I heart AkvapóniA :)

Amikor azt hallod, hogy AKVAPÓNIA, mi jut először eszedbe? Nem kell szégyenlősködni, szabad asszociáció, GO! 

Ez lehet az akvapónia?

Vagy miniviziló tenyésztés?

Fogadjunk, hogy valami ilyesmikre gondoltatok! :)

Hát kicsit sem járunk még közel, de az mondjuk teljes mértékben igaz, hogy mesevilágba kalauzol minket ez a téma!

Egyszer volt, hol nem volt, definíció szerint az akvarisztika és a hidropónia összeházasítása ez, na de ide a rozsdás bökőt, hogy még most sem lettetek sokkal okosabbak, kedves gyerekek! 

Saját kis szavaimmal egy olyan önfenntartó rendszer, amelyben egy csinos (lehetőleg passzív szolár) üvegházban (vagy megfelelő klíma mellett akár a szabadban) halak, bacik, növények és emberek gyönyörű egyensúlya teremthető meg. A halacskákat megetetjük, akik ezért hálásán ammóniát "termelnek", amelyet a bacikák nitrátokra és nitritekre bontanak, és ezt a növények a vízből felveszik, a kavicságyak a vizet emellett megszűrik és a szép tiszta víz visszamegy a halacskáknak. És minden, ami itt megterem répa, retek, citrommenta, zöldborsó és halacska (a saját szememmel láttam ám, hogy hatalmas, gyönyörű zöldségek nőnek itt az üvegházon is túl), belemegy a pocakunkba. Biológia, azaz természet kezdőknek, nem találtunk fel semmi újat, igaz? :) Gönczi Péter szájából sem hallottam mást a múlt hét végén Debrecenben, mint hogy nem ördöngösség ez, nem kell izgulni, inkább csinálni, mert a természet mindent megold!

És ez volt az egyik dolog, ami nagyon tetszett a koncepcióban: természetes! Nincs vegyszer, permet, semmi, mert itt kicsiben aztán gyorsan meglátjuk, hogy a halak hamar hátúsznak a vegyszerektől, ami nekik kicsit sem természetes viselkedésük, feldobják az uszonyt... :( És persze meg kell azért küzdeni kártevőkkel, kórokozókkal, furán viselkedő halakkal, de gyerekeeek, itt minden nagyon kísérleti még! Az furcsa, hogy nem föld a termőközeg, hanem kavicsok, de a kis segédekre, mint giliszták, katicák és társaik szükségünk van az akvapóniás rendszerben is, hogy az egyensúlyt fenntartsák. A szakmázásba nem mennék nagyon bele, akit ennél is mélyebben érdekel, nézze meg az első TV2 Naplót és olvassa a honlapot és lájkolja a FBot, csekkolja a dzsemboriprogramot!

De a találkozó érzelmi töltetéről még mesélek nektek! Mert hát nem mondhatom, hogy nem hatott meg az ökogazdaság helyzete Magyarországon, a közösségi kertek, hogy mitől lehet valami bio, hogy hogyan lehet a biológiai növényvédelem keretein belül fürkészdarazsakkal kártevőket irtani, és hogy milyen szivattyú és törpehacsa, vagy tilápia (az egy hal), és hogy minden mindennel összefügg, és itt is szóba kerül a permakultúra, és a passzív szolár üvegház, aminek az ötletével a szalmaépítők konferenciáján találkoztam először, és hogy kicsiben a szobádban is összerakhatsz egy ilyen rendszert seperc alatt és még akváriumot sem kell takarítanod, és mi össze is raktuk, kialakult a fúró team, a csőszerelő, ládalyukasztó, hengerolvasztó csapat, és még arról is hallottunk, hogy Waldorf suliban a gyerekeknek ezt milyen örömmel tanítják, és remélhetőleg nemsokára már minden suliban is így lesz! Minderről videó összefoglaló itt!

Hanem emellett tudjátok, hogy milyen vagyok... Beleszerettem az emberekbe, akiket ez érdekel! Majdnem azonnal! :D De 1-2 borozós világmegváltós beszélgetés, vagy birkapörköltes ebéd, vagy illegális termálfürdőbe lopózás, vagy félkómás reggeli kávé melletti smalltalk keretein belül mindenképp. Beleszerettem a kritikus és az álmodozó szlovén mérnökfiúkba, az ír összeesküvés-elmélet rajongó srácba, a szappanfőző anyukába, az Indiát megjárt fotós párba, az űrkutatóba, a Franciaországban élő volt TVs média és marketing guru bosziba, az informatikusként dolgozó és engem és Perecet fuvarozó lelki vezetőbe, a csillogó szemű apukába, aki túlolvasta magát az interneten és összerántotta ezt a kis bulit, és még sorolhatnám! De nagyon remélem hogy ők, a mese ezen epizódjának szereplői boldogan éltek, míg meg nem haltak, és mind ügyesen építettek maguknak egy akvapóniás rendszert! :D

(Még koránt sincs) itt a VÉGE, fuss el véle! I heart Akvapónia!

