Ünnepek ESKÁ

Azaz Saját Kezűleg! :)

Lehet, hogy legtöbben - köztük én is- olyan 6-7 éves korunk után fokozatosan kinőttük a saját készítésű ajándékokat, de ebben az évben visszataláltam a fabrikálás öröméhez, és így utólag azt kell hogy mondjam kicsit nagyképűen, hogy hatásban egy általam varrt babzsák vagy táska simán le tud nyomni nemtudom hány tízezer forintnyi LEGO-t! 

Voltam az ünnepek előtt ajándékgyárban Messzelátóéknál, ahol az alábbi fülbevalókat sikerült gyártanom, gumimaciból, sörösdoboz nyitófülből és tusfürdő kupakból. Aztán sikerült még valami: végül mindet megtartanom... :) 

Így tovább törtem a fejem, hogy minek örülnének szeretteim; fő technikának a varrást választottam, mert az már kicsit megy. Gondoltam szappankészítésre, hozzá neszeszer varrásra, további ékszerekre, képkeretre, ezeket végül most elteszem jövőre, aki meg akar lepődni, gyorsan felejtse el! :) 

Az Olaszországból hozott szimbolikus szuvenírjeimet szépen gyerekkori uzsitasim anyagából készített apró tasakokba csomagoltam, és saját magam által karácsonyi fonálból font szalagokkal díszítettem. Remélem, minden kedves barátomnál szépen kikelnek a kis genovai bazsalikommagok, amelyeket nagy szeretettel "vetettem el" a fejetekbe és a konyhakertetekbe és ízesítik majd az életeiteket... ööö... ételeiteket! Időközben egy séta során gyűjtött termésekből és növényi részekből összedobtam egy adventi koszorút is drága Nyanyukámnak!

És végül olyan 3 munkanap varrás eredményeként megszületett a focibabzsák és a bálna (link annak, aki szeretné elkészíteni, a fotók pedig beszerzés alatt drága barátnő masinájáról, aki rendelkezésemre bocsájtotta lakását és varrógépét a szükséges munkálatokhoz, köszi J!), amelyek ezen karácsony fő attrakciói lettek. Emellett még Perecnek is csurrant-cseppent egy ünnepi kendő a nyakörvére. :)

Továbbra is lopom az ötleteket 1000-rel Lukréciától, Kreatív Anyabanyától, Ökoanyutól, a Varróházból, Messzelátóéktól... Ezúton is köszönöm! Nem szégyen az, a kreativitás tanulható, felszabadítható ezáltal.

Ami pedig a legfontosabb nekem, hogy minden szeretetem és törődésem célba ért, az újrafelhasználás és a spórolás mellett a karácsony igazi szellemével szellemesen személyesre szabtuk az ünnepet.

Nagyképűen csak sorolom, sorolom a termékeimet, de higgyétek el, évek óta nem készítettem semmit, és olyan örömmel töltött el maga a készítés is, hát még az, hogy láttam, ahogy ez átragad az ajándékozottakra, kénytelen vagyok eldicsekedni vele! :) Szívből ajánlom mindenkinek, hogy az alkotáson keresztül akár csak kicsiben is, de térjen vissza gyerekkori önmagához, a tökéletlen ajándékokhoz, a görnyedéshez, farigcsáláshoz és a saját öröméhez!

Januárban újra úton, következő bejegyzés Hollandiából érkezik, a felszín alatt pedig kezdenek körvonalazódni a saját projekt kezdeti lépései is! ;) Tartsatok velünk, folytatása következik!
Addig is nagyon Boldog Újévet Kívánok, és álmok megvalósulását, szeretetet, egészséget Nektek 2013-ra!

Boszorkányok, tündérek és egyéb varázslények

A varázslat az a dolog, ami akkor létezik ha hiszünk benne. A varázslat az a dolog, ami akkor létezik ha hiszünk benne? Kérdezem vagy mondom, ugye? - kérdezhetnétek vagy mondhatnátok, kedves olvasók!

Az az igazság, hogy többször, többen meggyanúsítottak már, hogy boszorkány vagyok. Sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módomban ezt a feltételezést. ;) Az biztos, hogy vannak érdekes álmaim, megérzéseim, és kapcsolataim e-világon túlinak tűnő lényekkel! De hát mit bizonyít ez? Ugyebár! És még akkor sem tudjuk, hogy jó, vagy rossz boszorkány vagyok-e. Ha valamilyen, akkor keleti boszorkány, legalábbis kelet-magyarországi, a Tisza vizét ittam, piros cipőm is van, visszatérve az Óz hasonlatomhoz, ez még mindig nem egyértelmű bizonyíték, mert nem esett még rám semmilyen ház! :)

És az is tény, hogy internet szárnyain szárnyaló információs világunkban csak úgy ömlik ránk mindenhonnan a varázslat és/vagy annak ígérete, soha nem látott gyógymódok, varázslók, kuruzslók, maja világvégek, új hullámok, újonnan feltalált vagy újra felfedezett módszerek és rák ellenszerek. 

Érdeklődő hívő szkeptikusok vagyunk, és ember legyen a talpán, aki ki tudja hámozni az információ áradatból, hogy mi nem hoax... És mivel nyilván a Mátrix rabjai is vagyunk, lehet, hogy még az sem valós, amit teljes bizonyossággal annak hiszünk. 

Ennek fényében - mivel tanulság nincs - hadd ismételjem magam, és ajánljak zenehallgatás továbbgondoláshoz blokkunkban egy kis Para Ragát és minden álszentség nélkül, hisz én is tolom ;) de tegyük hozzá, így irodalmian hogy Ne Fészbukozzá! De csak hogy egy jó paródia, és pozitív kicsengés is legyen, ne tagadjuk meg a humort és az aktualitásokat Irigy Mirigyileg. :)

Gondolhatjátok, hogy kicsit off-topic a bejegyzés az organikus vonaltól, ám mostanában foglalkoztatott a téma, hogy honnan tudhatjuk bármiről is, hogy igaz-e és mélyebb filozófiai eszmefuttatás nélkül annyi tanulságom talán mégis lesz itt a végén, hogy próbáljuk ki, illetve a természet egyszerű válaszai és a belső hang jó irányadók lehetnek a barátok közti vitára bocsátás mellett.

Ideigők és módok: Múlt, Jelen, Jövő

Az utóbbi időben magam is csak olvasója voltam a blognak, nem pedig szerkesztője. :)

Most egy időszak lezárása következik, pár napon belül hazatelepítem a sátorfám egy rövid időre, lezárul az első félév a kalandból! Érdekes ez az átmenet, az utóbbi hónapok csak úgy átzúgtak rajtam, mint egy gyorsvonat. Biztosan ismeritek az érzést, intenzív-tanulós, és nyugodt-reflektálós esetleg a már megtanultakat tovább tanítós szakaszok követik egymást. Mint a szorgalmi meg a vizsgaidőszak, nehéz megmondani, melyik a jobb buli! 

Itt, Millinél Olaszországban annyira izgatott voltam a rengeteg mindentől, amit tanultam, hogy nem igazán fordítottam időt a reflexióra, csak pörögtem, hajtottam csináltam! Mert ő is ilyen, egy pillanatra sem áll meg, nagyon profi, szenvedélyes a munkájában az állatokkal való foglalatoskodás minden területén, évtizedekig delfin tréner volt, majd kutyákkal foglalkozott, most pedig az oktatófarm megvalósításán dolgozik. Drága Kertész Judit spanyol tanárnőmre emlékeztet, akit gyakran kaptam azon, hogy kihagy szavakat egy mondatból, mert az agya olyan gyorsan pörög, hogy a szája nem bírta követni. Ilyen igazi mestereket kívánok mindenkinek, akik szívesen osztják meg a tudásukat és barátokká alakulnak.

Mai első igeidőnk 

A Közelmúlt:

Mik voltak a legfényesebb, legfurább, vagy legfájdalmasabb élményeim, jellegzetességei a Caffarellában töltött 2 hónapomnak?

- sohasem tudtam, hogy milyen nap, vagy hányadika van, azt viszont negyed órás pontossággal megmondom, hány óra, pedig se telefon se óra nincs nálam általában, és 5 perccel az ébresztő előtt ébredek.

- messze vagyok hónapok óta minden szerettemtől, barátomtól, mégis tudom, milyen fontos dolgok történnek velük.

- isteni kaják, amiket megismertem: gesztenyelisztből készülő trofie, borágós-ricottás tortellini, polpettone, parmeggiani...

- ennek ellenére, vagy épp emiatt is elértem a 18éves kori súlyomat újra - jó, lehet, hogy a karácsonyi időszakban otthon visszahízok majd 20 évesre, de még akkor is!!! :D

- lovaglás alapok és natural horsemanship megismerése, első leesés, és utána visszaülni púppal a fejen és sajgó farkcsonttal

- a sok Pereccel töltött tréningidő, ami már egyikünknek sem tréning igazán, inkább játék, egész más szinten kommunikálunk.

