Móni barátommal, a Pack Your Luggage blog írójával időről időre
inspiráló beszélgetésbe keveredünk, és nagyon szívén viseli a történetem, hogy
hol tart a projektem, amit most már inkább úgy neveznék, hogy az életem. Így
ennek apropóján készített velem egy utókövető interjút az önkéntes kalandomról,
illetve a mostani változásokról az életemben, és a jövőbeni terveimről. Íme (angolul is elérhető az ő blogján 1-2
képpel):
1, Mit nyerhet az
ember egy újrakezdéssel, azzal ha mindent hátrahagy?
Amikor mindent
„hátrahagytam” másfél évvel ezelőtt, nem ez volt az érzésem. Bár most már
tudom, hogy szinte teljes újrakezdés volt, egy nagy fordulópont az életemben.
De az emberek, akik közel érzik magukhoz a történetemet, és hogy úgy mondjam
csodálják a döntésemet, azt szokták mondani, milyen bátor voltam. Azt hiszem,
hogy talán ők is szeretnék összeszedni a bátorságukat, és megváltoztatni
valamit az életükben. De ezzel kapcsolatban is az az érzésem, mint az
otthonszülés mellett való döntéssel kapcsolatban. Ha csak bátorság kellene
hozzá, akkor a legnagyobb hülyeség lenne ezt tenni. Igaz, hogy az ösztöneimre
támaszkodva döntöttem mindkét esetben, de sok kutatás és átgondolás is
megelőzte az ugrást.
Amit én nyertem az
újrakezdéstől és az úttól, az egy teljesen új nézőpont, a saját belső erőm
érzete, vagy talán illúziója, hogy bármit meg tudok oldani, és az akaraterő,
hogy kövessem az őrült álmom. Emellett még mindig tartom a kapcsolatot azokkal,
akikkel találkoztam az út során és azt hiszem igaz barátaimnak hívhatom őket,
rengeteg inspirációt adtak nekem a történeteik és az életük.
Ha újra nekiindulnék
–és ki tudja, talán még egyszer így is lesz- még mélyebbre mennék, szívesen
utaznék Dél-Amerikába, Ázsiába, vagy pl. Erdélybe is, az utcán aludnék, többet
stoppolnék, kukabúvárkodnék, találkoznék igazi mélyszegénységben élőkkel és
mindenféle emberekkel akiknek az élete teljesen különböző az enyémtől,
csatlakoznék egy kis időre valamilyen közösséghez is és mindenkitől még többet
kérdeznék.
Amit tehát szerintem
nyerhet az ember, az hogy kinyitja a szívét a világ felé, és esélyt ad magának
a sebezhetőségre és hogy valódi dolgokat lásson, tapasztaljon.
2, Most hogy büszke
anyuka lettél, ha Boldi, a kisfiad egy nap ugyanígy döntene, támogatnád?
Első körben
természetesen azt mondanám, hogy igen, persze! De még nagyon nehéz egyáltalán
kiengednem őt a látóteremből vagy hallótávolságból, szóval fogalmam sincs,
ilyen esetben mit tennék. J De meg fogom próbálni!
3, Miért van szükség
organikus mezőgazdaságra?
Hát, erre a válaszok
listája hosszabb, mint az élet maga… de lássuk csak. Amikor az organikus szót
hallom, Spielberg Avatar c. filmje jut eszembe. Anélkül, hogy belemennék
mindenféle greenpeace esőerdőmegmentős, Földért felelősségvállalós, ipari
hústermelés gusztustalanságai témába, azt mondanám, hogy azért, hogy újra
érezzük a kapcsolódást. Ezek a nagy makroszemléletű témákat és a zöld blablát
elég fárasztó az utca emberének hallgatni, legyenek bármennyire igazak és
fontosak, mégsem számítanak nekünk, beszéljen róla Al Gore, Gandhi vagy a pápa.
De mind érezzük az elszigeteltség érzését. Egymástól, az élelmünk forrásától,
attól, hogy hova megy az ürülékünk, mindentől. Amennyire én látom az organikus
gazdálkodás, vagy még inkább a permakultura sokat megválaszol ezek közül a
kérdések közül, ha van bátorságunk feltenni őket. A megoldás az lehet, ha
lelassítunk egy kicsit, vesszük az időt és a fáradságot, hogy körbenézzünk és
lássunk. Ahogy az Avatarban is mondják: Látlak téged. Ennek a mondatnak elég
mély értelme van.
