2017. december 26., kedd

Drága 2017,

Kedves 2017,

hálás vagyok neked!
A teljesség igénye nélkül ezekkel a szuper dolgokkal ajándékoztál meg:
az élet itt csupa móka és kacagás
Otthonra leltem Gárdonyban a Diófa utcában: megtanultam metszeni, életem első saját pálinkája elkészült (barack. és jó.), a szomszédaim szuperek, hinta áll a kertben a kisfiamnak, tavasszal virág borít mindent, télen pedig sár, de a madárcsicsergés, lónyerítés, kakaskukorékolás, mekegés, hápogás sem ritka a környéken. A terasz adott pontjáról és a diófánk tetejéről látszik a Velencei-tó ;), víz jön a kútból és ha veri a szél a zsalugátert, tudom, hogy biztonságban lehetünk valahol. Mindig.

A családom még mindig szuper, Anyukám ezévben meghallgathatta az első anyáknapi verseket az unokájától az oviban, segített veteményezni, magaságyást építeni; ahányszor beszélünk elmondja hogy sapka-sál, a gyereknek tejbegríz, és hogy kell csinálni a töltött káposztát.
anyáknapi szelfi
A Tesóm a világ legnagyobb kincse nekem, még telefonban is meg tud úgy nevettetni, hogy fáj a hasam. Ha nem a saját házunkban laknék, akkor az övében, annyira szép otthont teremtettek maguknak, öröm hozzájuk menni, a vendéglátás mindig a legpöpecebb, és Boldi tűzoltószirénát is nyomathatott az idén (imádom a sógoromat. is.)
Az unokatesómék is egy hatalmas szeretetgombóc család, ritkán tudjuk egymást személyesen megbombázni a szeretetgolyókkal, de annál nagyobb olyankor a találat.
ebek sorsa  nálunk
Köszönöm a kisfiamat, a legszuperebb gyerek a világon, lomot csinál, rendet rak, síel, jógázik, lovagol, majd másnap fél a lovaktól. Bárányhimlős is volt idén, és lassan már 1 hónapig van szülinapja (amely szót ő egyébként a tortára használja :)), simogatja a fejem amikor nekem már leragad a szemem, de ő még nem álmos. Hálás vagyok az Apukájáért is, és az ő családjáért, mindig számíthatok rájuk. Ja, és a büdös drága kutyámért, Perecért, aki jóban-rosszban cukiskodik itthon, az irodában, a vonaton, a szomszédoknál…

A barátaimat is köszönöm, akik mióta megismertük egymást, a szívemben élnek és emlékeztetnek arra, hogy ki vagyok. A gyerekkori barátnőim (alias Hernyócsapat <3) mind anyukák lettek veled bezárólag, drága 2017; így megoszthatjuk egymással a megacukiság fotókat, a takonyfolyás, a tesóféltékenység és a néhahülyeférjek sztorikat, a tanácsokat, a babahordozókat, az álmatlanságot, a házépítést, dolgozó anyaságot, a nyűgöket és gyönyörűségeket.
egy jó koktél mindig jó
Szilvivel, a gimis legjobb barátnőmmel töltött minden nap, óra, nála alvás, buli, koktél, lelkizés, pasielemzés emlékeztet arra a gondtalan gondterhes időszakra, ahogy nővé értem, hogy ki voltam, mielőtt anya lettem és szerencsére ezekben a találkozókban is bővelkedtél, drága 2017.
Ahogy a szaunázások Jucinál is felbecsülhetetlenek számomra, minden drága látogatásotok Gárdonyban, kedves barátok! Összelopott ebédpercek, hónapokig egyeztetett babalátogatások, pár percre egy kanbuliba csöppenés, spontán Lindsey Stirling koncert, színház a vértesboglári csajokkal, siófoki szülinapozás, messenger üzenetek, közösségi médián családfotók - amiket mindenki úgy csinál, mintha unna, mégis olyan jó látni a boldog pillanatait azoknak, akik egyszer fontosak voltak nekünk, ha most épp nem is jut sok időnk egymásra.

