon jönni, szükséges, hogy az elektromos út a földhöz érjen, és földelést találjon. Földelést kell találnia – egy pontot, ahová becsapódhat. Ekkor történik a villámcsapás. " (Forrás: Energiapédia)

Az előző hónap megerősödési folyamatát követően egy ilyen ionizációs folyamat indult meg bennem, töltések, energiák mocorognak ide-oda, alakulnak át. Olyan, mintha kezdenék csatornává válni. Minden nap jut időm jógázni, a Tibeti 5 rítust gyakorlom és sokszor a hatodikat is. ;) Félő, hogy amint földelést találok, belém csap a villám!

A folyamat első tényezője, hogy szinte kizárólagos női mezőből férfi mezőbe kerültem. Ami azt illeti, az az érzésem, hogy egy vákumba is, bár nem tudom, ez fizika szempontból hogy jön ide, lehet hogy indul a képzavar.

Az első 3 napomat Szlovéniában egy barátomnál töltöttem Ljubljana mellett, akit nemrég Debrecenben az Akvapóniás Dzsemborin ismertem meg. Ljubljanát szívből ajánlom mindenkinek, a legbarátságosabb város, ahol valaha jártam. Amiket a turisztikai brossúrában leírnak, első benyomásra mind igaz, emberléptékű, akár gyalog, de bringával főleg kényelmesen bejárható, és ingyenes bringabérleti rendszere mellett fantasztikus atmoszférája van, pezseg a kultúrától, művészettől, különlegességtől, isteni kajától! P. pedig 16 km-re a hegyekben egy erdei házikóban lakik. Amerre eddig ebben az országban jártam, minden csupa hegy, alföldi lyány létemre ez teljesen elbűvöl! Szerpentines utak, gyönyörű, sűrű és mély, állatoktól hemzsegő erdők...

A farm, ahova pedig ezután jöttem 3 barát lakhelye a gyönyörűséges, száraz, szeles szlovén karszton, az Adriától légvonalban kb 20 km-re. 1 éve költöztek ide, permakultúrás gazdálkodásba kezdtek, közben pedig inkább kisebb, mint nagyobb szabadtéri fesztiválokat szerveznek a természet lágy ölén. A mostani témája az új kezdet. "The new beginning" - Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Várjuk a 2012-es világvégét/kezdetét. :)

Vagyis a téma ez lett volna, de egy támogató visszalépése miatt a projekt sajnos meghiúsulni látszik. Pedig az egy hét alatt, amíg itt voltam, láttam, hogy rengeteg munka, lelkesedés, motiváció rejlik a szervezés mögött. 

Ahogy megérkeztem a vákuumba, rögtön látszott, hogy elkél egy női kéz a ház körül.

Feszültségnek nyoma sem volt a srácok között, az egyik legbékésebb együttélés az övék, amit eddig láttam. Lazák, nyitottak, mindenkit és mindent szívesen és nyitott szívvel fogadnak, amit idefúj a magaslati szél, a Burja (Bora). Perecet és engem is. :) Valahogy rögtön felvettem a női szerepet a vákuumban, finomakat főztem, kicsit rendet raktam itt-ott, közben pedig érkeztek és távoztak 1-2 naponként az önkéntesek, barátok, együtt dolgoztunk a díszleteken, fesztiválhelyszínen is. Észrevétlenül beépültem. :) Mindenkinek van kimondva-kimondatlan helye egy jó közösségben, azt hiszem. Érdemes elfogadni az erősségeinket és használni alkalomadtán.

Elképesztő, hogy mennyire hozzá tud idomulni az ember a vendéglátói életstílusához, közben belevinni azt, amit ő tud, megfigyelni, tanulni, hozzátenni, és kicsit egymás szívéhez nőni. Pedig nagyon különböző módokon élnek az emberek, élő és élettelen anyagok, a legkülönbözőbb töltésekkel. Hagyományos, vagy kevésbé hagyományos, nyitott családmodellben, barátokkal, közösségben... Eddig valahogy az a benyomásom, hogy jó egy erős családi alap, de nagyon érdemes kinyitni ezt a közösség felé, sokat ad.

Időjárásilag április vagy május óta nem volt errefelé eső, így a kert szenved, a gyümölcsök a fán aszalódnak, locsolni pedig nem lehet, olyannyira alacsonyak a vízkészletek, kicsit messzebb kisebb erdőtűz is kitört... Így most a permakultúrás gazdálkodás valóban a lusták kertje, ahogy sokan mondják, a jól lemulcsozott ágyások próbálják tartani a nemlétező nedvességet (egyik nap volt egy kisebb zuhé, de a száraz karszt rögtön elnyelte a vizet), a jól társított növények küzdenek a túlélésért, a hasznos haszontalan gyomok, és gyógynövények kandikálnak, és ők is küzdenek. A tyúkok pedig boldogan híznak és tornáznak a játszóterükön.

Ma olvastam egy okosat, miszerint, ha valami, valaki az istennek sem megy ki a fejedből, megéri vállalni a kockázatot. 

