Idézem is a Wikipédiát: :) "A túlélés törvényei (eredeti címe Born Survivor: Bear Grylls, az USA-ban: Man vs. Wild, Európában: Ultimate Survival) egy televíziós sorozat. A műsorvezető Bear Grylls megmutatja, hogyan lehet túlélni a legszélsőségesebb körülményeket, egypár technikával és némi leleményességgel. A műsorvezető sok undorító és gyomorforgató állatot, növényt és rovart megeszik, hogy életben maradjon. Bear Grylls is folyamatosan tanul a kalandjaiból és ezzel rengeteg tapasztalatot szerez. Bear pár epizódban még az ott lakó emberektől is segítséget kér és tanul tőlük.
A stáb az életveszélyes helyzetekben kisegíti."
 |
| A farm ahol élünk |
Hát most ez az életem, Gyerekek! ;) Na jó, a gyomorforgató rész annyira nem. De a többi! Teljesen! Vitatott műsor ez Grillázs Mackóval, sokan azt mondják, "Nem nagy kunszt, kameratrükk az egész, peeersze, kikapcsolják a kamerát és előkapják a wellington bélszínt a tatyóból!" És ha ez igaz, még akkor sem kis teljesítmény, amit lenyom sokszor. :)
 |
| - avagy a dzsungel ahol harcolunk |
Mi is egy hónapja már a vadonban élünk. Hihetetlen a kaland, az érzés tényleg olyan, mintha napról napra élnél, minden olyan éles, színes, domború, homorú, hangosabb, szagosabb, életszerűbb. Az eltompult érzékelésemet minden oldalról támadja a természet, csak megölelni akar, de néha én megölninek érzem. :)
 |
| Van az a pillanat |
Lódarazsak támadnak és szúrós bokrok, és derékfájás, és sírós gyermekek, a nap még fel sem kelt és máris lenyugszik, csak pár óra használható, amikor nincs kánikula, szinte hihetetlen, hogy alig várod hogy csillapodjon a hőség és dolgozhass végre, Talicskázz innen oda, ágat nyess, áss, növényekkel beszélgess, bűzös leveket locsolj, hangyák útját kövesd. De este vacsora és fektetés után a hűvös levegő ölelésében a raklap verandán a csillagok alatt a tücskök csak nekem ciripelnek, a vadak nekem neszeznek és egy pillanatra semmi sem félelmetes.
 |
| Első termés |
Jó, talán túlzás a napról napra élés, de valóban, sokkal inkább a jelenben. Az igen, az már valami! Ebben a hónapban volt, hogy üres volt a hűtő, nem azért mert nem tudnánk dugig feltölteni, de pl. még nem tudtunk elég áramot termelni, hogy ne rohadjon meg benne minden. Így csak annyink volt, amire szükségünk volt, kreatívan és jóízüen főztünk és boldogabban ettük, mintha 7fogásos terüljasztal lett volna egy 5csillagos szállodában. Azt hiszem, ha nem kényszerítjük magunkat, hogy egyszerűbben éljünk -hát vagy kényszerít majd valami-, de nagyon nehéz azt a döntést meghozni, ami mindennek és mindenkinek jobb. Mert ez is túlélési ösztön, a könnyebb utat választani, felhalmozni, mindent és mindenkit lenyomni. De akkor hogyan maradtak életben a buddhisták, igaz? ;) Sokszor raktározunk, mint a hörcsög, tömjük a két pofánkat, és dobáljuk ki belőle ami ránk rohad... Az ideköltözésünkkel is, bármennyire próbáltunk szelektálni, egy teljes hónapig olyanok voltunk (meg még vagyunk is), mint egy vándorcirkusz, állandósult kirakodóvásár, mert nehéz a cucctól szabadulni. Most meg minden reggel megfogjuk az ásónkat és elindul minden maci a málnásba, vagy valami bokrosba dolgát végezni. Olyan valóságos! :)
És ha ez még nem lenne elég, túl kell élni a hivatalnokokat is. Hiába vagyunk értelmiségi gyüttment parasztok, attól még nem tudunk jobban megbirkózni a bürokratákkal. Pedig azt gondolná az ember, hogy ha már éltél ezen különös állatfaj közelében, és volt lehetőséged megfigyelni, a bőrödön tapasztalni viselkedésüket, nem veszel el, mint gorillák a ködben. De mégis, bakramek! Földhivatali eljárások és illetékek, és szabályzatok, és prédikált EU direktívák és állítólagos családi gazdaságot és öko-gazdálkodást támogató pályázatok, irányelvek... Amelyek inkább csak álcázott gáncsok, amik csak a nagy halakat nem akasztják meg. De hagyjuk is, nézzünk a jövőbe, előre a túlélésért!
 |
| Tanulj meg táncolni az esőben :) |
Már látom magam, hogy milyen szikár, napszítta, fürge kis vénasszony leszek, akik görnyedve mosogat, és gyúr és lapátol be a kemencébe, ki a kemencéből, hozza az unokáknak a gyógynövény főzeteit mindenre, és őzek lábát gyógyítgatja, mert még egy darazsat sincs szíve lecsapni. Öreg Néne. ;)
Persze napról napra nő itt a komfortunk, szinte hihetetlen, hogy egy hónap alatt mit meg bírtunk csinálni, még úgy is, hogy a Kedves legalább heti háromszor a városban gürcöl, hogy legyen devla szivattyúra meg szivattyút helyettesítő szivattyúra, bütyköl, ás és mókol, javít, hegeszt, szerkeszt, flexel. De reméljük, a kényelmi fokozat növekedésével meg tudunk őrizni valamit ezekből a fantasztikusan lassú, hatékonytalan és élvezetés napokból is. És nem csak az emlékét! :)
 |
| Megszállt a természet |
Én meg pl. kaszálok! Na ezt képzeljétek el! Hát jó, ha nagyapám látna, ő nem biztos, hogy ezt mondaná rá, sajnálom, hogy nem tudott megtanítani, amíg még volt rá mód, de azért megkértem, hogy vezesse a kezem, ha már youtube-ról tanulom. Legalább a génjeimben bizsergesse meg azt, ami segíthet ráérezni. És nem rossz azért, második, harmadik alkalomra már hajlik a széna, dőlnek a rendek. A rendetlenek.
A munka nemesít. És a legnagyobb feszültségben is enged egy kis összekacsintást, mikor izzadtan, portól piszkos arccal lopva a másikra nézel és látod, hogy akárhogy majd meg döglik, mégis valamit élvez abban, amit csinál, elszántan teper, igazi túlélő.
 |
| Haverok |
Az anyaságról meg, mint mindennapos túlélő üzemmódról, fő-fő másodállásról már nem is regélek, az idő rohan, a csemete cseperedik, totál nomád, anti-fertőtlen környezetben igazi kis napszítta huncut, mindent megeszik, azt is amit főzünk, meg azt is, amit talál, és Pereccel kezdenek a legnagyobb haverok lenni.
Hát ez folyik az ultimate survivorok kamerái mögött, a werkfilm pereg, megállítani nem lehet. Maximum néha visszatekerni és elgondolkozni, úristen, tényleg igaz? A tekercs-csere előtti epizódban is én szerepeltem? Lehetetlen! Eme remek egyveleg legyen veletek, Gyerekek, legyen remek hetetek! Vad Fruttik is legyenek veletek! Mekkkkk!!! ;)