Az új köreim, amik életben tartanak, újabb és újabb impulzusokkal látnak el, és tartják bennem a hitet, hogy még nem ismertem meg minden jófej embert a világon. :)
vagy egy jó
infuzionált borredukció
A főzősulisok, köszönöm hogy az utamba sodortad a Culinary Institute of Europe-ot, és hogy egy kicsit séfet játszhattam, köszönöm a sikeres vizsgát, a sok munkát, és a sok tanulást magáról a munkáról és erről a világról. És köszi a sok gasztrobolondot, akit megismertem, akikkel kecskevajat lehet készíteni, bográcsolni, pálinkázni a Balaton-felvidéken, disznót vágni Gárdonyban, céklaleves után spontán bulizni és a hedonizmust rendszeresen körbeünnepelni!
Az ÖkoKör, köszönöm, hogy összedobtad ezt a klassz csapatot, 2017! Kis csapat, sok kis tett, lelkesedés, beszélgetés, egymás támogatása. Ha a világon nem is változtatunk, de magunkon igen, és olyan hálót teremtünk egymásnak, akiknek nem csak saját maguk fontosak, hanem a világ is, ami körbevesz minket. Köszi csajok minden találkozót, még ha néha komolytalannak érezhetjük is azt, amit csinálunk, ez csak a kezdet és a lényeg hogy nekünk fontos, amit teszünk!
És a szegedi ÖkoKörös csajokat is köszi, mert bár messzebbről, de még mindig velem vannak, meg tudtam őket látogatni idén is egyszer, vagy a férjeiknek tudok épp szállást adni, amikor erre veti őket a munka.
És a vonatpajtásaim, őket ki nem hagynám! Szinte szürreális, ahogy egy ilyen korban, nemben, foglalkozásban vegyes társaság minden reggel 40 percben megosztja egymással búját-baját-örömét, hogy milyen filmet látott, mit főzött, merre járt, mit csinált a kutyája tegnap. :) Hálás vagyok, hogy még akadt nekem hely a 7.30-as Fehérvár-Budapest járaton épp abban a boxban, és hogy kirántottatok a végtelen olvasás, unatkozás, szundikálás köreiből, hogy megoszthassuk egymással a reggeleinket!

A munkahelyem, kolleganőim és volt kolleganőim. Köszönöm a részmunkaidőt, hogy idén teljes jogú alkalmazott lettem, köszi a munka-magánélet egyensúlyát, a kenyérrevalót, a klassz közeget, néha a megbecsülést. A kollegákat, akikkel lehet szaunaszeánszozni, ütős fesztiválozni, borutcázni, Pötyizni, Gatsby bulizni, Havasi koncertezni, szusizni, szülinapi tortázni, naponta kikészülni és ezt minden nap újrakezdeni. De közben megosztani egymással a munka terhét, a célokat, és az otthoni dolgokat, amennyit épp a munkahelyre is beviszünk.

Köszi életem első véradásának élményét, hogy találtam egy isteni fodrászt, hogy emlékeztettél, milyen egy randevú. Szóval az élet apró örömeit a fönti nagyok mellett. :)

Nem mintha nem lettek volna nehéz pillanatai ennek az évnek is, voltak bőven, de most a hála járja át a szívem (nyáron meg a napfény ;), úgyhogy várlak, 2018!
Ja, és 2017, köszi,az ihletet, hogy újra írtam a blogra.

PS: Továbbra is szeretettel vár Titeket Gárdony és én benne! Ha nem találtad magad semmilyen bújtatott formában sem az írásban, akkor nagy a baj: a) vagy amnéziám van -> vegyél nekem memóriagyógyszert és hozd el, vagy b) egy éve legalább nem találkoztunk -> hívj! Ruf mich an!!! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése