Hogy is volt - retrospektív

Móni barátommal, a Pack Your Luggage blog írójával időről időre inspiráló beszélgetésbe keveredünk, és nagyon szívén viseli a történetem, hogy hol tart a projektem, amit most már inkább úgy neveznék, hogy az életem. Így ennek apropóján készített velem egy utókövető interjút az önkéntes kalandomról, illetve a mostani változásokról az életemben, és a jövőbeni terveimről. Íme (angolul is elérhető az ő blogján 1-2 képpel):

1, Mit nyerhet az ember egy újrakezdéssel, azzal ha mindent hátrahagy?

Amikor mindent „hátrahagytam” másfél évvel ezelőtt, nem ez volt az érzésem. Bár most már tudom, hogy szinte teljes újrakezdés volt, egy nagy fordulópont az életemben. De az emberek, akik közel érzik magukhoz a történetemet, és hogy úgy mondjam csodálják a döntésemet, azt szokták mondani, milyen bátor voltam. Azt hiszem, hogy talán ők is szeretnék összeszedni a bátorságukat, és megváltoztatni valamit az életükben. De ezzel kapcsolatban is az az érzésem, mint az otthonszülés mellett való döntéssel kapcsolatban. Ha csak bátorság kellene hozzá, akkor a legnagyobb hülyeség lenne ezt tenni. Igaz, hogy az ösztöneimre támaszkodva döntöttem mindkét esetben, de sok kutatás és átgondolás is megelőzte az ugrást.

Amit én nyertem az újrakezdéstől és az úttól, az egy teljesen új nézőpont, a saját belső erőm érzete, vagy talán illúziója, hogy bármit meg tudok oldani, és az akaraterő, hogy kövessem az őrült álmom. Emellett még mindig tartom a kapcsolatot azokkal, akikkel találkoztam az út során és azt hiszem igaz barátaimnak hívhatom őket, rengeteg inspirációt adtak nekem a történeteik és az életük.

Ha újra nekiindulnék –és ki tudja, talán még egyszer így is lesz- még mélyebbre mennék, szívesen utaznék Dél-Amerikába, Ázsiába, vagy pl. Erdélybe is, az utcán aludnék, többet stoppolnék, kukabúvárkodnék, találkoznék igazi mélyszegénységben élőkkel és mindenféle emberekkel akiknek az élete teljesen különböző az enyémtől, csatlakoznék egy kis időre valamilyen közösséghez is és mindenkitől még többet kérdeznék.

Amit tehát szerintem nyerhet az ember, az hogy kinyitja a szívét a világ felé, és esélyt ad magának a sebezhetőségre és hogy valódi dolgokat lásson, tapasztaljon.

2, Most hogy büszke anyuka lettél, ha Boldi, a kisfiad egy nap ugyanígy döntene, támogatnád?

Első körben természetesen azt mondanám, hogy igen, persze! De még nagyon nehéz egyáltalán kiengednem őt a látóteremből vagy hallótávolságból, szóval fogalmam sincs, ilyen esetben mit tennék. J De meg fogom próbálni!

3, Miért van szükség organikus mezőgazdaságra?

Hát, erre a válaszok listája hosszabb, mint az élet maga… de lássuk csak. Amikor az organikus szót hallom, Spielberg Avatar c. filmje jut eszembe. Anélkül, hogy belemennék mindenféle greenpeace esőerdőmegmentős, Földért felelősségvállalós, ipari hústermelés gusztustalanságai témába, azt mondanám, hogy azért, hogy újra érezzük a kapcsolódást. Ezek a nagy makroszemléletű témákat és a zöld blablát elég fárasztó az utca emberének hallgatni, legyenek bármennyire igazak és fontosak, mégsem számítanak nekünk, beszéljen róla Al Gore, Gandhi vagy a pápa. De mind érezzük az elszigeteltség érzését. Egymástól, az élelmünk forrásától, attól, hogy hova megy az ürülékünk, mindentől. Amennyire én látom az organikus gazdálkodás, vagy még inkább a permakultura sokat megválaszol ezek közül a kérdések közül, ha van bátorságunk feltenni őket. A megoldás az lehet, ha lelassítunk egy kicsit, vesszük az időt és a fáradságot, hogy körbenézzünk és lássunk. Ahogy az Avatarban is mondják: Látlak téged. Ennek a mondatnak elég mély értelme van.

4, Ez egy életstílus, vagy eljön majd az idő, amikor átlagosnak mondhatjuk, hogy az élelmünk nagy részét újra organikus helyekről szerezzük be?

Ezt tényleg nem tudom megmondani. Azt hiszem egy nagy pofonra van szükségünk ennek az életmódnak az elterjedéséhez, ahogy ma a földi élet kinéz. Manapság ez még mind elég hippi dolognak tűnik, de egyre többen költöznek ki a nagyvárosokból, csatlakoznak le a hálózatokról, kezdenek valami alternatívba. De még valóban inkább alternatíva ez, mint a fősodor.

5, Miben különböztek az önkéntességed alatt megismert emberek azoktól, akik korábban körülvettek?

Igazából…. semmiben. J Ha a volt kollégáimra, főnökeimre, egyetemi évfolyamtársaimra gondolok, mind hús vér emberek reményekkel és álmokkal teli. De azt hiszem akkor nem igazán vettem a fáradságot, hogy kérdezzem, megismerjem őket annyira, mint mondjuk azokat, akiket az út során megismertem. De közülük is nagyon sokaknak következett be nagy váltás, változás az életében, miután az útjaink szétváltak, legalábbis azoknál, akikről tudok azóta is. Talán abban éreztem egy kis különbséget, hogy ez az önkéntesség ugyebár arról is szólt, hogy közelebb kerüljek a természethez, ki az irodából, és azok az emberek akik így élnek, úgy tapasztaltam, hogy kevésbé aggódnak a dolgokon, sokkal inkább a jelenben élnek és elfogadják, ami jön, legyen jó vagy rossz, úgy ahogy jön. Talán ez. Bár nem mindegyikük. És nem is mindig. J 

6, Nemrég anyuka lettél, gratulálok! Megváltoztatott ez valamit abban, ahogy az életről, értékrendedről, a jövőről vélekedsz?

Nagyon furcsa érzés, sokszor még mai napig sem hiszem el, hogy anya lettem. Hogyan lehetsz szülő? Mindenkinek vannak szülei, olyan természetes dolognak tűnik, és vannak fontos emberek az életedben, akikért felelősséget érzel, de ez mégsem hasonlít semmihez, olyan különleges kötés. Én személyesen sokkal inkább biztonságban érzem magam, bár racionálisan a szülőség nagyon ijesztő, mégis én úgy érzem, mintha leföldeltek vagy gyökeret eresztettem volna. Az értékeim többé kevésbé ugyanazok maradtak, de mostanában azon kapom magam, hogy sokkal inkább gondolkodom hosszú távban így, hogy személyes kötődésem lett, és folytatódni látom a DNS-em láncát valahogyan a világban. J

7, Miért számít, hogy mit eszünk, hogyan élünk?

Ez elég filozofikus kérdés. J Igazából nem számít. Élhetnénk pirulákon, vagy valami szmötyin, ami mindent tartalmaz, amire élettanilag szükségünk lehet. És ha egy kis porszemként tekintesz magadra az univerzum részeként, igazából nem számít hogyan élsz. De eléggé az emberi természet része, hogy szeretjük azt hinni, mégis számít. Azt hiszem ez az egyetlen oka. 

8, Mi az önkéntességedből levont végkövetkeztetés? Jövőbeli tervek a biogazdálkodást illetően?

Az önkéntes körútra indulás egyik oka a kaland volt számomra, a másik, hogy próbaidőre tegyem magam. Hogy láthassam, hogy összeillünk-e ez az életstílus és én, és kiderült, hogy nagyon is. Időközben pedig családom is lett, így a jövőre vonatkozó terveim összevegyülnek most már a közös terveinkkel. Már a birtokunkban van az a földterület, ahol a következő tavasszal saját farmunkat elindítjuk, ez nagy izgalommal tölt el. A babánk születése előtt volt egy icipici időnk, hogy elkezdjük felfedezni a területet, és egy első találkozást megejtsünk jövendő otthonunkkal. Elhívtam Baji Bélát, a hazai permakultura szakértőjét, hogy legyen segítségünkre és egy nap alatt próbáljuk meg felfedni a lehetőségeket és lehetséges első lépéseket, amelyekkel elkezdhetünk majd beilleszkedni ebbe a környezetbe és elkezdhetünk vele élni, ott létezni. Minden lépéssel közelebb kerülünk tehát Vértesboglárhoz. A többi majd alakul az út során.

Hajnali Csók

Nem az enyém, a múzsáé, vagy ihleté, vagymié. Minden hajnalban fölébredek, és a szívem, agyam őrült vándorútra indul, ebben az 1-2 órában az idő és a kapacitás félálomban végtelen. Van hogy felzaklat, van hogy megnyugszom, van hogy az inspiráció elönt és fellelkesít. Majd visszaalszom, és szinte nyomtalanul elillan minden reggelre.

Ma rögzítem, megpróbálom lefesteni, lefotózni belőle amit csak lehet.

Megtanultam egy verset. Újratanultam. Így hajnalban. Petőfi: Itt van az ősz, napok óta jár már a fejemben a 2. versszak, amikor Pereccel a Városligetet rójuk az őszi napsütésben és peregnek a levelek. Kiülök a dombtetőre, innen nézek szerteszét, s hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét. Meg is éltem, valamelyik nap kiültem, Királydomb, sehol egy lélek, elővettem a pocakom és hagytam, hogy a nap rám mosolyogjon, mint Anya elalvó Gyermekére, Anya az Anyára és tovább mosolyogtam mosolyát az én Gyermekemnek. Közben pedig neszeztek a lehulló színes levelek.

Jól esett megtanulni a verset, gyerekkoromban rengeteget tudtam kívülről, főleg Weöres Sándort. Bóbita. Meg politikusok neveit. Meg fizikai kísérleteket. Meg épületeket rajzoltam, perspektívikus térábrázolás. Meg az egyszikűek, kétszikűek, vetődés, gyűrődés, periódusos rendszer majdnem kívülről… Úgy érzem, csak butulok. Amikor már megvolt a vers, és kellően kiélveztem minden szavát, képét, érzelmét, elábrándoztam, hogy majd a birtokon az örökös(ök)kel, mikor már sulis korú lesz, együtt bóklászunk, vagy épp intézzük, ami dolog van, etetjük a kecskéket, és hurcolja utánam a könyvét, tanulunk, élvezzük a tudást, együtt énekeljük, táncoljuk, fedezzük fel a világot.

Aztán a verstanulásról, a költészetről a szerelem is eszembe jutott. Mindig is úgy gondoltam rá, mint a legszabadabb művészetre, ami úgy hajlik, úgy hajlíthatod, ahogy csak kedved tartja. Aztán eszembe jutott egy vers. Mikor verset tanulok is, néha átköltöm. Vannak versszakok, amik pont úgy jönnek a számra, ahogy azt a költő meg is írta, megénekelte, mint a kiülök a dombtetőre. És vannak, ahol minden szó helyett másik ugrik be többszöri olvasásra is, és csak hosszas ízlelgetés után látom, érzem meg az ő szavaiban rejlő szépséget, értelmet. De hát mi értelme átkölteni egy verset? Minden s-nek, pontnak vesszőnek ott van a helye, ahova rakták. Erről egy kis időre megfeledkeztem. Elfelejtettem annak az értékét, hogy vannak dolgok, amik úgy vannak, ahogy vannak. Annyira elmélyültem abban, hogy nem hiszek senki szavában kétség nélkül, hiszen mindennek az ellenkezője is igaz lehet… Akkor mi értelme megjegyezni bármilyen információt? Mindent torzít a küldő, a befogadó, az internet… Mégis, a tudományt, a tudást, az érzelmeket, a recepteket, a szerelmet akkor tudja az ember maga kedvére hajlítani, amikor már megismerte lehetőségei szerint legjobban. Megtanulta, kielemezte, átértelmezte, átérezte, megkérdőjelezte, majd újra megtanulta… a szabályait, a lényét, lényegét, értékeit, perspektíváit. És ezek ellenkezőjét is. Nem vettem a fáradságot egy ideje. Tanuljatok meg egy verset. A megismerésnél már csak az alkotás nehezebb ügy. Még jó, hogy minden hajnalban fölébredek. :)

Várandósság-ommmmmmmm :)

A várandósság tényleg a legeslegklasszabb állapot, amit eddig életemben átéltem! Mindennel együtt, a könnyű és nehéz pillanatokkal, a testi érzetekkel, derékfájásokkal, a sok testi, lelki, környezetbeli változással, hormonokkal együtt, mindenestől. Persze lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert nekem egyáltalán nem voltak reggeli, sőt semmilyen rosszulléteim, maximum egy kis gyomorégés. :) És most még csak kicsit tartunk túl a felén!