És fa alá állni a viharban. :)

Sosem a Sárga Úton

Tegye fel a kezét, aki nem emlékszik erre: Mindig a sárga úton, mindig a sárga téglán...

Dorka és Totó

eredeti Dorka és Totó

Valahogy gyakran mesék köré rendeződnek a gondolataim, Alíz, Pónik és Dorkák Totóval. Nem tehetek róla, jó a szimbolikájuk, na!

Az előző etap a ki nem kövezett utak választásáról szólt nálam. És azt kell hogy mondjam, hogy a szervezeted eleinte tiltakozik, de a mostani tanulságom, hogy járt utat járatlanért mindenképp elhagyj!

Tuti, hogy lesz benne szívás, ezt már most elkönyvelheted, de dőlnek ám az élmények is be, mint a tornádó a boszorkányra esett ház ablakán! ;)

Mindig a sárga úton!

Az ember tevékenységét a boldogságkeresés uralja. 

A boldogság viszont lényegében beteljesülés, olyan állapot, amelyben minden igény, akár anyagi, akár szellemi, kielégítést nyer. 

Az öröm nem más, mint egy igény kielégítése, és nagy igények nélkül nagy örömök sem létezhetnek. 

A képességekkel együtt jár a képességek felhasználására való igény.

Szent-Györgyi Albert 

És hát aki izolálta a C és a P-vitamint, az csak tud már valamit ezekről a dolgokról, nemde?

Eltelt tehát az első hónap a kalandomból, a bemelegítés, mondhatjuk. Holnap már Szlovéniában gyűjtöm az élményeket a következő posthoz. 

Mi ez, ha nem sámánvarázs?

Felgyúrtam magam, az fix, Sábli sámán- és edzőnő szárnyai alatt Döröskén. Ezer méterek leúszása, 10-től 80 km-ig terjedő napi távok lebringázása, gyomláló guggolások, hajolások százai, mulcstalicskázás és alkalmi jóga edzették a testet. Eközben a szellem is átesik a holtponton: ahogy a Vazsi Törzs meghódítja Zalát egy nap alatt, és az irreálisan kedves emberek között szenvedteti magát minden ok nélkül hegyen völgyön át a tűző napon, úgy töri át magát a "bármire képes vagyok érzés" az "ebbe meg minek kezdtünk bele egyáltalán és ki volt az a bolond, aki ezt kitalálta" korlátain.

Közhely ide vagy oda, elkezd izgibb lenni az út, mint a cél, és annál jobb, minél kevésbé a sárga úton mész. A rözögős vasútmenti úton klasszul meg lehet tanulni a Vasban honos gyógynövényeket, a szőlőkön át vezető utakon pedig almacsórás közben Sanyik hívnak meg borozni, gulyásra, keszegre és súgják meg a közeli titkos csiperkelelőhelyeket.

D és É

M, J és É

É, J és J

A fizikai power mellett egy másik erő is kísérte a hónapomat, ez pedig az amazon power. Négy nagyon erős nőt is mellém sodort az élet. Juli az elektromágnesesség impulzív, Dóra a kőszikla szilárd, állhatatos, Marika az örökmozgó megállíthatatlan, Judit pedig a sodró folyó magával ragadó erejével bír.

Mész, mész a sárga, vagy bármilyen köves úton, és elgondolkodsz, hogy miért a gyáva oroszlán, a szívtelen bádogember, vagy a buta madárijesztő csatlakozik 

hozzád? Akiknek persze már rég megvan az a tulajdonságuk, amire azt gondolják, hogy csak még vágynak. És mit mond ez el rólad? Mindegy is, ebben a történetben mentek szépen együtt valami felé, amiről kiderült a végén, hogy kicsit délibáb volt, vagy nem is az volt a fontos, mégis mindannyian megkapták, amire szükségük volt.

Csalafinta dolog az erő, mert vonzhatja az erős a gyengét a védelemért, az erős az erőset a harcért, megijesztheti az erő a gyengét, vagy a gyengeség az erőset.

Persze lehet, hogy maga az erő, mint fogalom viszi zsákutcába a gondolatmenetemet. Ahogy például a gaz fogalma a magyar nyelvben. Gaznak mi a haszonnövények között növő kis gazember gaznövényeket értjük és irtjuk, gondolván, hogy megfojtják, elveszik, elnyomják. A németben (das Kraut) a gaz és a gyógynövény egy szó. Mert hát amit kigyomlálunk, mind hasznos, jó valamire. A pitypang, a kövér porcsin, tyúkhúr, amikből pl. saláta, leves is készíthető, a zsurló meg egyenesen minden bajra jó! És akkor még bele sem mentem a mulcsolás útvesztőjébe! :)

ez platán és Körmenden,
nem körte Viszákon :)

úton útfélen

Kövessétek hát az utat, amire hívattatok, feleim, és ha véletlenül Viszák felé megy, mindenképp nézzétek meg a Pajtaszínházat (Üvegtigrises és Nemzeti Színházas barátságos Szarvas József művészúr által fémjelezve) és a Tündérkertet a Körtefa Menedékkel, amiben jómagam, Zsu és Lac keze munkája is szépen megmutatkozik!