- új szerelmeim a szamarak!

A Jelen:

Mindig velünk van, és a legjobb benne lenni, most épp újra blogolok a búcsúbulimból az arcomon maradt boszorkány arcfestéssel, hasamban a külön számomra készített finomságokkal és szívemben a szeretettel, amit ettől a családtól és az önkéntestársaimtól kaptam.

A ki tudja, milyen távoli (inkább közeli) Jövő:

A konkrétumok fényében álljon itt egy linkgyűjtemény azokról a dolgokról, amiket mostanáig megismertem, felkeltették az érdeklődésem, akár a megvalósítandó álmok listájaként is tekinthetünk rájuk a teljesség igénye nélkül. ;) Szívesen megosztom az ötleteimet, lopjátok bátran! Plusz ha nektek is van ilyen listátok, kommentben szívesen várom!

Ökoházat építeni: Earthship vagy sokkal inkább passzív Szalmaház

Rakéta-tömegkályha

Aquapónia (kinti-benti)

Mobil csirkeól - Gyümölcsös erdőkert

Donkey Sanctuary - állatterápiás farm és/vagy oktatófarm

Klikker tréning kutyákkal, lovakkal, szamarakkal ...

Bevásárlóközösséget szervezni, vagy csatlakozni, és még napelem, szélkerék, komposztWC, méhészkedés, tejtermékek, saját készítésű természetes kozmetikumok, víztisztítás, aszalóberendezés... mind alap! :)

Valaki nemrég azt mondta nekem, hogy szerinte Kultúrális Kreatív vagyok, fogalmam sem volt, hogy az mi lehet. Az, aki rajtam kívül is ebben a cipőben jár, kattintson a linkre.

Nem tudom, hogy így van-e, nem mélyültem el jobban, mit is csinálnak ezek a KKk. :) Ami biztos, hogy volt egy időszak, amikor olyan kis gondolatférgek fertőztek, hogy vajon elég érdekes, sokoldalú, érdeklődő, mély tudású vagyok-e... Azóta sokszor megöleltem már a bennem élő görcsös, megfelelési kényszeres kisgyermeket. :) És mondtam neki, hogy mostanában akikkel együtt dolgozom, olyan visszajelzéseket adnak, hogy mi lesz velük nélkülem, és szeretnek velem dolgozni, lenni, volt aki szórakoztatónak is titulált. :) Nem is az a célom, hogy ilyennek, vagy olyannak, ennek vagy annak címkézzem magam, magunkat egyébként sem látjuk igazán tisztán soha, túl elfogultak vagyunk. :) Amit ezzel a kis személyes vallomással mondani akarok az az, hogy ahogy egy nagyon érdekes cikk szerint, még ha nem is tudjuk, mi a szösz az a permakultúra, az elveit használhatjuk a kapcsolatainkban is, hogy jól tudjunk szeretni, amint azt egyszer kedves barátném mondta nekem, csak akkor nem értettem, mire gondol... Ugyanezek az értékek pedig a saját magunkkal való kapcsolatot is termőre fordítják. :) Amikor pedig ez sikerül, dolgozzunk, éljünk bárhol, bárkivel, abból tudhatjuk, hogy a helyünkön vagyunk, hogy szeretünk azokkal lenni, akik körülöttünk vannak, mindig van, ami inspiráljon és a folyamatos változás nem ijesztőnek, hanem kalandnak tűnik. 

Mert ma lett a holnap tegnapja... :) Tegnapi verzió és Mai verzió

Blogbejegyzés a Blogolásról

Higgyétek el, nem olyan könnyű blogolni. :) Persze nem is nehéz és amúgy élvezetes tevékenység, de azért, mint minden, időt és energiát igényel!

Ez a kis blogom, ami arra indult, hogy tájékoztassa a családomat és barátaimat, hogy mi is történik velem, kezdi kicsit kinőni magát. Ami hihetetlen! És tök jó! De már vannak olyan követőim, akiket személyesen nem ismerek, azt hiszem ez a 2. lépcsőfok!

Sosem tudom, mikor elkezdek írni, mi fog kisülni belőle. Most úgy tűnik, hogy az eddigi "sütő" stílusom a humoros inspiráló önironikus tanítgató amittudokmegosztó sok smiley és random fotó beillesztő fura szavakat alkotó. Szerű. :)

Szeretném megtartani ezt a személyes, történetmesélő vonalat is, ám emellett! Egyre több konkrét tudásra, tanulságra teszek szert ebben a csinálva tanuld folyamatban, és kezdenek letisztulni bizonyos értékek is, amiket szívesen követnék, illetve kapcsolódok nagyon érdekes emberekkel, és mintha kezdenénk valamiféle terveket szövögetni. Azért ilyen titokzatosan írok, mert sokkal tisztább fogalmam még nincs is! 

A lényeg, hogy mostantól megpróbálom kettéválasztani a dolgokat, megtartani a mesefonalat, és mellette rövid, lényegre törő, informatív posztokat közölni és még mindent angolra is fordítani (remélem majd látjátok is ezt füleken, címkék formájában).

A lehetséges címkék pedig sokfélék lesznek, mint növények, állatok, test, lélek, önfenntartás, fenntarthatóság, ezek bármilyen keveréke, mint mondjuk önfenntarthatóság, építés, öko, közösség, pénzügyek.... Miiii????

Nos igen, az alábbi videó és oldal http://www.doingitourselves.org/ egy ausztrál fickó gondozásában erősen hatott rám. 

Ugyanis megtaláltam, megnéztem és még ezt is http://www.doingitourselves.org/what-you-can-do elkezdtem olvasni és kettő dolog történt:

1. Arcul csapott az érzés, hogy mennyire jól összefogja a témaköröket, amik foglalkoztatnak, és mennyire hasonlóan ír, gondolkodik és csinálja is a dolgokat ez az ember, mint én. És nem ő az első, akivel "találkozom" így.

2. Ettől, vagy emellett, megláttam magamat kívülről, ahogy ti kedves ismerőseim és ismeretleneim is láthattok:  kaland, bátor, őrült, fogja magát, lelép, álmodozik, cselekszik, ír, olvas, bizonytalankodik, próbálkozik, fogalma sincs, azt hiszi jobban tudja, bezöldül, irracionális vagy épp a legracionálisabb, ki tudja (ugye, mint az egyszeri ember szamara a kínai tanmesében)

Mivel nem vagyok túl precíz és alapos, túl jó kutató és hivatkozó, ne vegyétek készpénznek az írásaimat, megpróbálom gyűjteni a forrásokat, és persze mindenki utána tud nézni maga is... De a legjobb szándékkal megpróbálom megosztani azt amim van! Továbbra is. :)

Béke!

El Camino Primitivo 2012

Ígértem egy praktikalitásokkal teletűzdelt beszámolót is a Santiago de Compostela-ba vezető és Oviedobol induló (az Északi utat - Camino del Norte - a Francia útvonallal összekötő) zarándokútról. Mert ez az el Camino Primitivo.

Első lépésben érdemes, mint mindig, megkérdezni Uncle Google-t, mit tud mondani nekünk erről az útról. :)

Itt már sokat meg fogtok tudi, hogy Asturia, Galicia, időjárás, nehezebb terep, gyönyörű, érintetlen táj... Ajánlott keresőszavak: El Camino de Santiago, Primitive way, Original way, Camino Primitivo. Spanyolul beszélők előnyben, de ha spanyol nyelvű leírásra akadtok is, a térképek és Albergue (=szállás) listák hasznosak lehetnek a nyelv ismerete nélkül is.

Amit én tudok mondani róla, kicsit össze is hasonlítva a Francia Úton szerzett tapasztalataimmal:

Táj: valóban gyönyörű, gyaloglás közben a látvány sokszor ámulatba ejti, van, hogy könnyekig meghatja az embert.

Kikkel találkozhatsz, infrastruktúra: Kevésbé turistás. Nem szeretném degradálni természetesen a Francia utat sem, de ahogy én láttam, amint -bár 3 év különbséggel,de - mindkét út porát rúgtam, kétségtelen, hogy a kényelmesebb zarándokok számára sokkal kedvezőbb a francia. Mivel ez a legnépszerűbb útvonal, köré épült már mindenféle szolgáltatás, pilgrim menük, és taxi, csomagküldő, buszos szállító, hotel szerű szállás, amik elérhetők a primitív úton is, de nem tengenek túl, és zavarnak össze... :) Ez azt is jelenti például, hogy a francia úton több a külföldi, könnyebb kommunikálni a spanyolul nem beszélőknek.