Attól a pillanattól kezdve, mikor még csak te tudod, és a kis lélek, aki kiválasztott... aztán már Ő is tudja, Ő, a másik fő összetevŐ... aztán szépen sorban a kis titokból örömhír lesz a családnak, barátoknak, meglepetés, sokk, vagy megütközés... aztán az első kis kaparászó érzés ott belül... ez már az? mozog?... aztán már egész biztosan tudom, hogy igen, reagál zenére, mozdulatokra, testhelyzetekre, érintésre, álmokat küld, és csak nő, növekszik. Hisz most még más dolga sincs! :)

Sok helyre magammal vittem már a kis moszatot, aktívan teltek az eddigi hónapok! Sokat köszönhetünk ebből Apának is, aki a spermadonáción túl biztonságos környezetet biztosít nekünk, fészket rak, és gondoskodik róla, hogy ne unatkozhassunk! :) Volt ahol még én magam sem tudtam, hogy ott volt velem a kis aprólék: a szakdoga védésen, a Craftissimo workshopon,  a permakultúra képzésen, később már tudtam, hogy velem festette a falat, dekorált, előadást tartottunk, lekvárt főztünk, hivataloknak telefonáltunk, földet kerestünk szakadatlan lelkesedéssel, ökolátogatást tettünk Csehországba, fesztiváloztunk Orfűn, vizsgáztunk mezőgazdasági technikusnak, meglátogattuk az összes családot, szülinap zsúron 6évesekre felvigyáztunk (ami egyben ijesztő és nagyon izgalmas is tud lenni :) és megyünk még, ha minden jól megy esküvőre, osztálytalálkozóra, szalmabála építőtáborba, Szigetre, valószínűleg költözünk is egy nagyot. Nem tétlenkedünk!

Azt mondják, a baba érkezésével az anyukák gondolatai beszűkülnek, csak az anyaság és a kakis pelusok körül forognak. Részben így is van, nincs olyan pillanat (ezt nehéz elképzelni, de tényleg nincs), amikor ne járna az ember fejében, szívében a kis örökös. De szerencsére mint tudjuk a nők elég multifunkciósak, jut még mellette kapacitás erre-arra, meg egy kicsi amarra! ;)

Ilyen hát számomra ez a pár hónap, nem volt tervünk, sem 1, sem 3, sem 5 éves, érkezni szeretett volna hozzánk a kis Manó, (azért is hívom mindig máshogy, mert még nem üzente meg, milyen nevet szeretne; kedves -magukat többségben értelmiséginek valló- barátaink pedig eddig olyan ötletekkel álltak elő, mint Török Szultán esetleg Török Megszállás, vagy Jócsák Norris...), nem volt sem félelmektől, sem fájdalmaktól, nyomástól és elvárásoktól, sem örömöktől, hétköznapi kis boldogságoktól, élményektől és eufóriától sem mentes az eddig eltelt várakozás.

Ahogy halad az idő, a kezdetektől, jó organikus tanuló szervezet módjára egyre több információ is a birtokomba jut, és formálódnak a nézeteim a terhességről, vizsgálatokról, szülésről, kicsit talán már a gyereknevelésről is, ebből is szeretnék megosztani veletek pár szösszenetet. 

Alapvetően természetesen itt is mindenben a természetes áll közel hozzám, de nem könnyű eligazodni a szülési módszerek, oltások, vizsgálatok, gyermeknevelési irányzatok útvesztőjében... 

Amik a készülődésben számomra ösztönösen jöttek: mivel korábban is jógáztam, éreztem is az igényét, hogy kismamajógára járjak, testben, lélekben így készüljek. Meditáció, intim torna, sok séta (lehetőleg kiskutyával! :), kis úszás. Az intim tornát nemcsak kismamáknak, hanem minden nőnek (sőt férfinak is, ha van bátorságuk elmenni) nagyon ajánlom! Én a Padma stúdióba járok jógázni, és az intim torna tanfolyamot is itt végeztem, nagyon hitelesnek találtam a stúdió vezetőjét. De itthonra is találtam gyakorlatokat, minden trimeszterre, pl itt. Táplálkozás szempontjából én eddig is megettem a vasszöget is, most is megeszek mindent, amit kívánok, megiszom a csapvizet, ímmel-ámmal, amikor eszembe jut, beveszek 1-1 terhesvitamint néha. Bár mióta megtudtam, hogy Apa 4,25 kg-mal jött a világra, ezt nem is viszem túlzásba! De nem is nagyon híztam még eddig, igaz, voltak még tartalékaim. ;) Mindenestre most tartunk a 26. hétben (amit minden héten elfelejtek, így folyamatosan számolgatom kalkulátorral és hetente vagy kéthetente nem bírok a kíváncsiságommal, le is csekkolom, hogy kb. mi történik most odabent hétről hétre, és mekkora gyümölcs vagy zöldség méretéhez hasonlít épp kis magzatom).

De egyébként nem érdemes az embernek túlolvasni magát az interneten, mert biztos, hogy rövid úton rémtörténetekhez jut, és a várandósság alatt szerintem duplán él a gondolat teremtő ereje, inkább beszélgessünk, hallgassunk szüléstörténeteket ismerősöktől, ezért is jó női csoportokba járni, találkozni, beszélgetni, és aztán még abból is jól válogassuk meg, hogy mit szeretnénk meghallani. énszerintem.

Ha már a félelmeknél és ijesztgetésnél tartunk, a vizsgálatokról:

A Születés Biznisz (trailer azoknak, akiknek kevés az idejük) egy elég nyers, de eléggé valós képet ad az általam eddig hallottakról, átéltekről. Amerikai produkció, mi meg sem Amerika, sem mondjuk Hollandia nem vagyunk. Nem szeretnék nagyon belemenni kis országunk egészségügyi helyzetébe, a körülményekbe, a paraszolvenciába, és a szabályokat erősítő kivételekbe sem, nem egyszerű helyzet ez... Mindenestre az eddigi vizsgálatok és személyes kórházi tapasztalataim alapján próbálom minimumon tartani a kapcsolatot a kórházzal, ez az állapot tényleg nem betegség. Eljárok persze mindenre, jó elsőbabás lévén sikerült is beugrasztani 1-2 olyan vizsgálatba, amin utólag nem vennék már részt mégegyszer (pl. amniocentézis). 

