Az utóbbi időben magam is csak olvasója voltam a blognak, nem pedig szerkesztője. :)
Most egy időszak lezárása következik, pár napon belül hazatelepítem a sátorfám egy rövid időre, lezárul az első félév a kalandból! Érdekes ez az átmenet, az utóbbi hónapok csak úgy átzúgtak rajtam, mint egy gyorsvonat. Biztosan ismeritek az érzést, intenzív-tanulós, és nyugodt-reflektálós esetleg a már megtanultakat tovább tanítós szakaszok követik egymást. Mint a szorgalmi meg a vizsgaidőszak, nehéz megmondani, melyik a jobb buli!
Itt, Millinél Olaszországban annyira izgatott voltam a rengeteg mindentől, amit tanultam, hogy nem igazán fordítottam időt a reflexióra, csak pörögtem, hajtottam csináltam! Mert ő is ilyen, egy pillanatra sem áll meg, nagyon profi, szenvedélyes a munkájában az állatokkal való foglalatoskodás minden területén, évtizedekig delfin tréner volt, majd kutyákkal foglalkozott, most pedig az oktatófarm megvalósításán dolgozik. Drága Kertész Judit spanyol tanárnőmre emlékeztet, akit gyakran kaptam azon, hogy kihagy szavakat egy mondatból, mert az agya olyan gyorsan pörög, hogy a szája nem bírta követni. Ilyen igazi mestereket kívánok mindenkinek, akik szívesen osztják meg a tudásukat és barátokká alakulnak.
Mai első igeidőnk
A Közelmúlt:
Mik voltak a legfényesebb, legfurább, vagy legfájdalmasabb élményeim, jellegzetességei a Caffarellában töltött 2 hónapomnak?
- sohasem tudtam, hogy milyen nap, vagy hányadika van, azt viszont negyed órás pontossággal megmondom, hány óra, pedig se telefon se óra nincs nálam általában, és 5 perccel az ébresztő előtt ébredek.
- messze vagyok hónapok óta minden szerettemtől, barátomtól, mégis tudom, milyen fontos dolgok történnek velük.
- isteni kaják, amiket megismertem: gesztenyelisztből készülő trofie, borágós-ricottás tortellini, polpettone, parmeggiani...
- ennek ellenére, vagy épp emiatt is elértem a 18éves kori súlyomat újra - jó, lehet, hogy a karácsonyi időszakban otthon visszahízok majd 20 évesre, de még akkor is!!! :D
- lovaglás alapok és natural horsemanship megismerése, első leesés, és utána visszaülni púppal a fejen és sajgó farkcsonttal
- a sok Pereccel töltött tréningidő, ami már egyikünknek sem tréning igazán, inkább játék, egész más szinten kommunikálunk.
- új szerelmeim a szamarak!
A Jelen:
Mindig velünk van, és a legjobb benne lenni, most épp újra blogolok a búcsúbulimból az arcomon maradt boszorkány arcfestéssel, hasamban a külön számomra készített finomságokkal és szívemben a szeretettel, amit ettől a családtól és az önkéntestársaimtól kaptam.
A ki tudja, milyen távoli (inkább közeli) Jövő:
A konkrétumok fényében álljon itt egy linkgyűjtemény azokról a dolgokról, amiket mostanáig megismertem, felkeltették az érdeklődésem, akár a megvalósítandó álmok listájaként is tekinthetünk rájuk a teljesség igénye nélkül. ;) Szívesen megosztom az ötleteimet, lopjátok bátran! Plusz ha nektek is van ilyen listátok, kommentben szívesen várom!
Aquapónia (kinti-benti)
Donkey Sanctuary - állatterápiás farm és/vagy oktatófarm
Klikker tréning kutyákkal, lovakkal, szamarakkal ...
Bevásárlóközösséget szervezni, vagy csatlakozni, és még napelem, szélkerék, komposztWC, méhészkedés, tejtermékek, saját készítésű természetes kozmetikumok, víztisztítás, aszalóberendezés... mind alap! :)
Valaki nemrég azt mondta nekem, hogy szerinte Kultúrális Kreatív vagyok, fogalmam sem volt, hogy az mi lehet. Az, aki rajtam kívül is ebben a cipőben jár, kattintson a linkre.
Nem tudom, hogy így van-e, nem mélyültem el jobban, mit is csinálnak ezek a KKk. :) Ami biztos, hogy volt egy időszak, amikor olyan kis gondolatférgek fertőztek, hogy vajon elég érdekes, sokoldalú, érdeklődő, mély tudású vagyok-e... Azóta sokszor megöleltem már a bennem élő görcsös, megfelelési kényszeres kisgyermeket. :) És mondtam neki, hogy mostanában akikkel együtt dolgozom, olyan visszajelzéseket adnak, hogy mi lesz velük nélkülem, és szeretnek velem dolgozni, lenni, volt aki szórakoztatónak is titulált. :) Nem is az a célom, hogy ilyennek, vagy olyannak, ennek vagy annak címkézzem magam, magunkat egyébként sem látjuk igazán tisztán soha, túl elfogultak vagyunk. :) Amit ezzel a kis személyes vallomással mondani akarok az az, hogy ahogy egy nagyon érdekes cikk szerint, még ha nem is tudjuk, mi a szösz az a permakultúra, az elveit használhatjuk a kapcsolatainkban is, hogy jól tudjunk szeretni, amint azt egyszer kedves barátném mondta nekem, csak akkor nem értettem, mire gondol... Ugyanezek az értékek pedig a saját magunkkal való kapcsolatot is termőre fordítják. :) Amikor pedig ez sikerül, dolgozzunk, éljünk bárhol, bárkivel, abból tudhatjuk, hogy a helyünkön vagyunk, hogy szeretünk azokkal lenni, akik körülöttünk vannak, mindig van, ami inspiráljon és a folyamatos változás nem ijesztőnek, hanem kalandnak tűnik.
Mert ma lett a holnap tegnapja... :) Tegnapi verzió és Mai verzió
