Barackmagok az Alpok árnyékában

Szinte hihetetlen, hogy még csak két hete vagyok itt! Hónapoknak tűnik, minden napba egy hét tartalom tömörül. ;)

Megérkezett a hőn áhított éltető eső, kezd visszazöldülni a szavannai gyepünk, pedig már vártuk, hogy mikor tűnnek fel az első zebrák és elkezdtük kidolgozni az ananásztermesztésre vonatkozó B tervünket a jövőre nézve.

Sábli Juli: Évi megvilágosodott :)

Kezdem megismerni a környéket, a növények, gyógynövények, környező falvak, városok, szomszédok, emberek neveit, szokásokat, jellegzetességeket, az idő járását, a tájkép állását... Ez az egyik legjobb érzés számomra a világon, amikor a kezdeti zavaromon túl vagyok új helyen, új emberekkel; elkezdenek a szívemhez nőni, kényelmesek mégis még mindig izgalmasak, érdekesek lenni, elkezdjük érteni, érezni egymás vicceit, rezdüléseit. Egyszer már majdnem telepatikusan is kommunikáltunk egy zellerről. :) 

A természet még mindig elvarázsol, egyik este, már esőre állt, de a lenyugvó nap, még kibújt a felhők közül és borostyán színűre festett mindent, mintha egy sárga szemüvegen keresztül láttál volna mindent. Egy másik alkalommal épp a Tesómmal beszéltem telefonon az udvaron, amikor a lila pszichedelikus virágunkon megjelent egy hatalmas lepke, először azt hittem, hogy kolibri, ő is lila színű volt, és kiszívogatta a nektárt egyesével szépen minden virágból. Ilyenkor megáll az idő 1-1 pillanatra!

A döröskei templom

Meglátogattam Kálmán bácsival a döröskei Szent Jakab templomot, amire már az 1200-as, 1300-as évekből vannak utalások, román stílusban épült, katolikus templom. Sajnos miséket már nagyon ritkán tartanak benne, de nagyon helyes kis épület, ráadásul a védőszentje az el Caminot is fémjelző Szent Jakab, így egy kicsit nosztalgiaérzést is ébresztett bennem. Kálmán bácsi a téeszes időkben a tejgazdaságban dolgozott, most is van 4 tehene, tőle szerezzük be szinte minden nap a friss tejet. Jól ismeri a helyi dolgokat, történeteket, megnézegettük a döröskei családok nevét tartalmazó listát, régebben bőgőzött, és a kedvenc nótája az, ami Apukámnak is volt. :)

Juliék egyik rokona, Gedeon Péter kiállítását is meglátogattuk, eredetileg építész, és amerre jár, épületeket rajzol, hangulatot, személyiséget fest nekik. A mi környékünkről, Tákosról és Csarodáról is készített képeket, úgy meglepődtem, hogy itt Döröskén látom ezeket a gyerekkoromban sokat látott épületeket! Illetve Óbuda, Szentendre ihlette meg sok művét.

Juli tartja a kapcsolatot néhány, a környéken hasonlóan természetközeli módszerekkel gazdálkodó, gondolkodó emberrel is, akik esetleg szintén fogadnak wwoofereket, vagy jófejek valamilyen szempontból. Meglátogattuk Lucyt, illetve Lucát is, átvittünk hozzá két német önkéntest. Ő szintén német, teljesen egyedül viszi a gazdaságát, egy igazán nomád területen, nomád módon, vezetékes víz nélkül él, gondoz kb. 50 kecskét, szabadon kóricáló disznókat, tyúkokat, lovakat, kutyákat elég nagy területen, virágokat termeszt, felújítja a házát. Azt mondja, azért jött Magyarországra, mert itt a bürokratikus káosz miatt viszonylag könnyű a rendszeren kívül élni. Az elszántsága tiszteletre méltó, de úgy tűnt eléggé kimerültté és keserűvé formálták a körülmények, illetve ő magát. Tamás Svájcból költözött ide, nála nem voltunk, ő ugrott be ide látogatóba, ő is sok önkéntest fogad, nyitottnak és nagyon kiegyensúlyozottnak tűnt. Szintén a faluban lakik Ványa, nem Ványa bácsi, mert elég fiatal, német és fantasztikusan bánik a fával, ő maga újítja fel, építi a házát, most épp a tetőtéren dolgozik. Hihetetlen melegség árad a munkájából, ő is önellátóan él, permakultúrás eszközökkel termeli meg a napi betevőt.