De vegyük sorra, hogy is volt. Nem volt dokim itt Budapesten, így amikor felmerült bennem a gyanú :), felhívtam a Tesómat, és el is mentem az ő nőgyógyásznőjéhez. Szegeden... Gondoltam, az első vizsgálatokat elvégezzük ott, havonta, kéthavonta leutazok látogatóba, amíg nem találok valaki szimpatikusat és megbízhatót a nagy faluban is. Így az elején volt magándokim. Nagyon figyelmes volt, figyelemmel kísért, előrehívott, stb. stb. Azt persze az elején megbeszéltük, hogy szülni nem fogok tudni nála, mert nem lakom itt állandóan, ezt is megértette. Aztán a 12. heti ultrahangon egy megacystis nevű állapotot diagnosztizáltak a babánál, amivel megkezdődött az ámokfutás, a veszélyeztetett terhesség felkerült a kórlapomra, genetikus szakembertől (egyik legjobb az országban egyébként) ultrahangig, és vissza és újra, és javaslatok és felelősségáthárító nyilatkozatok, és százalékok. 3 nap múlva kiderült, hogy valószínűleg semmi kórosról nem beszélhetünk, a kis húgyhólyag sokkal kisebb lett, elzáródás elmúlt, a gyermek pisilni kezdett, de mivel ez egy elég ritka dolog és lehetnek is következményei meg nem is, és jelenthet is kromoszóma rendellenességet meg nem is, így a tortúra folytatódott. De még hetekig nem kaptam megfelelő információt (én legalábbis így éreztem), mert onnantól kezdve, hogy hogyhogy nem javasolták magának, hogy vetesse el, addig, hogy nincs semmi baj, amíg nem tudjuk biztosan, hogy baj van, addig nincs baj, volt minden... És végül csak elmentem a nem kötelező magzatvízvételes vizsgálatra, aminek szintén van vetélési kockázata, de részt vettünk egy kutatásban, ahol anyai vérből való szűréssel szeretnék helyettesíteni ezt az invazív vizsgálatot. Ezután az ismételt genetikai konzultáción azt mondja drága professzorúr: "Akkor csak vállalta a vizsgálatot, önként? Hisz még fiatalabb, mint a megadott korhatár. Berezeltünk?" Hiszen csak ő, a doktornőm, és az UH szakorvos javasolták, hogy a biztonság kedvéért érdemes... Szerencsére minden jól alakult, és közre játszhatott az is, hogy szintén ezen genetikus javaslatára gondolatban "odahatottam", hogy ne legyen semmi baj, de nem csak az én tapasztalatom a kiszolgáltatottság, és alulinformáltság érzése a rendszerben... Így most sokkal bölcsebben és kevésbé aggódóbban Büdipesten járok terhesgondozásra az SZTK-ba, innen még kevés tapasztalatom van, az már érezhető, hogy nem túl olajozott itt sem minden, de majd meglátjuk. Minél kevesebbet foglalkoznak az emberrel, annál jobb.

Ezt a szüléssel kapcsolatban is sok anyukától hallottam már. A lehetőségek a magánklinikától a tervezett császáron át a kórházban szülés választott orvossal és vagy szülésznővel és vagy dúlával és vagy papával, ambuláns szülés, otthonszülés verzióig széles skálán fekszenek.

És ez még csak a helyszín és a ki van ott, van még 1000 alternatív módszer a vízben szüléstől a hypnoszülésig, mint Katalin hercegnő. Nekem nagyon szimpatikus, hogy nem a dizájner szülések irányába mutat példát. :)

Az otthonszülésről:

Nagyon szimpatikus nekem ez az opció, tudom, hogy olvasás közben sokan felhördülnek, kevesen pedig lelkesen tapsolnak. Tesztelem sokmindenkin, hogy mi az első reakciója, amikor ezt kimondom, szakmabelieken, már szült anyukákon. Sokminden volt már, az első reakció általában azt sejteti, hogy csakis azért gondolkozom ezen, mert nem vagyok elég tájékozott, értelmes, sőt esetleg inkább primitív vagy felelőtlen. "Azt tudja, hogy micsoda kosszal jár egy szülés, ki fogja azt feltakarítani maga után?!" "Azért szerintem a felelős döntés mégiscsak a kórház, bármi rossz történhet, még ha komplikációmentes is a terhesség" "Persze, hogy Hollandiában bevett szokás, de ott meg is van hozzá az infrastruktúra, itthon nincs."

Aki már szült tudja, hogy ezt tényleg minden anyuka (és a baba!) maga érzi, hogy ő hol érzi magát biztonságban, mi fontos neki, lehet tervezni, vagy bejön, vagy nem.

Én ódzkodom a kórháztól, a sürgetéstől, a megalázástól és békés, örömteli környezetre vágyom. Egyelőre még nem döntöttem, épp információs estekre járok és még tajékozódom.

A bábapraxisok, amikről eddig tudok: Napvilág Születésház, Életfa Bábapraxis, Vincze Felícia (Szeged)

Az ő honlapjaikon sok pozitív születéstörténet olvasható, azoknak is, akik nem otthon szeretnének szülni, de vágynak egy kis megerősítésre, hogy ez örömteli élmény is lehet, nemcsak szörnyű és fájdalmas.

Illetve valamennyit el is kezdtem olvasgatni, irodalmak, amik eddig a kezembe akadtak, kölcsön kaptam és ajánlom: 

Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez és Útmutató szoptatáshoz

Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor

Dr. Büki Andrea: Ölelj át! - A kötődő nevelésről mindenkinek

Hidas-Raffai-Vollner: Lelki köldökzsinór - Beszélgetek a kisbabámmal

Nem olvastam még mindet, vagy nem végig, de szívesen veszem a további ajánlásokat, hogy nektek mik voltak szemléletformálóak. Remélem, sok hozzászólást szül ez a poszt, nagyon szívesen konzultálnék tovább bármelyik témáról, ami megérint benneteket! :)

A következő lépés éppen nálam, hogy racionalizáljam a listákat, amiket eddig a kezembe nyomtak, hogy mi az ami "mindenképp KELL" egy kisbabának... A magam részéről egyenlőre a felét sem tudom, hogy egyáltalán mik ezek, és nehezen hiszem el, hogy ennyi minden valóban szükséges... Amit csak lehet, szeretnék használtan beszerezni, vagy magam készíteni, később természetesen tovább adni. Meglátjuk, hogy addigra hol élünk épp, hova sikerül a kis fészek, és hogyan illik bele egy kis Bors a valamennyire is öko életmódba, mosható pelenkákkal, komposztálással, hordozással és mindennel együtt.

