Gyúrunk vazze!

De olyan izmokra ám, amiről tényleg nem gondoltad, hogy létezik. És most nem a lapocka alatti mittudoménmi a latinnevére gondolok, ami csakis a pilatestől mozdul meg, meg nem is a titokzatos és sejtelmes gátizmokra. Nem mintha ezeknek a megmozgatása nem lenne fontos, csináljátok csak az összehúzogatós gyakorlatokat! ;) De erről már írtam. :)

Amire mostanában jöttem rá, hogy szintén lehet gyúrni, az az akaraterő és az érzelmi intelligencia (EQ). Vannak dolgok, amikre könnyelműen azt mondjuk, én ilyen típus vagyok, inkább hajlékony, mint erős. Például. Inkább racionális, mint intuitív. Pedig az intuícióra is lehet gyúrni. Olyanok, mint az izom. 

Nem mintha a filantropikum.com a leghitelesebb és legtudományosabb online folyóirat lenne, amivel valaha találkoztam, de ez a cikk az akaraterő fejlesztő gyakorlatokról elég jó. Csak úgy empirikusan mondom, amit kiemelnék az valóban a kis lépésekben haladás. A nagy változások, meg a sok egyszerre úgysem marad meg tartósan, erről majd írok még az ökokör résztvevői és vezetési tapasztalatok posztban is. A változtató izmok hamar elfáradnak. De így épülünk fel, fizikailag és lelkileg is: túlzott használat után lemerülünk, kell a feltöltődés. Fokozatos terhelés alatt pedig erősödnek az izmok, nő a pálma.

Ki a fene gondolná, hogy olyan apróságok, mint hogy odafigyelsz a tartásodra, költségvetést vezetsz vagy a másik kezeddel mosod a fogad, megállod, hogy ne káromkodj, bármiben is sikeresebbé tesznek? Ahogy elolvastam a cikket, meg is lepődtem, hogy ezeket a kis változtatásokat, innen-onnan, más forrásokból és ötletekből vezérelve én már gyakorlom, elvégeztem (van amit többször is, mert ugye a hatás nem mindig tartós, de a törekvés fontos! :).

És valóban, mára már kutatások igazolják, hogy főként nem az IQ, hanem az EQ az, ami a sikeresség, a változásokhoz való alkalmazkodás kulcsa. Az érzelmi intelligencia pedig a két agyfélteke összeköttetéseinek számától (is) függ. Ezt pedig javíthatjuk, ha keresztbe hadonászunk a testünk előtt, minden nap más útvonalon megyünk, hogy frissen tartsuk elménket, vagy a másik kezünkkel kanalazzuk a joghurtot. Nem kell mindent analizálni, kanapéra feküdni, és ilyen vicces gyakorlatokkal is tehetünk a személyiségünk fejlődéséért. Ezt tudni nekem iszonyú felüdülés! Nektek nem? :)
Persze, önreflexió nélkül nem megy. De nagyokat kell koppannom az önismeret kapcsán néha. Azt gondoltam, mivel szuperérzékeny vagyok (ez tény, vitának helye nincs! :), biztos magas az EQ-m. Mint kiderült számomra, az alacsony EQ-jú ember nem csak nehezen ismeri fel az érzelmeit (vagy mások érzelmeit), hanem könnyen összeomlik stresszhelyzetben, félénk, makacs, féltékeny, beteges is lehet (mármint testi egészségi állapota), illetve viselkedése nyomokban agressziót, az önkontroll hiányát! tartalmazhat. Nem mondom meg, mik jellemzőek rám ebből a sorból, szerencsére nem mind, de azért akad. A magas EQ-jú ember pedig pozitívan bánik a stresszhelyzetekkel, nyomás alatt is tudja rendszerezni a gondolatait, és felvállalja a kihívásokat, nem futamodik meg. Ilyet is tudok néha, de jó lenne a repertoárt ebbe az irányba bővíteni. Visszacsatolva az előző posthoz, úgy érzem a Hősök tere kihívásom ezt is szolgálja.

Zárszóként pedig: az egyik legjobb érzelmi intelligencia fejlesztő gyakorlat például a mesemondás, mesehallgatás. Storytelling. Amennyi belefér. Meséljetek! Veletek mi van?