A Primitivot szívesebben választják a spanyol zarándokok, épp turistátalanabbsága miatt ;) , így nem árt egy minimális spanyol tudás, de activityzéssel 3 nap alatt felszedhető a szükséges szókincs. Kicsit ritkább a jelzés (nyilak, kagylók), tehát figyelni kell, szerintem nem érdemes sötétben útnak indulni... bár nem igazán lehet eltévedni.

Időjárás: ez a szeptemberi időpont nekem tökéletesnek tűnt, nincs is hőség, és még a többek között esős klímájáról elhíresült Galíciában sem kellett elővennem az esőkabátomat egyszer sem. Szóval csak cipeltem. De elképzelhető, hogy ez ennek a mindenhol Európában különösen száraznak bizonyuló évnek is köszönhető.

Nehézség, kondíció: Vagy kell kicsit fittesedni, gyakorolni előtte, vagy tényleg nagyon fokozatosan növelni a napi adagok, etapok hosszát. Ne hagyjátok magatokat teljesítménykényszerbe hajtani.

Ahogy amerikai barátném nem figyelt a teste jelzéseire, úgy nagyon könnyű ebbe a hibába beleesni, és jól nem tudni végigmenni az úton. Persze ha most ennek kell történni, és ebből kell tanulni, az is jó, de mégis csalódást jelent.

Tehát a fellelhető infok és aranyszabályok közül ezeket szerintem mindenképp érdemes betartani:

1. Hátizsák súlya a saját testtömeged 10%-ánál NE legyen több! Nagyon nehéz megvalósítani, én 30%-kal indultam, mivel nem otthonról jöttem és  nem haza tértem vissza.

VAN CSOMAG ELŐREKÜLDÉSI LEHETŐSÉG! Amikor megérkezel és úgy érzed mégis túl sok, kegyetlenül ki kell szanálni, ami nem létszükséglet, bemenni egy postahivatalba, kérni egy dobozt, a Santiagoi fő postahivatal címére elküldeni, a nevedet és azt, hogy Camino de Santiago ráíratni a feladó mezőbe. Így nem küldik neked haza az otthoni címedre, ha nem veszed föl 15 napon belül, hanem megőrzik, amíg megérkezel! Zseniális!

2. Test és lélek ápolás: lábak főleg! Mindig van egy masszírozós, lábszakértős ember is, és vízhólyagokra is a legkülönbözőbbeket fogod hallani. Eltérnek a vélemények, hogy vazelinezz reggel indulás előtt vagy ne... Nekem most egyetlen egy vízhólyagot sem sikerült szereznem (kopp kopp, knock on wood!). A legfőbb titka a jó, bejáratott túrabakancs vagy túracipő. Bokaproblémásoknak, mint én korábban mindenképp bakancs, kell az extra támogatás. 2-3 pár jó zokni is kell. Van aki esküszik a duplazokni technikára, van aki szerint merénylet, én nem próbáltam. Túlvazelinezni semmiképp sem szabad reggel tapasztalatom szerint, mert felpuhul a bőr és akkor meg azért jönnek a hólyagok, de minimálisan érdemes. Megérkezéskor lábat 15 percre magasba tenni, segíteni a vérkeringésnek egy kicsit. Jógások előnyben, nekem nagyon sokat segített, reggel bemelegíteni az izmokat, ízületeket, délután pedig nyújtani, lazítani, este meditálni. Ha bármilyen irányzatot gyakorolsz, itt semmiképp nem érdemes ellustálkodni, akár napi 2-szer, 3-szor gyakorolni, tök jó! Nem beszélve energetizálás, meditáció, megvilágosodás... :)

3. Táplálkozás, folyadék

Mindig egyél ha éhes vagy, és igyál mielőtt még szomjas lennél. A napi víz és kaja adagot cipelni kell legtöbbször, mert sokszor nem akkor vannak nyitva boltok, bárok, amikor te azt szeretnéd (a spanyol napirendről, és étkezésről, ami más európai ember számára megtanulhatatlan, még később írok). Könnyű reggeli, séta közben könnyű ebéd, és megérkezés után érdemes kiadósabbat enni, főzni, menüzni. A kalóriák miatt a leghízékonyabbaknak sem kell aggódnia. ;) Aszalt gyümölcs, sajt, kenyér, pástétom, halkonzerv, lekvár (membrillo) a legjobb cipelnivaló kaják. Viszonylag rendszeresen vannak kutak, ahol jelölik, hogy a víz fogyasztható-e, és gyakran lehet kérni a falvakban is kedves helyiektől, hogy töltsék meg a kulacsunkat, így 1-1,5 literes palack bőven elég. A helyi ételkülönlegességeket pedig mindenképpen kóstoljátok meg! Fabada (sűrű bableves), Tortilla de patatas (krumplis omlett), Conejo estofado (nyúlpaprikás), Galíciai borok (Ribeiro, Alvarino), Orujo (de hierbas a legjobb), mint helyi pálinkaszerű aguardiente, Arroz con leche = tejberizs (Hans kedvence :), Tarta de Santiago = mandulatorta, Galíciában mindenféle tengeri kütyük: Pulpo (polip), Mariscada (kagylós kütyüs rizs), ami a legjobb: Arroz con Bogavante (homár) tökéletes Santiagoba érkezés megünneplésére!

Az úton mindig találkozni fogtok valakivel, aki a könyves ember. Felkészült, van sok térképe, útikönyve, tudja az infokat a következő etapról, és mérlegelte is már, hogy mit hogy lenne érdemes csinálni. Annak, akit megnyugtat a tervezés, érdemes ezzel foglalatoskodni. Persze a valóság, mint tudjuk, szinte mindig felülír minket és a terveinket, és tökéletesen végig lehet csinálni az utat bármilyen előzetes információ nélkül is. Mint az élet, mindig mondom!

Amiket én hasznosnak találtam:

Alberguek és Etapok listája angolul, magyarul a comeon.ws oldalon.

http://caminodesantiago.consumer.es/los-caminos-de-santiago/primitivo/ - ugyanezeket a leírásokat pdf letölthető formában is megtaláltam korábban (most persze nem... :)

Spanyol napirend: megfejthetetlen! 3 visszatérésem után sem tudom 100%-ig megmondani, hogy mikor található nyitva egy bár, egy üzlet, és mikor van szieszta... Mikor kapsz tapast, pinchot, ingyenkaját az italodhoz és mikor nem... de persze a spanyolokat ezért szeretjük, és nem a következetesen pontosan vezetett életükért. :)

Camino Kutyával: Kitérek kutyával utazós és zarándokolós tapasztalataimra is. Eszembe sem jutott, hogy utánanézzek előtte mások tapasztalatainak, nem gondoltam, hogy kutyával gyalogolni, zarándokolni gond lehet. Utólag rákeresve senki sem tanácsolja igazán. Kicsit igazuk van... :) De csak kicsit!

Alapjában véve Spanyolországba utazni kutyával halál... Teljesen nincs kutyás kultúra, nincs szokásban a mindennapokban tömegközlekedési eszközön kutyát szállítani például. Attól eltekintve, hogy sokba is kerül nekik a jegy, nem elég az általam megszokott póráz-szájkosár, jegyet vesz, felszáll a gazdival megoldás. Külön hordozó szükséges, kemény anyagból, és mind buszon, mind vonaton a csomagokkal utazik szegény állat, nincs kivétel. A zarándokszállásokon természetesen csakis kint alhat, nem léphet be a kutya az épületbe, a bárokban is szintén csak a terasz. Előfordult, hogy a kutyus miatt csak magánszálláson kaptunk helyet, ami persze növeli a költségeket.

Gondolni kell természetesen a kutya egészségi állapotára is a sajátunk mellett. Ha nincs napi hosszabb túrákhoz szokva, semmiképp ne vigyük magunkkal. Nagyobb testű kutyák hamarabb fáradnak, gondok lehetnek a tappancsokkal is. Egy spanyol fickó mesélt a labradorjával pár éve végigjárt zarándokútról, és ő nem igazán bírta jól a kiképzést.

Mivel nem volt más választásom, mindenképp vinnem kellett Perecet, és ha újra elindulnánk újra vinném. Fantasztikus útitárs, és nem egy, nem két zarándoktársam napjaiba lopott boldog perceket (Pereceket :). Mégis sok szervezést, átgondolást, extra erőfeszítést, rugalmasságot követel a gazditól, és csakis eléggé jól nevelt, alkalmazkodó, energikus kutyussal ajánlott szerintem.

Lássuk, milyen extra info jut még eszembe az én állomásaimról!

Oviedo:

Mivel hajnalban szálltunk le a buszról, itt nem aludtunk meg, reggel megkerestük a katedrálist, beszereztük a zarándokútlevelet és útnak indultunk.

Escamplero (13 km - bemelegítő táv, egyes könyvek szerint csak 8 km :)

Az albergue előtti bárba mindenképp be kell térni, itt lehet befizetni. Érdekes módon a legtöbb szálláson a házigazdák (hospitalero/a) nem alszanak ott, csak beregisztrálják a zarándokokat és magukra hagyják őket. A francia úton, nem nagyon tapasztaltam ilyet korábban.