Csináljatok sok-sok gyermeket! :)

Veronica Központ, Hostetín - Most már tudjuk merre vezet az út

Csehországi 5 napos látogatásom mottója nagyon is egybevág a Veronica Alapítvány és Központ videójának mottójával: Now you know where to go.

Welcome to Veronica

A Fehér Kárpátok

Példaértékű a tevékenység és értékek, amiket a Veronica Központ a  Fehér

Kárpátokban, Csehországban pár kilométerre a szlovák határtól képvisel. A szervezet története 25 évre nyúlik vissza. Ez idő alatt  hatalmas tudásanyagot gyűjtöttek össze az ökologikus építkezésről, kertészkedésről, helyi közösségek formálásáról, gazdaságról. És a lényeg, hogy nem csak elméletet prédikálnak. Oktatóközpontjukban (mely nem mellesleg egy passzív ház és öko-hostel egyben) mindezt a gyakorlatba is átültették és szoros kapcsolatot ápolnak sok helyi természetvédő és értékőrző non-profit szervezettel, illetve a brnoi egyetemmel.

A központ és hostel épülete

No de hogyan is kerültem ide? A Messzelátó Egyesülettel közösen a Veronica, egy portugál és egy lengyel  szervezet Fenntartható Városi Lét (Sustainable Urban Living) néven egy Grundtvig programot indított, és az ő meghívásukra volt lehetőségem részt venni ezen a párnapos látogatáson. 

Csodálatos házigazdánkból, Iwonából megpróbáltam a lehető legtöbb infot kinyerni ez idő alatt, nemcsak a tevékenységeikről, hanem arról is, hogy hogyan indultak, milyen nehézségekkel találták szembe magukat, mik segítették előre őket, mi tartja életben a szervezetet. Nem fogok tudni ebben a postban mindenre kitérni, de összességében ha jól idézem őt, úgy fogalmazta meg, hogy egy jó, életképes ötlet és a hit vonzza a lelkesedést, adott esetben a pénzt, a támogatókat és egy idő után saját életre kel. Szerinte a sikerük titka többek között az volt, hogy a helyi igényekre alapoztak, csakis olyan projektekbe vágtak bele, amire valóban szüksége volt az itt élőknek, a vidéknek, a közösségnek.

Lássunk néhány példát:

A nádas szennyvíztelep

Reed-bed sewage treatment plant, azaz Nád-ültetvényes szennyvízkezelő telep: a történet egyik szála ott indult, hogy a 250 fős Hostetín nevű cseh faluban nem volt megoldott a szennyvízkezelés kérdése így a falu nem tudott bővülni, nem lehetett új házakat építeni. Erre dolgoztak ki a Veronica munkatársai egy tervet, hogyan lehetne a szennyvizet környezetbarát módon kezelni és visszajuttatni a természetbe. Ma már a régióban elsőként létrehozott telep bürokrácián való átverekedése után az összes háztartás szennyvizét ez az "üzem" kezeli, működésükkel természetesen ugyanúgy a helyi "ÁNTSZ"-nek felelnek, mint bármely más szennyvíztisztító telep mindenki nagy megelégedésére.

A biomassza üzem

Biomassza fűtőüzem: A faluban 1-2 háztartás kivételével minden család a helyi biomassza üzem fűtőrendszerére csatlakozott, ez a rendszer biztosítja ezen háztartások téli fűtését. 3 évbe telt, mire ezt sikerült elérniük, pedig a csatlakozáshoz a háztartásoknak önrészt is kellett vállalniuk előre az üzem megépítésekor. Az üzem számára az elektromosságot napenergiából állítják elő, sőt ebből még visszatáplálnak áramot a rendszerbe is. A fűtőanyag 50-80km-es környezetből, fahulladékból és helyi faanyagból származik.

Napelem mező

A faluban legalább minden második házon napelem és/vagy napkollektor található áramfejlesztés és vízmelegítés céljából, illetve energiatakarékos közvilágítási rendszer működik (szintén napenergiával). Ehhez természetesen szükség volt a cseh állam által támogatott napelem parkok telepítésének támogatására. (Melynek sajnos a korrupciós visszaélések, és a visszatáplált áram árának lefixálása miatti áram-áremelkedések miatt rossz szájíze lett a cseh népesség körében, így sokan nem teljesen pozitívan gondolnak a megújuló energia elterjedésére Csehországban... Láthatjuk, hogy a politikai helyzet máshol sem fenékig tejfel, ennek sajnos ilyen projektek is ihatják a levét...)

Az almaléüzem

Helyi tájfajták génbankja: Magának a Veronicának a kis gyümölcsöskertjében, illetve egy velük kapcsolatban álló nagyobb gyümölcsös génbankban őrzik a helyi tájfajtákat. Főleg alma- és körtefákról beszélünk, hiszen a Fehér Kárpátok ezen része hagyományosan évszázadok óta nagy almatermő vidék.

A termékskála

Almaléüzem: a Veronica által részben tulajdonolt Kft. minősített bio

almaléüzeme is itt működik ezen a telephelyen. Különböző gyümölcsleveket és szörpöket állítanak elő a környező bio gazdálkodóktól felvásárolt almából és gyümölcsökből, mellyel a cseh és a közeli szlovák piacra is termelnek. 

Maga a központ és az almaléüzem is helyi munkaerőt alkalmaz, nyilván ezzel is sikerült közelebb kerülniük a helyi közösséghez és elfogadtatni tevékenységüket.

Rovarlak és a gyümölcsös

Minősített kert

Minősített Természetes Kertek, mintakert: az évek során a Veronica minősített természetes kert tanúsítványok kiállítására is akkreditáltatta magát, így a környékbeliek közül bárki kialakíthatja kertjét a természetes kertészkedés elveinek megfelelően, segítséget kaphat szakértőktől, és kapujára ragaszthatja a süni jelképes emblémát, mellyel szomszédai felé is jelezheti, hogy a kapuk mögött nem hagyományos kert rejtőzik ám! Saját mintakertjükben a gyümölcsfákon, különböző mikroklímák, kialakított állati élőhelyek példáin túl található egy 200 éves gyümölcsaszaló is, melynek kapacitása fedezi az egész környék szükségletét, de tudná ennek még néhányszorosát is! :)

A 200 éves aszaló

Emelt ágyás és tűzrakó

Öko-hostel, képzések, látogatók: A központot gyermekek, csoportok látogatják rendszeresen, számukra programokat, képzéseket indítanak és szállást biztosítanak. Már maga az épület megér egy misét, a hivatalos passzív minősítés csak azért marad el, mert az ott tartózkodók száma nem állandó, és egy passzív ház "fűtésrendszeréhez" az ott tartózkodók által kibocsátott testhő is nagyban hozzájárul, ami emiatt néha nem éri el a kívánt értéket. Ám a levegőztető rendszerre, esővíz-gyűjtésre és felhasználására, és magára az energiahasználatra kitűnő példát nyújt az épület.