eva goes outdoor - SZMT sátras és társai

Az előző bejegyzésem óta csupa csupa outdoor dolog történt velem! :)

Először is ajtón kívül kerültem a lakásomból. Nagy szerencsével találtam egy szuper bérlőt, aki legalább annyira szereti a kis lakásomat, és benne lakni, amennyire én. Nem volt könnyű összerámolni az életet, ragaszkodunk a sok cókmókunkhoz, kis emlékek, kütyük ruhák, ruhák és ruhák... Rendet teremteni viszont nagyon jó, tisztítani és tisztulni magunk és mások örömére. De most újra egy hátizsákból élek, mint a Caminon (illetve egyenlőre még háromból), köszönhetően Bogi barátnőmnek, aki nagy szeretettel befogadott, amíg valóban egy zsákkal és egy kutyával el nem indulok 2 hét múlva. És itt mondanék köszönetet F-nek, hogy helytartónként intézi ügyes-bajos dolgaimat, amíg én a föld fölött lépkedek a világban! :) Óriási megkönnyebbülés egyébként elszakadni kicsit a földi javainktól, szeretek emlékezni erre, hogy szinte semmire nincs szükségünk igazán önmagunkon kívül. Na jó, egy kutya mindig legyen veletek, bárhova mentek, az a biztos!

A varrás úgy jött... nem is tudom, hogy jött. :) Outdoor a komfort zónámból. Tudtátok, hogy Anyukám ruhaipari technikus? És mielőtt úgy döntött volna, hogy a családanyaságnak szenteli az életét, a vásárosnaményi Vörös Október Ruhagyár fölívelő csillaga volt, bizonyám! Gyerekkoromban tanítgatott pelenkaöltésre és kötni, hímezni, imádtam! Most pedig vágytam rá, hogy valami kézi, kézzel fogható, praktikus tudást, készséget szerezzek. A tanulással és az agyalással sosem volt igazán gondom, de a sportok, a testtudat, a koordináció, precizitás, kitartás nem igazán tartoztak az erősségeim közé. Eddig! ;)

Holnap kész lesz az első szoknya, amit tök egyes egyedül én varrtam! És mindez egy hét alatt 0ról, és még szép is, tényleg, totál föl lehet venni emberek közé! Pár nap és ezt a saját nadrágomról is elmondhatom szerintem. És ide aztán kell a precizitás, odafigyelés! Szerencsére Kati, az oktatóm a Varróházban mindenre azt mondja: "Neeeem baaaaj! Kit érdekel! Jó az! Hát nem jó?" És tényleg mindig jó, bármilyen maximalista is az ember. Semmit nem lehet elrontani, ez a fő szabály. Főleg, ha élesben, szeretettel magadnak, vagy valakinek készíted. Bontani meg mindig lehet! Pedig sokáig én nem nagyon mertem hibázni... Hát ezeknek az időknek vége, remélem, hogy továbbra is így fogok hibákat hibára halmozni!

Elmenni az SZMT sátras outdoor konferenciára a leghibátlanabb dolog volt, amit ezen a hétvégén elkövethettem! Ők az igazi közegem, szakmailag, emberileg annyi érték halmozódik ebben a közösségben, hogy itt nem tudsz nem önmagad lenni. Trénerek, fejlesztők, HResek, vezetők, hallgatók, érdeklődők, non-profitosok és társaik, családjaik, kutyáik, mindenki szeretettel látott személy itt. És hát kint lenni jó, a természet jó, Diósjenő gyönyörű! Csak néhány címszóban miket csináltam a 3 nap alatt: megérkezés, rögtön munkába állás, kötélmászás, fenékrehuppanás, tó parti békakuruttyolós sámándobolás, transzba esés, csillagtúrázás, szabad ég alatt alvás (bivakolás), tűz mellett pálinkázás, szólózás, sátorozás, freestyle kenuzás, délutáni program átalvás, bográcsozás, retro bulizás, tombola megnyerés, erdőben faölelés, ma-urizás (maorizás - annyira még nem értek hozzá, hogy tudjam, hogyan helyes az írás :), sok jó emberrel kapcsolódás, lefáradás, energetizálódás, felismerések... És érdekes módon inkább a kalandos - adrenalinos - fizikai megerőltetős programokra vágytam, és kicsit sem az agyalósakra. Az érzelmek azért elöntöttek, mint mindig, emiatt ne aggódjatok! ;) Videó és fotó dokumentáció később várható.

Mindenesetre Perecre is nagyon büszke vagyok, most már bárhova el tudok menni vele, mindenki imádta, ő volt a sztárja a hétvégének, és a gyerekektől való rettegését is egész jól kezdi leküzdeni. ;) Perec goes where Évi goes ;)

Jövő hétvégén Akvapóniás Dzsembori Debrecenben, vigyázz, mert jövünk! Aztán már hamarosan olvashatjátok az első biofarmról küldött üzenetemet is a palackból, tudom, hogy már mind erre vártok! Comming soon... :)