A szállás rendben van, betonozott udvar, minimál konyha, kézzel mosás, a faluban van egy kis bolt és az említett bár. Kutya az előszobában alhat.

San Juan (Xuan) de Villapanada

A hospitalero még az útikönyvekben is külön ki van emelve, valóban nagyon gondoskodó, az ő szabályai szerint lehet csak játszani. :) Ütemezett ruhamosás (van mosógép gratis), szárítás, aki nem hozott kaját, annak közös főzés a közösből, klassz konyha. A kilátás gyönyörű, főleg reggel napfelkeltében, kert van, szomszédos birkanyáj izgalmakat is szolgáltat. Az egyik legjobb szállás az úton.

Salas

Az állami (municipal) szálláson nem lehet kutyával megszállni. A magán szállás padlása komfortos :), kutya a hátsó kicsike belső udvarban. A tulaj a szomszédos bárt is üzemelteti, isteni kaja, Fabadat itt kell kipróbálni :)

Tineo

Nagyobbacska város, nagyobbacska szállás egy nagyon dimbes-dombos etap után. Volt olyan biciklista (bicigrino = biciclista + peregrino :), aki ezen a napon épp olyan rövid etapot bírt tekerni, mint amilyet egy gyalogos gyalogolni... Konyha nincs, és figyelmeztetést láthattok majd a következő szállás, Borres korlátozott vízkészleteit illetően. Mind igaz! De ne dőljetek be, az egyik legjobb döntésem volt, hogy ott szálltunk meg a következő nap! :)

Borres

Az előző falu, Campiello az egyik útikönyv leírása szerint teljes mértékben a Casa Herminia tulajdonosnőjének fennhatósága alatt áll, és a minden hájjal megkent asszony próbál előnyt kovácsolni monopolista helyzetéből. Elég túlzónak találtam ezt a boszorkányos leírást így előzetesen a hölgyről, de a személyes tapasztalatunk nem mutatott mást. A kicsit szakállas hölgy, aki a helyi kis zöldséges boltot és azzal egybekötött bárt és szállást is uralja, roppant kedvesnek tűnik, már-már túlontúl kedveskedő, és rémtörténeteket terjeszt, hogy milyen koszos, igénytelen a szállás Borresben, sosincs víz és egyébként is...

Aki ennek bedől, az meg is érdemli, nekem már a hátamon is felállt a szőr tőle, így meggyőztem társaimat, hogy ha azon múlik, bírjunk ki egy napot zuhany nélkül, csak gyorsan vásároljunk be (mert azt csak itt lehet tényleg, tegyétek meg, mert nekünk vissza kellett sétálnunk (+3 km de totál megéri), és húzzunk már innen! :)

A víz valóban kifogyott egy idő után, de ez kovácsolta csak össze igazán a társaságot, aki ott összegyűlt! Együtt elmentünk a közeli forráshoz, éjszakába nyúlóan sztoriztunk, együtt eldöntöttük, hogy másnap mind a hosszabb, nehezebb, kockázatosabb és fárasztóbb de annál gyönyörűbb Hospitales alternatívát választjuk, amit szintén teljes szívvel javaslok!

Berducedo

A kemény nap után sajnos a municipal albergue megtelt előttünk, így a privátról tudok csak mesélni nektek... Semmi extra, természetesen nem ér annyit, amennyibe kerül, mosógép nincs, kutyaelhelyezés kétségbeesett nézés után a kerti asztal alatt, de nem különösebben kedvesek vagy bunkók a házigazdák. :)

Grandas de Salime

Megérkezvén a már betelt szállás pincéjében aludtunk (ugyanannyi pénzért :), de a kis egérlyuk csak a mienk volt, és Perec első alkalommal bent alhatott az ágyam alatt! Vacsorázásra mindenképpen a helyi éttermet ajánlom, kívülről kis talponálló bárnak tűnik, ahol a helyiek a földre dobálják a szemetet, jelezvén h ez a legjobb hely a városban (templomnál balra, majd egyenesen a gyógyszertáron túl :), a menü fantasztikus, nyúlpörkölt extrán ajánlott! Innen egy kis ugrással, kitérővel Lugoba kísértem lesérült útitársamat a kórházba, és vissza. A helyi centro de salud (egészségközpont) klassz, és a taxis, aki az egyetlen a környéken, fantasztikus ember, ha rászorultok, a szálláson meg tudják adni a számát, 100 kmes körzetben bárhova elvisz, mindenben segít, Caminot megjárt nem nyerészkedő arc.

Castrón

Tehát az 5km-re lévő Castrón és Grandas közötti útszakaszról fogalmam sincs, ezt a pihenőnapot kórházban rohangálással töltöttem, és későn értem a szállásra, de klassz 4ágyas kis szobák, hozzá saját fürdővel, az menü maradéka még este is finom és a kert tökéletes jógára reggel. :)

Padrón (Fonsagrada)

Mivel korábbi kis utazó falunk lakosai egy etappal előrébb jártak, teljesen új falusiakkal találkoztunk, és rájöttünk nem nehéz újra beilleszkedni. Sosem lesz olyan mint az első, de mindenhol vannak klassz emberek! A szállás hamar megtelik, ám szinte korlátlanul matracozható. Az út első és egyetlen esője itt ért minket, de az első és legjobb fiestájába is itt keveredtünk. Érdemes volt visszabattyogni Fonsagradaba és az éppen aktuális esti bulin részt venni! :)

O Cadavo

Isteni sugallattól vezérelve a szállás előtti hosszú lejtmeneten futni kezdtem, mert néha már nem bírtam a térdet nem kímélő lejtőket, és úgy gondoltam, jobb hamarabb túllenni rajta... :) Így elcsíptem az utolsó helyet az állami szálláson, igaz a padlón, mert volt nálam matrac, de ok! Társaim a magánszállásra "kényszerültek" ami beszámolójuk szerint nagyon oké! Itt a helyi étterem menüjét nem ajánlom, mosogatólé ízek, tömegkaja. De a bár reggel nagyon korán nyit, már fél6kor lehet reggelizni!

Lugo

Lugot mostmár töviről hegyire ismerem, kórházakat, hosteleket, nevezetességeket! Első műtétes élményemtől függetlenül beleszerettem a helybe! A római városfal, ami maga nemében egyedülálló módon teljes egységében megmaradt, és körbeveszi a várost, lenyűgöző körsétát enged. A belváros kis labirintus utcái, a katedrális, fantasztikusak, szerintem megérnek egy extra napot. Innen lehet pulpot eszegetni, közeledik az óceán és egyre finomabb lesz! :) Az albergue nagy és szigorúan tartják a szabályokat, mint pl. h no kutya, így csak a többiek beszámolójából tudom, h automatikus villanyoltás, gyújtás, 10-kor zár a kapu, ha kint maradtál, kint maradtál... de épp a városfalon kívül található 3 hostel, a kutyás ember kategóriája a Buenos Airesbe fér csak bele, a Másik kettő sokkal tisztább és igényesebb, picit drágább, de kutya nélkül azt válasszátok. :)

San Roman de Retorta (Gutín)

Itt teljesen új falkára tettem szert, az eddigi barátaimmal Santiagoban találkoztunk újra pár napra. Bár ez a szállás csak 20-25 km Lugotol és a mostanra megszerzett fittségetek engedne többet is menni, de érdemes itt megszállni, tökéletesen felújított kis erdő közepi szállás klassz konyhával! Ne hagyjátok h lökött spanyol fickók rémtörténeteket meséljene nektek a Santa Companíáról, akik eljönnek a lelketekért az erdőből. Vagy igen, tök vicces! :D

Melide

Naaaagy város, naaaagy szállás, de van kert (kutya ok). Két nagyon jó Pulpo étterem van, itt tényleg érdemes elmenni és kipróbálni! Elhagyott töltő is pótolható. :)

Santa Irene

Az útikönyvekben még a nem nagyon ajánlott kategóriában van, de teljesen felújították, jövő évre talán edényeket is szereznek be a konyhába és akkor tök jó lesz. :) Közvetlenül a forgalmas országút mellett van, így az éjszakai zajok erősebbek, és megkésett lányok is kopogtathatnak kővel az ablakon este 10kor, de nyugi, engedjétek be őket!

Santiago de Compostela

leírhatatlan! Katedrálist látni kell, misére menni kell, bár nyomor és mindenki megy, a katedrális előtti tér az örök találkozóhely, Compostela beszerzése bürökratikus és kiábrándító. A katedrálishoz közel található a tudományok fája (arbol de profesiones), ne egy fát keressetek, hanem egy fa képét a falon, de azt a vicces játékot kell vele játszani, hogy becsukod a szemed, vagy háttal közelítesz, a képre böksz, és megtudod, mi leszel, ha negy leszel, legalábbis mely tudományterületen leszel az. A monasterio szállás az 5csillagos hoteltől az elérhető árú padlásszobáig mindent ad, a belső patio gyönyörű. De a szállások száma végtelen!