Kosenka

Ellátogathattunk még az egyik közeli faluba a Kosenka Alapítványhoz, akik egy magán tulajdonú természetvédelmi területen próbálják őrizni az őshonos jegenye és bükkfák alkotta erdőket és azok bioszféráját, illetve a hegyvidéki állattartás által kialakított sajátos magaslati növény-állat-társulásokat, a faluban pedig egy hagyományőrző házban adják tovább az értékes helyi szokásokat, hagyományokat és tartják életben a közösségi életet. Többek között a régi szövőszéken nekünk is bemutatták a rongyszőnyeg szövést.

Hol jártatok?

Illetve ellátogathattunk még a közeli Luhacovice fürdővárosba, mely

gyógyvizéről híres, és egy kis juhgazdaságba, ahol sajt és tejtermék előállítással foglalkoznak, 20 juhval, természetesen van köztük fekete bárány is ;), és nagyon finom termékekkel, így újabb sajt recepttel bővült a kincstáram. És egy helyi szeszfőzdébe is, ahol egy újraélesztett első világháború előtti családi receptúra alapján készül egy gyógynövényes likőr.

Frgale pizza

Macerátumok

Megtanultuk egy helyi édesség, a Frgale "pizza" receptjét mákos-szilvalekváros, illetve túrós verzióban. Helyi gyógy- és vadnövényekből készült szörpöket és hideg vizes macerátumokat kóstolhattunk. A falut körbejárva pedig megcsodálhattuk a környékbeli művészek alkotásait.

A közvilágítás szobra

Almák

Gyermekek

A folyó őre

Comming soon! :)

1000 érdekes sztorim van még, közzéteszem természetesen a begyűjtött recepteket is később! :)

Nagyon köszönöm a Messzelátónak, hogy eljöhettem ide, nagyon biztató volt egy olyan példát látni, ami ilyen sokrétűen és holisztikusan képes a fenntarthatóság témáit csokorba fogni, gyakorolni és minden erőltetés nélkül -bár semmiképp sem állítanám, hogy erőfeszítés nélkül- ezt egy helyi közösségben támogatni, életre kelteni.
Elkészült Anikó videobeszámolója a blogtv-n!

A társadalmi vállalkozás téma, amely kapcsán közelebb kerültem a Messzelátóhoz egyre inkább érik bennem, várható egy post ennek mentén is, közben pedig szépen lassan, a bürokrácia és minden folyamán át alakulni látszik a saját gazdaságunk projektje, illetve érik még bennem még valami ;), szeretnék írni nektek még a várandósságról, anyaságról, természetes szülés lehetőségeiről és kapcsolódó témákról is. 

1 éves az Evagoesorganic!

Kedves Olvasók,

jubileumi bejegyzés: egyéves az Evagoesorganic blog! :) Köszönöm mindenkinek az eddigi támogatást,

visszajelzéseket, és főleg azt, hogy elolvasásra érdemesnek találtok.

Első születésnapi ünnepségként részt vettem a Párbeszéd egy Élhetőbb Jövőért Hallgatói Konferencián, és nem is csak mint résztvevő, hanem mint előadó. A konferenciáról tervezek egy külön fejezetben beszámolni nektek, amiben már rövid videó összefoglalókkal is tudok szolgálni. Elég az hozzá, hogy két lelkes egyetemista fiatal lány szervezésében jött létre a konferencia a BME-n, melynek témaindító szlogenje: "Jobb gyertyát gyújtani, mint átkozni a sötétséget." Az előadások a jelenlegi ökológiai, gazdasági, társadalmi válságon való kesergés helyett a kiutakat, alternatívákat helyezte fókuszba. 

A témák a Nemnövekedési mozgalom céljaitól és eszméjétől Izlandon, mint a reziliencia példáján vagy a rendhagyó oktatási intézményeken, mint a Zöld Kakas Líceum és az ÖkiLand gazdasági-társadalmi modellező táboron, illetve egyetemi Zöld kezdeményezéseken át a Szívességbankok és Helyi "pénzek" rendszeréig tartottak. Jómagam pedig Simonyi Kristóffal együtt, aki szintén hasonló kalandokra ragadtatta magát, mint én, élménybeszámolót tartottunk és útjaink során megélt, megtapasztalt alternatívákról és saját élményeinkről számoltunk be.

Az előadásom linkjét itt, a Prezi oldalán tekinthetitek meg. Mivel eléggé vizuálisra alakítottam magát a prezentációt, néhány rövid gondolatot idefűznék nektek, amit a konferencia hallgatóságával is megosztottam. Képes-hangos-színes-szagos videó összefoglaló, és az engem a konferencián megérintő témák beszámolója pedig a folytatásban következik majd.

Tehát egy eléggé személyes beszámolóval érkeztem a konferenciára. Úgy gondoltam, hogy szívesen beszélek én permakultúráról, earthshipekről, ökofalvakról, megújuló energiáról és akvapóniáról és mindenről, amivel titeket is folyamatosan traktállak, de valahol a fókuszt most sokkal inkább az emberi tényezőre szerettem volna helyezni, hogy nekem, magamnak milyenek voltak a megéléseim az egésszel kapcsolatban, és ha valaki esetleg ilyen, vagy hasonló útra tervez lépni, annak maga szája íze szerint bátorítás, elrettentés, vagy egy érdekes történet lehessen az enyém. :)

Így először olyan filmeket és videókat mutattam be, amelyekkel jó eséllyel találkozik az ember fia/lánya, ha elkezd a környezet kérdései, fenntarthatóság és mentsük meg a világot témakörben kutatni. Ezek mind nagy hatással voltak rám, nektek is nagy szeretettel ajánlom őket. Engem egy olyan folyamaton vezettek végig, amin azóta sokakkal beszélgetve általában át is megy az, aki ebbe az ingoványba betéved. Részletezem, jó? 

1. és 2. pont

1. Teljes depresszió és kétségbeesés: "Édesjóistenem, hogy tehetjük ezt a Földdel, hogyan ehetjük meg ezt

 a szemetet, hogyanmiértmiérthogyanmiért????"