S.J.: A VAZSI TÖRZS

A héten megérkezett Dóra, aki két hétig lesz itt velünk, bölcsiben dolgozik, korábban marketinggel foglalkozott, de ő is úgy érezte, nem ez az útja, inkább a gyerekek, gondoskodás. Most suliba jár, ez az első öko-önkéntes kalandja. Érdekes, hogy egy egyszerű leírás alapján (amiben ilyesmiről szó sem volt), rátalált Julira és kiderült, hogy mindketten megjárták Nepálban szinte ugyanazt az útvonalat. Valahogy összevonzzák egymást a hasonló emberek... Tegnap pedig egy cuki francia pár érkezett, innen indulnak 2 éves gyalogtúrára egy szamárral, egy öszvérrel, 3 kutyával, egy tyúkkal és egy galambbal. Úgy tűnik, Juli kifejezetten ért hozzá, hogy az embereket az útjára indítsa! ;)

Egy átlagos péntek 13.

Még a péntek 13. élményeimet elmesélem, sose hittem benne, mégis történnek velem váratlan bénaságok ezeken a napokon. Illetve fura, mert szélsőségesen jó és rossz dolgok szoktak történni. Legutóbb aznap írtam alá a szerződésemet az új munkahelyemen, és ugyanezen a napon megbüntettek a BKV-n, aminek befizetése közben kiderült, hogy egy elhagyott diákigazolványommal 50ezres tartozást halmozott fel nekem valaki... Ezen a pénteken kirándulásra indulván leestem a lépcsőn, mint a rajzfilmben kb. 6 lépcsőfokot pattogtam lefelé, fenéklilulás és ujjfelszakadás kísérte a mutatványt. Később délután Dórával jól megégettünk két kenyeret is, teljes kenyérdepresszióba estem estig, annyira rákészültem, hogy finom kenyeret sütünk a családnak. Közben a kirándulás fantasztikus volt, láttunk egy csodaszarvast, na jó, csodaőzet, este pedig vendégekkel megspékelve szabad tűzön főztünk, kint ettünk, és a tűz körül énekeltünk mindenféle spirituálékat és ritmusokat. Ilona, Juli barátnője nagyon klassz dallamokat tudott, svédeket, afrikaiakat, teljesen átszellemültem. :)

Tele vannak a napok aktivitással, szinte minden nap megyünk kirándulni valahova, az erdőbe gombászni, biciklitúrára, úszni, vagy kutyázni (elég nagy élmény volt egy 6kutyás falkával sétálni tegnap)...

Közben pedig sokat meditálok is, bár nem mondanám, hogy a hagyományos értelemben. Néha persze jógázok, de legtöbbször valamilyen munka közben feledkezem bele teljesen a dolgokba és szakadok el kicsit  a testemtől. Gyomlálok, vagy barackot magozok, és ekkor jönnek a megvilágosodások. :D

A legutóbb pl. Juli mamánál a szaletli alatt barackot magoztam a cefrébe, bekapcsolva hagyta a református rádiót, és épp arról beszélt egy keresztény pár, hogy hogyan tértek meg Jézushoz. Az élmény, amit elmondtak, nagyon hasonlított ahhoz, ahogy én most megtértem a természethez. Vagy mi. De értitek?! Egyszer csak összeállt a kép, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretek, milyen életet szeretnék élni, és azóta csak történnek, történnek a dolgok.

Juli

Juli szerint a földi életünkben nem nagyon van esélyünk elérni a boldogságot, legalábbis ezt az univerzális fajtát nem, csak napfényevéssel és meditációval. :) De kis boldogságpillanatokat átélhetünk. Szerintem is valahogy így van, én nem is vágyom a teljes megvilágosodásra valahogy. Vagy még. Nem hiszem, hogy ebben az életben eljön. De az ilyen boldogságpillanataim sokkal gyakoribbak és sokkal ritkábbak a félelempillanatok. 

Sábli Juli: tökös csaj

Azt mondják, ha egy napra boldog szeretnél lenni, egyél valami finomat. Ha egy hónapra, légy szerelmes. Ha egy életre, szerezz barátokat. Sokat álmodok a régi barátaimmal, a kolis barátaimmal, családommal is. Semmi extra, csak hétköznapi dolgokat csinálunk, jól érezzük magunkat együtt. Nagyon fontos nekem, hogy legyen egy közösség, amiben élhetek, csak remélhetem, hogy az életem további részében is körülöttem lesznek azok, akik fontosak nekem, és még csupa jó embereket fogok megismerni. Olyan harmadéves egyetemista lehettem, amikor kijelentettem, hogy én már annyi embert ismerek, semmi kedvem újabbakat megismerni. Hát ez volt az egyik legnagyobb ökörség, amit valaha mondtam! De hát azóta már szerencsére megtértem! ;)

Nézzétek meg Gedeon Péter képeit és a barackirodalmat az Inspiráció fülön! ;)