Finisterre

A napokból kifutva 4en összefogtunk és kocsit béreltünk, kicsit esős napon lementünk a világ végéhez. A tengerparti utat választva érdemes megállni valahol előtte, ha homokos óceánparton szeretnétek szaladgálni egy kicsit vagy piknikezni. Finisterre (Fisterra galíciaiul) egy sziklás világítótornyos kikötős kis falu. A szimbolikáról és a spirituális élményről nem tudok így tényekben...

Itt a vége, fuss el véle! :)

Felelős vagyok a rózsámért

Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Eheti mesém főként az állatokról fog szólni, ha elefántot megevő kígyókról nem is, de 2 lóról, 2 póniról, 2 törpemalacról, 3 nyusziról, 3 libáról, 2 bárányról, 5 szamárról, 7 papagájról, 10-15 kutyáról, 2 méhcsaládról, és 1 macskáról. És egy kedves olasz családról egy tűzoltó papával, egy biológus-állatkiképző mamával és kettő darab, rendre 3 és 1 éves kisfiúról, illetve wwoofer társamról, egy 17 éves német lányról. A helyszín egy Genovához közeli, valószínűtlenül klassz fekvésű, 144/a szám alatti, azaz kb 9 és háromnegyedik vágányhoz hasonlóan varázslatos módon eldugott kis farm. Itt és velük élem mindennapjaimat már jó másfél hete! :)

Mostanra múlt el az izgulásom egy kicsit az egyik helyről másikra utazgatás, és hogy "vajon a következő is olyan jó hely lesz-e, mint az előző" gondolatok közepette. Kicsit lassú vagyok, tudom, már negyedik hónapja utazunk Pereccel és a negyedik országot járjuk, de mindig van egy kis drukk bennem. Mindig azt mondjátok, hogy nem látszik, de szégyenlős és izgulós gyerek vagyok legbelül, még abban a koromban legalábbis az voltam, amikor felismertem csukott meg a nyitott óriáskígyókat. Tehát most is az vagyok! :)

Izgalmas és kockázatos dolog is egyben más emberek életébe így belekukucskálni és beleépülni 1-2 hónapra. Fogod, és jól megszelídíted őket. De úúúgy, hogy észre sem veszed, hogy ők is megszelídítenek téged... Közben meg olyan vagy, mint egy megfigyelő tudós, tanulmányozod mások hibáit, hátha te majd nem követed el őket. Ez persze baromság, majd ha nem ezeket, akkor másokat, sokkal jobbakat, a sajátjaidat! :)

Az izgatottsági szintem, hogy itt lehetek, egyenesen arányos -ha nem exponenciálisan- a feladat nehézségével természetesen! Az állatoknak (ugyanúgy, ahogy a gyerekeknek) mindig van valami nyígjuk. Persze a jó értelemben. Rengeteg időt, törődést, foglalkozást igényelnek. Sosem a terv szerint cselekszenek, általában nem azt akarják, amit te, az agyadra mennek, felbosszantanak, kikészítenek! Szóval fantasztikusak!

Millinek, házigazdinőmnek az a terve, hogy jövőre oktató farmot nyit gyerkőcöknek, ezért teng-leng itt ennyiféle állat. Mindenki valahonnan mentett, befogadott szerzemény, ezért sokukat eléggé extrém testi és lelki állapotból sikerült ilyen kezessé szelídítenie (bár van, akin még van mit dolgoznunk igaz, Virillo a póniló? ;) A gyerekek, Mario és Elia leírhatatlanul élvezik ezt a környezetet, és mivel mindent, de mindent kipróbálhatnak, ingerekben nincs hiány, így varázslatos kis apróságok, Eli 1 évesen már villával (és néha késsel is) eszik, pohárból iszik, nemcsak jár, de lépcsőzik, létrázik, kutyát sétáltat, pónilovagol, és minden problémát megold! Jó sok koszt megesznek, és a sziklás talajon esnek kelnek, és a napi kétszeri hisztériát leszámítva (amit az olasz szenvedélyességnek tudok be ;), a legtökéletesebb gyerekek, akiket valaha láttam!

 A többség (állatok és gyerekek is!) szabadon kószál, vagy legalábbis kap 1-2 napot a héten, amikor a birtokot a birtokába veheti. Van, akik eléggé kompatibilisek egymással, így összeereszthetők, és van, akik nagyon nem. Szóval meglehetősen sok szervezést és logisztikát igényel az operáció. Ja, azt említettem, hogy kutyaszálló megőrzöde is vagyunk? Tehát folyamatosan jönnek-mennek a többé, de általában kevésbé jól nevelt eb egyedek. Még jó, hogy mi Pereccel már kutyadiplomásak vagyunk, így van egy kis fogalmunk a nehezen kezelhető esetekről. Itt is kihangsúlyoznám, hogy aki nem érzi magát nagyon elhivatottnak, ne fogadjon be kutyát, mert tényleg nem mindenkinek való. Spanyolországban "jogosítvány" szükségeltetik a veszélyesebbnek ítélt fajtákhoz, ami azt is jelenti, hogy hasonló vizsgát kell tenni, mint mi tettünk a kutyasuliban. Ezt minden kutyatartó számára kötelezővé tenném, úgy egyébként... Mert felelősek vagyunk a rózsákért, bárányokért, krumpliszemekért, folyókért, patakokért, zöld szemes ostorosokért, echinus esculentusokért... Tessék már szíves lenni megérteni, kérem!

Emellett régi álmom vált valóra, hogy lovakkal is foglalkozhatok, elkezdtem lovagolni is tanulni, szőrén üljük Blondie-t és Whippy-t, akik patkó nélkül nyargalásznak az őzlábgombákkal teli mezőn szabadon, amikor épp nem Parelli és TTouch tréningnek vetjük alá őket. Na, ezt adjátok össze! :)

Sőt, Milli épp most ül be a szamárpadba, hosszúfülű pajtásainkról tanulni 4 napot, hogy velük is professzionálisan foglalkozhassunk.

A klikkertréning a kutyákkal alap, lásd alábbi videó Milli és Ariel főszereplésével (comming soon: a következő epizódban meglepetésprodukció egy Perec nevű szupersztárral!):

De klikkerrel szokatjuk kézhez a későbbiekben a törpemalacokat, Pippot és Petuniát is (a nevükre még nem hallgatnak, mert tegnap kapták), illetve a papagájokat. A nyuszik már elég kezesek, a bárányokat pedig lerázni sem lehet, őket úgy hívják, h Beee és Meee, papitában pompáznak, Meee fehér, Beee fekete, a nevük hallatán pedig vígan nyargalnak feléd, mert tudják, hogy mindig hull valami kis morzsa a nyomra! A legveszélyesebb állatok a madarak -ezt sem gondoltátok volna, ugye?! Főleg, hogy -nem túlzok- féltenyérnyi pókok tenyésznek errefelé mindenütt! De a libák csípnek, harapnak, és a barátságosnak látszó papagáj kedvesen a válladra száll, majd vagy a nyakláncodtól, vagy a fél füledtől szabadít meg...

Persze nem kevés kakát is kell lapátolni ennyi kalandosnak hangzó tevékenység mellett, és szuperrugalmasan figyelni mindenki naponta változó igényeit, meg hogy a gyerekek ne essenek fejre a libamedencében, senki se szaladjon a traktor, vagy a Lada Niva alá (mert ide csak az jut el az erdei úton :), és ... mi van még? ... ja, világbéke!

A végtelenbe és tovább!

Aki nem emlékezne Buzz Lightyear klasszikusnak mondható jelenetére, tessék csak parancsolni! :)

Compostelások

Viszonylag hosszabb időt töltöttem most offline, zarándokoltam szépen, egy hónap "nyaralás" a "nyaralásban". Bizonyos pontokon az volt az érzésem, hogy teljesen őrültség több ezer kilométert odautazni valahova, hogy aztán ott gyalogolj heteken keresztül és odaérj egy célhoz, ahonnan visszatérsz a mindennapjaidba. Szóval én voltam a bolond Buzz, a rajzfilmfigura, aki teljesen komolytalanul veszi az életet, csak az álmait veszi komolyan. :) Kutyával ráadásul! Egyedül! Egy lány! :) 

Fisterra

A veszélyek, amiket mindenki elképzel, és thrillerekben lát, biztos hogy valósak: stoppolni, meg egyedül utazgatni, meg erdőkben mászkálni lehet veszélyes is. Gondolom... Én most szerencsére nem lettem thriller szereplő, fantasztikus embereket ismertem meg, gyönyörű helyeken jártam, elértem a régen ismert világ végére, Finisterréhez. Teljesen érthető, hogy miért tulajdonítanak az emberek különös jelentőséget a helynek. Persze nem csak önmagában varázslatos, hanem azért is, mert az emberek odaviszik a varázslatukat, kilométerek százait gyalogolják le, hogy valamit otthagyjanak, elégessenek, vagy épp megtaláljanak, megszerezzenek.