2. Tehetetlenség és kétségbeesés: "Hátde én egyedül a hétmilliárdból mit tehetek? Attól, hogy szelektíven gyűjtöm, nem változik semmi! - Visszalépési lehetőség az egyes ponthoz...

3. pont

3. Hős képzet: "Erről mindenkinek mesélnem kell, akinek csak tudok, meg kell tudniuk, majd én megmentem a világot!

4. "Miért törölnek a barátaim FB-ról???"

5. pont

5. Najó, akkor csinálok valamit, ami nekem jó, kipróbálok mindenfélét és legalább saját magammal és néhány körülöttem élővel megetetek egy-egy finom paradicsomot... vagy valami... :)

Hát valami ilyesmi. Aztán meséltem egy kicsit magamról, hogy hogyan is vitt oda az élet, hogy tavaly ilyenkor felálljak a munkahelyemről és elinduljak az általatok már jól ismert kalandok után (referencia: régebbi postok). Hogy melyik országban kikkel találkoztam, milyen élmények értek, miket tanultam meg. Végül pedig megosztottam röviden azokat a terveket, álmokat is, amik mostanában a fejemben, szívemben kavarognak, hogy miket szeretnék ezekből a tapasztalásokból létrehozni, természetesen nem egyedül, hanem együttműködve mindenkivel, akit megmozgat az ami engem is.

A legfontosabb, amit megtanultam magamról, hogy mindent meg tudok tanulni, mindenkivel lehet együtt dolgozni, a kreativitásunk, kézügyességünk és önbizalmunk is mind mind újratanulható!

Végül pedig azt is próbáltam kihangsúlyozni, hogy az én utam csak egy út a sokból, nagyon sokféle dologgal hozzá lehet járulni például a városi életben is egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb világhoz. Mint a Közösségi kertek, Helyi termelőktől vásárlás, egyáltalán a Tudatos vásárlás, Ökokörökben önképzés, Bringázás, tömegközlekedés, Barkácsolás, használt holmik vásárlása, és még sorolhatnám.

Utólag be kell hogy valljam, nagyon izgatott voltam az előadás miatt, mert a legszemélyesebb dolgaimról meséltem szinte idegeneknek, és nagyon jól esett a fogadtatás, sokat kérdeztek, érdeklődtek, többekkel sikerült összekapcsolódnom a közönség soraiból.

Arról pedig, hogy a többiek előadásaiból milyen gondolatok fogtak meg, és hogy mi mozgat mostanában például Social Enterprise és Nemnövekedés témában, illetve a saját Farm, ahol élünk :) rohamléptekben közeledő megvalósulásáról a következőkben olvashattok.

Permakultúra képzés élményem

Március 23-24-én részt vehettem egy Baji Béla által tartott Permakultúra alapképzésen, a Regina kertben, Gödöllőn a Regina központ és Alapítvány szervezésében. 

Forrás: Permaforum

Mi a permakultúra? Béla egyik írását, definícióját linkelném ide. Sokan már unjátok szerintem, annyit emlegetem: önfenntartó, biogazdálkodás... Nézzétek meg ezt a 8perces videót is, Béláról is megtudhattok többet, illetve a könyvéről, módszeréről.

Nagy élmény egyébként vele találkozni. Hihetetlenül nagytudású, tapasztalt szakember. Bármit, de tényleg kb. bármit kérdezhetsz tőle a témában! Épp emiatt a széleskörű tudása miatt nehéz számára sínen maradni a mondandójával. :) Nekem sikerült 15 oldalt jegyzetelnem abból, amit 2 nap alatt elmondott. 

Ezt a Jegyzetemet szívesen meg is osztom, jó hosszú, próbáltam tematikusan összefoglalni, összerendezni. Tele van gyakorlati tippekkel, hasznos információkkal, mit hogyanokkal. Használjátok egészséggel! :)

A két nap sok okulással telt, egymással is sok infot megosztottunk, a csoporttagok, és gyakorlatoztunk is, építettünk egy palántanevelőt, széttűzdeltünk néhány palántát és Béla még gyorsban megmutatta a gyümölcsfaszemzést rejtelmeit is!  Minden kert iránt érdeklődőnek csak ajánlani tudom, ha van lehetőségetek részt venni.

Earthship - Hajózzunk a jövőbe?

Mivel a hazai Earthship közösségben olyan szintű nyüzsgés indult be az utóbbi időben, hogy követni sem bírom :), úgy gondoltam, hogy leírom én is tapasztalataimat, kérdéseimet és kétségeimet, amit eddig sikerült összekutatnom a témában.

A fenntartható otthonok építése is része természetesen annak a gondolatmenetnek, értékrendnek, ami engem is az organikus, élő világba vezetett. Az earthship koncepció ezt több irányból is célozza:

Mi is az Earthship?

Önfenntartó rendszer: az épület felépítése utáni üzemeltetésének célja saját és a benne élők ökológiai lábnyomának csökkentése, minimalizálása. Ennek technológiáiról később.

Illusztráció, egy brightoni ES

Fenntartható építési technológia: az építőanyagok nagy többsége helyileg fellelhető, természetes anyag és újrahasznosított hulladék (gumiabroncs, palackok, dobozok, bontott építőanyagok), munkaerő tekintetében preferált a kaláka és önkéntesség szakemberek felügyelete alatt

Külcsín és funkcionalitás: jellemző a természeti környezetbe illeszkedés, organikus vonalvezetés, a terek maximális kihasználtsága. Moduláris, nagy mértékben személyre szabható egyedi kialakításnak ad teret.

A történet, ha jól tudom, az USA-ból, Új-Mexikóból indult ki, az Earthsip Biotecture-ből (Videó). A tervek, licenszek, és jogdíjak kérdése nem teljesen egyértelmű számomra, mert open source tudásként is áramlanak itt-ott tervek és információk, és Hollandiában ahol rövid látogatást tettem egy épülő projekten, ők például saját építész által kialakított terveket használtak... Európában Belgiumban épült az első ilyen épület.

sematikus ábra a rendszerek felépítéséről

Röviden a technológiáról:

- passzív szolár építmény (melyről a korábbi, Szalma konferenciás bejegyzésben is írtam)

- mely kihasználja a föld hőtartását (thermal mass, sajnos a magyar kifejezést nem ismerem)

- íves falkialakítás szintén a hőtartás miatt

- hálózattól független, megújuló energiatermelés (nap, szél, biomassza, geotermikus...)