4, Ez egy életstílus,
vagy eljön majd az idő, amikor átlagosnak mondhatjuk, hogy az élelmünk nagy
részét újra organikus helyekről szerezzük be?
Ezt tényleg nem tudom
megmondani. Azt hiszem egy nagy pofonra van szükségünk ennek az életmódnak az
elterjedéséhez, ahogy ma a földi élet kinéz. Manapság ez még mind elég hippi
dolognak tűnik, de egyre többen költöznek ki a nagyvárosokból, csatlakoznak le
a hálózatokról, kezdenek valami alternatívba. De még valóban inkább alternatíva
ez, mint a fősodor.
5, Miben különböztek
az önkéntességed alatt megismert emberek azoktól, akik korábban körülvettek?
Igazából…. semmiben. J Ha a volt kollégáimra,
főnökeimre, egyetemi évfolyamtársaimra gondolok, mind hús vér emberek reményekkel
és álmokkal teli. De azt hiszem akkor nem igazán vettem a fáradságot, hogy
kérdezzem, megismerjem őket annyira, mint mondjuk azokat, akiket az út során
megismertem. De közülük is nagyon sokaknak következett be nagy váltás, változás
az életében, miután az útjaink szétváltak, legalábbis azoknál, akikről tudok
azóta is. Talán abban éreztem egy kis különbséget, hogy ez az önkéntesség
ugyebár arról is szólt, hogy közelebb kerüljek a természethez, ki az irodából,
és azok az emberek akik így élnek, úgy tapasztaltam, hogy kevésbé aggódnak a
dolgokon, sokkal inkább a jelenben élnek és elfogadják, ami jön, legyen jó vagy
rossz, úgy ahogy jön. Talán ez. Bár nem mindegyikük. És nem is mindig. J
6, Nemrég anyuka
lettél, gratulálok! Megváltoztatott ez valamit abban, ahogy az életről,
értékrendedről, a jövőről vélekedsz?
Nagyon furcsa érzés,
sokszor még mai napig sem hiszem el, hogy anya lettem. Hogyan lehetsz szülő?
Mindenkinek vannak szülei, olyan természetes dolognak tűnik, és vannak fontos
emberek az életedben, akikért felelősséget érzel, de ez mégsem hasonlít semmihez,
olyan különleges kötés. Én személyesen sokkal inkább biztonságban érzem magam,
bár racionálisan a szülőség nagyon ijesztő, mégis én úgy érzem, mintha
leföldeltek vagy gyökeret eresztettem volna. Az értékeim többé kevésbé
ugyanazok maradtak, de mostanában azon kapom magam, hogy sokkal inkább
gondolkodom hosszú távban így, hogy személyes kötődésem lett, és folytatódni
látom a DNS-em láncát valahogyan a világban. J
7, Miért számít, hogy
mit eszünk, hogyan élünk?
Ez elég filozofikus
kérdés. J Igazából nem számít. Élhetnénk pirulákon, vagy valami szmötyin, ami
mindent tartalmaz, amire élettanilag szükségünk lehet. És ha egy kis
porszemként tekintesz magadra az univerzum részeként, igazából nem számít
hogyan élsz. De eléggé az emberi természet része, hogy szeretjük azt hinni,
mégis számít. Azt hiszem ez az egyetlen oka.
8, Mi az
önkéntességedből levont végkövetkeztetés? Jövőbeli tervek a biogazdálkodást
illetően?
Az önkéntes körútra
indulás egyik oka a kaland volt számomra, a másik, hogy próbaidőre tegyem
magam. Hogy láthassam, hogy összeillünk-e ez az életstílus és én, és kiderült,
hogy nagyon is. Időközben pedig családom is lett, így a jövőre vonatkozó
terveim összevegyülnek most már a közös terveinkkel. Már a birtokunkban van az
a földterület, ahol a következő tavasszal saját farmunkat elindítjuk, ez nagy
izgalommal tölt el. A babánk születése előtt volt egy icipici időnk, hogy
elkezdjük felfedezni a területet, és egy első találkozást megejtsünk jövendő
otthonunkkal. Elhívtam Baji Bélát, a hazai permakultura szakértőjét, hogy
legyen segítségünkre és egy nap alatt próbáljuk meg felfedni a lehetőségeket és
lehetséges első lépéseket, amelyekkel elkezdhetünk majd beilleszkedni ebbe a
környezetbe és elkezdhetünk vele élni, ott létezni. Minden lépéssel közelebb
kerülünk tehát Vértesboglárhoz. A többi majd alakul az út során.