Nem volt ám minden pillanat ilyen vicces! :)

A közhelyek, mint mindig, itt is igazak, egyáltalán nem a cél számít, hanem az út. Mégis, amikor 2009-ben elindultam az Santiagoba vezető úton, mégsem jutottam célba. A szervezetem úgy gondolta, hogy koncentráltan szeretne mérget kivetni magából, így lugo-i kórház egyik műtőjében kötöttem ki, nem önként ám, a vakbelem ösztönzött erre! :) Így hát az akkori zarándoklat befejezetlen maradt. És az út visszahívott. 

Éti és Csigu

Akkor 2009-ben kettesben indultunk útnak kedves barátnémmel, Zitával. Ő zsongott, ment, első nap már alig bírt magával, volt tempója, küldetése, célba akart érni. Azóta is mélyen tisztelem, mert miután a kórházba kísért, 3 nap alatt lenyomott 5 napi gyaloglás adagot, hogy beteljesítse, amiért odament. Én pedig vonaglottam, nem akarózott, 1000 vízhólyagot növesztettem, kínlódtam. Persze rengeteg erőt merítettem az útból, és nem kis változásokat hozott az életemben. Nem véletlenül indul el valaki zarándokolni. Van, aki kirándulásnak veszi, de a valódi zarándoklat még akkor is meditáció és megvilágosodás és mindenfélékkel kapcsolódás, ha nem hiszel benne, vagy azt hiszed, hogy te ezt nem is akarod.

Pilgrim Dog

A mostani utam egészen más volt. Voltak persze most is nehezebb napjaim a 3 hét alatt, de alapjában véve a testem együttműködött velem, nem hagyott cserben, pedig jó nagy súllyal futottunk neki, ami szépen folyamatosan lecsökkent (most nem annyira képletesen, mert sikerült 21kg-os hátizsákkal elindulni). Az út praktikumairól azt hiszem írok majd egy külön bejegyzést, mert akik szintén terveznek útnak indulni, sokat segíthet a felkészülésben.

Rajta vagyunk

Szóval csak úgy röpültem, Perec pedig 3-szor annyit száguldott föl s alá az úton, mint én, meg is kapta kedves olasz barátunktól, Claudiotól a komposzteláját, a zarándok tanusítványát a nyakörvére egy kagylómedál formájában!

Sokan csak a bolond kutyás lányként fognak rám emlékezni azok közül, akikkel találkoztam, de néhányan a falkánk tagjai lettek, és őket beengedtem a fejembe és a szívembe, lelkembe is, ahogy az már egy rendes falkához illik! 

50 ways to leave your lover - Előadja H , É és P

Hans (Nl, 58), Cathy (USA, 42), Maria (Esp, 52), Paco (Esp, 32), Claudio (It, 29), Michela (It, 28), Perec (Hu, 2) és Évi (Hu, 27). Azt hiszem így vagyunk a lista, akik a legfontosabb szerepet játszották számomra az úton. Igazi barátságok szövődnek, napok, órák alatt, minden olyan intenzív, hogy az leírhatatlan! Írtam korábban a személyes történetről, valamennyire mindannyiukét megismertem és ők is az enyémet, pedig korra, nemre, nemzetiségre, beszélt nyelvre és mindenféle hovatartozásokat tekintve a legvegyesebb a társaság. Az óceánnak pedig elmondtam szépen hangosan az én személyes történetem, egy kis ego-t elfújt a szél. :)

Elfújta a szél a dalom

A falka egy része Santiagoban megpihent

Amikor az ember a Caminon van, rájön, hogy mindig a Caminon van, az élet metaforái, esszenciái koncentráltan csöpögnek az italába. Ha szükséges érkezik a segítség vagy az akadály, kórházba kísérgetjük egymást, bölcsességeket osztunk meg, akadályokat állítunk a másik elé, vagy tükröket éppen. És ilyenkor nem mindig értem, hogy miért vannak a szörnyűségek a világban, mert ezek az emberek, akiket itt megismertem, ugyanolyanok mint bármelyik ember a Földön, és mi vagyunk azok is, akik a csodálatos dolgokat elkövetjük, de azok is, akik a szörnyűeket... Na, ebbe ne vessük bele magunkat most mélyebben, de értitek?!

Camino de Hospitales

Mivel jó hosszú ideje nem írtam, így nem tudok minden vicces, szomorú, tartalmas történetet most itt elmesélni nektek, hogy milyen volt életem első stoppolása, milyen egy busznyi román turistával utazni, spanyol, olasz és angol, vagy épp szlovén-magyar-kutya mix nyelven beszélni, finn-magyar nem létező nyelvrokonságot kutatni, egy tehenekkel teli legelőn jamón cerranot enni, birka által kergetett kutyát megvédeni, amerikai barátnőt kórházba kísérni (igen, a sors visszafordította a kis fintorát :), több száz kilométeres szélben a világ leggyönyörűbb hegygerincén menetelni (itt is érdemes volt nem a sárga, azaz az alternatív útvonalat a Camino de Hostpitalest választani), és hogyan tud valaki kockás nagyis bevásárlószekérrel zarándokolni, Santiagoban a mesterségek fájára bökni (biológia lett), és társai. :D

Szóval a többit személyesen valamikor, akit érdekel! És hát az út nemcsak magamhoz vezetett vissza, hanem Szlovéniába is a Back to Nature fesztiválra, és egy fontos találkozóra, mert az élet párosan szép. :)

Hova tovább?

A következő állomás Olaszország!

Nyári Dal - Interjú 2. rész

Zene interjúolvasáshoz: Nyári Dal

Ha még emlékeztek, Csapó Móni barátnőm ajánlkozott a kalandom elején interjúkat készíteni velem, íme olvashatjátok a második fordulót. 3 hónap, 2 ország, sok barát és élmény és tanulság. Az angol verzió (English version:) Móni blogján és az angol oldalon olvasható.

1, Hol vagy most?

Most épp Szlovéniában vagyok, egészen pontosan egy Lipa nevű kis faluban a szlovén Karszton, nem messze az Adriától. 2 hete érkeztem erre a farmra, ahova is 3 barát kicsit több mint 1 éve költözött ki Ljubljanából, és kezdett gazdálkodásba. Egy témában jártas ismerősüktől kértek segítséget, hogy permakultúrás alapokra építsék fel kis gazdaságukat, konyhakertjüket. Közben szabadtéri fesztiválokat és találkozókat szerveznek, ebben is szükségük volt segítségre. A hihetetlen, hónapok óta tartó szárazság miatt csak életmentő tevékenységeket lehet végezni jelenleg a kertben, így segítek a ház körül mindenféle dologban, amiben lehet. 

Előtte pedig egy hónapot töltöttem Nyugat-Magyarországon a vas megyei Döröskén egy családi gazdaságban. 

2, Mik voltak az előző életedtől való elszakadás utolsó lépései? 

Először is kiadtam a lakásom, összepakoltam az ingóságaim és hátizsákba költöztem. Mindenkit megnyugtathatok, aki úgy érzi, túl sok kacathoz kötődik, és el sem tudja képzelni, hogy ezt hogy oldaná meg, hogy így is van! Túl sok a vackunk, a tárgyunk, és mégis elég 2 nap rá, hogy ablakmosással, takarítással és – a lányok érteni fogják a nagybetűt – a RUHÁK elcsomagolásával együtt összecókmokoljunk mindent. 2 hetet egy kedves barátnőmnél töltöttem, közben varrótanfolyamra jártam, és aki kíváncsi volt még rám, mielőtt elindulok, azzal leültem egy limonádéra vagy sörre, és hazautaztam meglátogatni a családom. Néhány bürokratikus elintéznivalót jól elhanyagoltam, vagy az utolsó utáni pillanatra hagytam, ahogy kell, annak ellenére, hogy volt időm rájuk bőven… És felültem a Döröske felé robogó vonatra, átszálltam a buszra, és bekiabáltam a Sábli porta udvarára, hogy megérkeztem! :) Tudom, így most egyszerűnek hangzik, ahogy leírom, hagytam is időt mindenre (teljesen fölöslegesen, mert semmit nem kezdek el hamarabb, mint valóban szükséges lenne), de minden olyan fokozatosan történt velem eddig. Szerencse, szervezés, bevonzás? Nem tudnám biztosan megmondani. Mindenesetre arra megyek, azt választom, ami tetszik és érdekel, és akkor, amikor úgy érzem, eljött az ideje. Azt hiszem, ennyi. :)

3, Írtál a blogodon az akvapóniáról. Elmondanád röviden, miért hasznos ez a módszer? 

Meg is látogattam itt Szlovéniában a srácokat, és az akvapóniás rendszerüket, akikkel Debrecenben találkoztam. Hasznosság: először is télen-nyáron friss zöldséget és halhúst lehet nyerni a rendszerből, hiszen üvegházas termesztésről van szó a mi éghajlatunkon (bár van példa szabadtéri akvapóniára is). Tehát elősegíti az egészséges táplálkozásunkat. Aztán egy kis erkélyláda, vagy konyhai rendszer mérettől egy teljes család ellátására alkalmas méretig bármekkorában megvalósítható, így bárkinek lehet. A fenntartási költsége minimális, az akváriumot tisztítani nem igazán kell, szinte mindent megold a rendszer maga. A rendszer felállítása után csak a vízforgatáshoz szükséges energiát, kis mennyiségű rendszervíz pótlást és a halkaját, növénymagokat kell biztosítanunk. Vegyszerek használata kizárt, mert az teljesen felborítja az egyensúlyt. A gyerekek imádják, mert van benne hal, tehát izgi, így könnyen tanulhatnak ezen keresztül az élet körforgásáról, természetről, fenntarthatóságról. Ezért is zseniális Gönczi Péter dzsembori kezdeményezése, hogy a résztvevők által összeszerelt rendszereket adományozzuk iskoláknak, ahol taneszközként használhatják. Az egyik résztvevőt pedig azért érdekelte a módszer, mert lehet, hogy az űrutazók tápanyagellátását is meg lehetne oldani ilyen módszerrel… hát értitek!? 
Legújabb Dzsembori összefoglaló videót itt láthatjátok.

4, Mennyire szoros napirend szerint élsz most? 

Most nagyon laza a napirendem. A szervezetem teljesen beállt a saját ritmusára, szeret korán kelni, reggel 7-nél szinte sosem alszom tovább. Itt a srácoknál minden reggel összeülünk reggeli előtt megbeszélni, ki mit végzett tegnap, mire készül ma, mik a teendők. Eddigre én már megetetem a tyúkokat, kacsákat, akik minden reggel rohannak felém, mint valami messiás felé, hogy itt jön, aki ellopkodja a tojásainkat, de cserébe ad KAJÁT! Aztán egész nap boldogan mászókáznak (úgy tűnik ez a csirkék szabadon és boldogan tartásának egyik titka, mert eddig mindkét tyúkudvarban extra felszerelésként jelen volt) és röpködnek föl a bodzabokor, fügefa ágaira csipegetni. Ezután megöntözöm a kertet, ez 1,5-2 óra (amikor épp nincs rendeletben, hogy nem lehet az alacsony vízkészletek miatt). Reggeli után mindenki megy a dolgára, valaki főz (általában én), majd a fesztiválhelyszínen építünk, dekorálunk, köveket görgetünk az útból és társai. 

Az előző helyen, Juliéknál is korán keltünk fél7-7től 9-10-11-ig, ahogy a nap ereje engedte, a kertben tevékenykedtünk, gyomláltunk, öntöztünk, kajakészítés, ebéd, aztán vagy projekt 2. felvonás, vagy szabadidő. Általában ezt is együtt töltöttük el falusi fitnesszel, wellnesszel vagy kreatív programokkal, mint úszás, bringatúra, furulyázás, lakás átrendezés, esti activity, tűz körül éneklés, tejbeszerzés és borospincézés Kálmán bácsinál… Ilyenek… 

Ellen kell, hogy szegüljek azoknak, akik azt mondják, hogy a vidéki élet unalmas és nincs mit csinálni! Igaz, rossz idő esetére nem árt megtanulni horgolni, makramézni, vagy kosarat fonni. ;) 

5, Új dolgok, amiket már megtanultál? 

Vannak tárgyilagos dolgok, módszerek, és vannak értékek, érzések, amiket felismertem. 

Fel is elevenítettem pár dolgot, amikre gyerekkoromból emlékeztem, például mit kell a tyúkoknak enni adni, hogy néha ott kell hagyni egy tojást, úgy szívesebben tojnak, hogyan kell őket ültetni kotlani. Alap dolgokról, hogy égető napsütésben nem szabad locsolni, mert elégnek a növények, legjobb reggel korán. Tanultam újakat a komposztálásról, valamicskét növénytársításokról, mulcsozásról, a vasi gyógynövényekről, gombákról egy kicsit, befőzési, és egyéb konyhai praktikákról (például ha az uborka keserű, le kell vágni rendre a végeit és körkörös mozdulatokkal összedörzsölve a véget az uborkához, fehér hab formájában távozik a keserűsége). Nagyon élvezem elkészíteni a friss zöldségeket, és mindenféléket amiket a kert, a gazdaság ad. 

Ezért is írtam a fokozatosságról, olyan helyeket választottam eddig, akik maguk is kezdők valamennyire, kísérleteznek új dolgokkal, és az alapok jól elsajátíthatók: növények gondozása, level 1-es állatok. :) Később jöhetnek más haszonállatok, lovak, méhek, sajtkészítés és társaik. És a legfontosabb, amit megtanultam, hogy mindenki másképp csinálja, és ha a szándék jó, nem sok dolog mehet félre. Vagy ha igen, akkor legközelebb majd hátha nem megy. :) 

6, Mi lesz a következő állomás? 

Most 2-3 hétre megszakítom az önkéntes kalandom, mert hív egy másik. Spanyolországba megyek és a 2009-ben egy gyors vakbélműtét miatt megszakított zarándoklatomat szeretném befejezni, a Primitív úton eljutni Santiago de Compostelába és onnan Finisterréig, a Föld végéhez, ahol az óceán kezdődik. Innen visszajövök Szlovéniába, ugyanis egy nagyon izgalmas rendezvényt szerveznek kedves házigazdáim és barátnőik. Egy Nature Event, úgynevezett Természet közeli találkozó, művészeti (pl. land art), jóga, varró, improvizációs színház, és egyéb érdekes workshopokkal, műhelyekkel, tűzzel, zenével, amin mindenképp szeretnék itt lenni. Utána azt hiszem, Olaszországba vezet az út, ezt még meglátjuk.

7, Az eddigi tapasztalataid alapján ajánlod másoknak is, hogy házi kedvencükkel vágjanak neki egy ilyen útnak?

Abszolút! Eddig akárhova mentünk, mindenki szerette volna megtartani Perecet (engem nem, ezt nem is értem… :)), győzködnek, hogy hagyjam ott, adjam nekik! Természetesen ez lehetetlen! De ennél jobb életet el sem tud képzelni szerintem. Elsőre nem könnyű egy városi kutyának megszokni ezt a nagy szabadságot, de azért nem esett nehezére. Őrzi a portákat, a régi és új gazdákat, mindenkivel játszik, mindig van, aki foglalkozzon vele. Utazni sem nehéz vele, szerencsére kistestű, persze mindenhol kell neki jegyet venni, és figyelni, hogy ne szőrözzön, vagy sározzon össze semmit, de egy gyakorlott kutyás ezeket úgyis tudja. Volt olyan farm, ahonnan elutasítottak, mert hogy pl. már van 3 kutyájuk és talán sok lenne, ez is érthető, illetve a kérdések, amik felmerülnek levelezésekben: kergeti-e a csirkéket, hol alszik, mennyit eszik. Ezekben előre megállapodunk, mint mindenben és semmi gond. A jófej emberek általában szeretik az állatokat. :) De pl. a szlovén barátom, akinél pár napig megszálltunk, nem kifejezetten kedveli a kutyákat - pedig jófej :) -, nála kint aludt, és a végére még ő is megkedvelte. Szóval csak akkor jelent akadályt, ha akarjuk. 

8, Üzensz valamit az olvasóknak? 

Ha bármilyen változás, kaland jár a fejükben, mocorog a szívükben, hallgassanak az őrült hangokra és kövessék! Az egyszerűség elég erős megoldás mindenre, ezt is meg tudom osztani frissen szerzett bölcsességként. És mindent meg lehet valósítani: 2 nap alatt furulyázni tanulni, több száz kilométert áthidalni, nem mindent pénzzel, hanem inkább a megszokott megoldások helyett újakat kipróbálva is. Érdemes kipróbálni, milyen, ha lejjebb adunk az igényeinkből, és nem magunkat tekintjük a világ közepének, érdemes a természetbe menni, amennyit csak lehet, mozogni, új embereket megismerni, jókat enni, vígan élni! :)

9, Volt olyan érzés/dolog ami a sok utazás során kristályosodott ki benned, hogy hiányzik az életedből, és vágysz rá, de eddig nem tudtál nevet adni neki, míg nem indultál el az utadra?

Lassan épül bennem, hogy mik azok a dolgok, amikre vágyom, amiket én is szeretnék megvalósítani. Hogy minél többféle, változatos zöldséggel és gyümölccsel tudjam ellátni magam, a családom, a felesleggel a jó szomszédokat és a barátaimat, állatokat tartani erejükért, tejért, húsért, ezeket tudni feldolgozni, gyógynövényeket használni, természetes kozmetikumokat készíteni. Kiélni a kreativitásom építésben, szépítésben, zenében, táncban, főzésben, a természetet járni, ismerni a környék fűszálait, szép helyeit és embereit. 

Szeretném összefonni ezeket az új álmaimat a régi életemmel is. Ezt a gondolatot, érzést még hagyom érni, még nem állt össze a kép. :)

Felszabadultság, ösztönösség, folyamatos változás, kapcsolat magammal és a körülöttem lévő emberek és élő és élettelen dolgok valódi lényével, valódi, mély figyelem a dolgokra, alkotni merés, vágyás, tudás, nyitottság. 

Végül is igen, most már elég jól tudok nevet adni ezeknek a fontos tényezőknek! :)

És befejezésül Zene útra kelőknek: Palya Bea: Szófia Expressz

Vihar előtt a csend - elektromágneses feszültség

Azt hiszem, ez a fogalom így, hogy elektromágneses feszültség, nem létezik. :) Legalábbis a Wikipedia szerint van elektromágneses indukció, mint kölcsönhatás, ami feszültséget generál, meg elektromos feszültség, amelyben pedig a mező munkát végez, míg a töltés mocorog ide-oda. 
A mesék világából, hirtelen allegóriaváltással -mint a villám- a fizika tudományának nyelvén próbálom megfogalmazni, milyen élmények értek az elmúlt bő hétben. A címmel ellentétesen hangozhat, de ilyen nyugodt, és feszültségmentes már nagyon rég nem voltam, mint mostanában.

Amint láthatjátok, mint minden jól megalapozott tudományos munkát, eme bejegyzésemet is "alapos" kutatás előzte meg. Idéznék egy kicsit a szakirodalomból (és közben kiemelném, hogy a természetnek valóban minden egyszerű és bonyolult jelenségre van magyarázata és hasonlata, tehát keressétek a másodértelmet minden mondatban): 

"Az élő és élettelen anyagok állandó mozgásban levő elektromos töltéssel rendelkeznek. Ezen elmozdulások nem mindegyike rendezett, észlelhető. A töltéselmozdulások látványos formáját kisülésnek nevezzük.

A villamos kisülés olyan töltéselmozdulás, amelyet fény-, hő-, és hanghatás követ.

Ahogy a felhőkben nő az elektromos feszültség, az elektromos mező egyre erősebb lesz. Egy bizonyos ponton ez annyira erős, hogy az elektronok a föld felszínén megpróbálnak ”mozogni”, minél jobban a földbe ágyazódni. Ez az eredménye az egyenletes töltésű részecskék visszaverődésének. Mivel az elektronok visszahúzódnak a föld belsejébe, a felszín mind erősebben pozitív töltésűvé válik. 

A vihar elektromos mezőt hoz létre a felhő és a talaj között. Mikor elég feszültség keletkezik, vagyis az elektromos mező eléggé intenzív, a környező levegőt ”durranásra” kényszeríti. Ez a durranás valójában a pozitív és negatív részecskék szétválasztása a levegőben. Ezt a folyamatot ionizációnak nevezzük. Az ionizáció azt az állapotot jelzi, melyben a töltések szétválasztódnak. 

Más szavakkal a levegő nem feltöltődik, csak a benne levő feltöltött részecskék eltávolodnak egymástól. Az ionizált levegőnek sokkal nagyobb az elektromos vezetőképessége. Mivel a levegő nem minden helyen egyenletesen ionizálódik, azokon a helyeken, ahol az ionizáció intenzívebb, ”útvonalak” képződnek, melyeken a villám könnyebben át tud cikázni. Ahhoz, hogy a villám létre tudjon jönni, szükséges, hogy az elektromos út a földhöz érjen, és földelést találjon. Földelést kell találnia – egy pontot, ahová becsapódhat. Ekkor történik a villámcsapás. " (Forrás: Energiapédia)

Az előző hónap megerősödési folyamatát követően egy ilyen ionizációs folyamat indult meg bennem, töltések, energiák mocorognak ide-oda, alakulnak át. Olyan, mintha kezdenék csatornává válni. Minden nap jut időm jógázni, a Tibeti 5 rítust gyakorlom és sokszor a hatodikat is. ;) Félő, hogy amint földelést találok, belém csap a villám!

A folyamat első tényezője, hogy szinte kizárólagos női mezőből férfi mezőbe kerültem. Ami azt illeti, az az érzésem, hogy egy vákumba is, bár nem tudom, ez fizika szempontból hogy jön ide, lehet hogy indul a képzavar.

Az első 3 napomat Szlovéniában egy barátomnál töltöttem Ljubljana mellett, akit nemrég Debrecenben az Akvapóniás Dzsemborin ismertem meg. Ljubljanát szívből ajánlom mindenkinek, a legbarátságosabb város, ahol valaha jártam. Amiket a turisztikai brossúrában leírnak, első benyomásra mind igaz, emberléptékű, akár gyalog, de bringával főleg kényelmesen bejárható, és ingyenes bringabérleti rendszere mellett fantasztikus atmoszférája van, pezseg a kultúrától, művészettől, különlegességtől, isteni kajától! P. pedig 16 km-re a hegyekben egy erdei házikóban lakik. Amerre eddig ebben az országban jártam, minden csupa hegy, alföldi lyány létemre ez teljesen elbűvöl! Szerpentines utak, gyönyörű, sűrű és mély, állatoktól hemzsegő erdők...

A farm, ahova pedig ezután jöttem 3 barát lakhelye a gyönyörűséges, száraz, szeles szlovén karszton, az Adriától légvonalban kb 20 km-re. 1 éve költöztek ide, permakultúrás gazdálkodásba kezdtek, közben pedig inkább kisebb, mint nagyobb szabadtéri fesztiválokat szerveznek a természet lágy ölén. A mostani témája az új kezdet. "The new beginning" - Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Várjuk a 2012-es világvégét/kezdetét. :)

Vagyis a téma ez lett volna, de egy támogató visszalépése miatt a projekt sajnos meghiúsulni látszik. Pedig az egy hét alatt, amíg itt voltam, láttam, hogy rengeteg munka, lelkesedés, motiváció rejlik a szervezés mögött. 

Ahogy megérkeztem a vákuumba, rögtön látszott, hogy elkél egy női kéz a ház körül.

Feszültségnek nyoma sem volt a srácok között, az egyik legbékésebb együttélés az övék, amit eddig láttam. Lazák, nyitottak, mindenkit és mindent szívesen és nyitott szívvel fogadnak, amit idefúj a magaslati szél, a Burja (Bora). Perecet és engem is. :) Valahogy rögtön felvettem a női szerepet a vákuumban, finomakat főztem, kicsit rendet raktam itt-ott, közben pedig érkeztek és távoztak 1-2 naponként az önkéntesek, barátok, együtt dolgoztunk a díszleteken, fesztiválhelyszínen is. Észrevétlenül beépültem. :) Mindenkinek van kimondva-kimondatlan helye egy jó közösségben, azt hiszem. Érdemes elfogadni az erősségeinket és használni alkalomadtán.

Elképesztő, hogy mennyire hozzá tud idomulni az ember a vendéglátói életstílusához, közben belevinni azt, amit ő tud, megfigyelni, tanulni, hozzátenni, és kicsit egymás szívéhez nőni. Pedig nagyon különböző módokon élnek az emberek, élő és élettelen anyagok, a legkülönbözőbb töltésekkel. Hagyományos, vagy kevésbé hagyományos, nyitott családmodellben, barátokkal, közösségben... Eddig valahogy az a benyomásom, hogy jó egy erős családi alap, de nagyon érdemes kinyitni ezt a közösség felé, sokat ad.

Időjárásilag április vagy május óta nem volt errefelé eső, így a kert szenved, a gyümölcsök a fán aszalódnak, locsolni pedig nem lehet, olyannyira alacsonyak a vízkészletek, kicsit messzebb kisebb erdőtűz is kitört... Így most a permakultúrás gazdálkodás valóban a lusták kertje, ahogy sokan mondják, a jól lemulcsozott ágyások próbálják tartani a nemlétező nedvességet (egyik nap volt egy kisebb zuhé, de a száraz karszt rögtön elnyelte a vizet), a jól társított növények küzdenek a túlélésért, a hasznos haszontalan gyomok, és gyógynövények kandikálnak, és ők is küzdenek. A tyúkok pedig boldogan híznak és tornáznak a játszóterükön.

Ma olvastam egy okosat, miszerint, ha valami, valaki az istennek sem megy ki a fejedből, megéri vállalni a kockázatot. 

És fa alá állni a viharban. :)