- vízgyűjtés, szürkevíz tisztítás

- természetes szellőzés, légkörforgás

- gyakran belső üvegház, télikert vagy akvapónia

Amit én láttam Hollandiában:

Amint az előző bejegyzésből tudjátok, "éppen arra jártam" :) és arra gondoltam, nagyon szívesen meglátogatnám ezt az épületet: Zwolle Earthship Teaház (rövid hangulatvideó). Sajnos épp zárva voltak a látogatók előtt, de szívesen ajánlottak egy közeli projektet illetve átküldtek nekem két holland nyelvű dokumentációt, általános információkat, ezeket veletek is szívesen megosztom kérésre emailben (Doepark elérhetősége, ahol ez az épület található.).

Olst-Wijhe belső tér

Újrahasznosított polisztirollal
 kitöltött beton alapzat

Olst - Wijhe a befogadó település, ahol 25 család számára egy teljes Earthship falu van éppen építés alatt közösségi épülettel és bemutató házzal a látogatók számára. Az önkormányzat képviselőjével találkoztam, Hanssal, aki nagyon szívesen körbevezetett és mesélt a projektről.

Az európai, és főleg az esős holland éghajlatra jócskán módosítani kellett az eredeti terveken, amelyeket a sokkal szárazabb, eredetileg főként sivatagos Új-Mexikó területére dolgoztak ki. Az eredeti, legrégibb tervekben az alap döngölt föld, mely sokat segít a hőtartásban is. Ám nálunk a vízszigetelés és a stabilitás miatt is alapozásra van szükség, így ezeknek az ES-eknek is beton lábakon álló betonaljzata van, amelyet újrahasznosított polisztirollal töltenek ki és szigetelnek alulról, erre jön csak egy döngölt földréteg a padló alá. Az eredetileg földdel töltött gumiabroncsokat itt betonnal töltöttel helyettesítették, és sajnos az üvegfelületeket sem tudták bontott anyagokból építeni, mert a nedves éghajlat miatt tökéletesebb záródásra van szükség. Így összességében az építkező családok véleménye szerint az építkezés ezekkel a módosításokkal ugyanolyan költségekre rúg, mint egy hagyományos ház megépítése, de

Belső válaszfalak

Déli homlokzat szalmával szigetelve

 ők ebbe nem kalkulálják a munkaerő költségét, hiszen kalákáznak egymásnak. Így tehát ez a tudatos építkezés költségesebb lett nekik, mint a hagyományos, és sajnos épp az önkéntesmunka szervezése miatt a tervezett 3 hónap - fél évről már lassan 1 évre nyúlt az építkezés időtartama. Lelkesedésük töretlen, és a közösség is kitart, az önkormányzat pedig egyéb támogatások mellett segítségükre van a hitelügyintézésekben, mert erre a speciális építési módra ott sem könnyű hagyományos hitelt kapni, biztosítást kötni. Az építési területek kedvezményes rendelkezésre bocsátásán túl közösségi területtel is megajándékozták a falut, ahol közösségi kertet terveznek létesíteni.

Mi történik most Magyarországon ES témában?

Az első hazai projekt Pázmándon indult volna, de sajnos, amennyire én tudom, elvesztek és éhen haltak a bürokrácia útvesztőjében. Legalábbis ES téren.

Most újabb, kezdeményezés indul Egyházasdengelegen, Nógrád megyében. Zsiga Tamás polgármester támogatásával indul az építés, és a megjelent cikk szerint ő szívesen támogatná további érdeklődők megjelenését is. ES Dengeleg FB közösség

Ahol még hazai kezdeményezésekről tudtok érdeklődni: Earthship Hungary a FBon is, az ES baráti kör szervezésében egyesület is alakul. Még ezt az oldalt találtam hasznos infokkal.

És még egy kis érdekesség, egy variációk egy témára kérdés, a Strawship.

Maximálisan támogatom ezeket a kezdeményezéseket, azok alapján, amiket én Hollandiában láttam, én még mindig a szalmaházak pártján vagyok, nekem az még mindig közelebb áll a hagyományos magyar építkezéshez és kevesebb a kétségem, kérdésem (vízszigetelés, felhasznált anyagok hosszú távú lebomlása, természetbe visszaépülése...), de láthatjátok, nyitott vagyok bármilyen kombinációra és variációra. :) Reményeim szerint részt vehetek hamarosan egy találkozón az itthoni ES közösséggel, és személyesen is kérdezősködhetek, megoszthatunk infokat egymással.

Hollandia part2 - Tejtermékek készítése - Auke Gouda és Feta receptje

Groningen by bikes :)

Mielőtt belecsapnék a lecsóba, illetve a sajtba, egy nagyon rövid beszámoló a holland családomról, és a náluk töltött két hétről.

Az ommeni 10napos tréningemet követően fölpattantam a már említetten pontos, ám ezekben a napokban épp elakadozó vonatokra (később kiderült, hogy az elakadások oka akár ez a jófej hacker is lehetett :). De én szerencsésen megérkeztem Groningen mellé (ejtsd: Hrrrroninghen vagy ilyesmi, gyakorloljátok csak bátran a szép gurgulázó holland Hhhhgrrrr = G betűt, ha oda indultok!), Észak-Hollandiába, ami már majdnem Friesland, de még nem.

dutch tulips in a dutch home

A család fantasztikus, nyitottak, lazák, nagyon jól éreztem magam náluk.
Az apuka, Auke, már nem is emlékszik hány évvel ezelőtt még uszoda menedzser volt, majd rájött, hogy minden álma egy farm, így hát szerzett egy pár kecskét és elindult. Sok mindennel foglalkozott, volt több száz kecskéje, akiket minden nap fejt, volt olyan év, amikor 200 kis gidájuk született. Most, amíg én ott voltam 2 hét alatt, az ezévi "termés" nagyja világra jött, ez volt 16 gidó. Tehát mostanra visszavett a méretekből, heti 1 napot jár a groningeni piacra a kis árusító bódéjával organikus sajtot és húst árulni. Azt mondja, sok évig idealista volt, mindent maga akart csinálni, most, hogy megöregedett (ami amúgy az 50es évei közepét jelenti... :), kicsit üzletemberesebb, szeret napközben egyet szundítani, néhány terméket környező biogazdáktól felvásárol, a kecskéket eladja tejelni a szomszédnak és a félkész terméket visszavásárolja sajtnak, ő már csak pár fajta sajtot készít, elviszi az állatokat a henteshez, aki szintén félkészre gyúr mindent, ő pedig csomagolja, szépen elrendezi, és a vevőkapcsolatokat ápolja. A kecskék mellett lovakat, két kiskutyát, két marhát, és egy klassz disznó fajtát is tart, ami egy holland és egy német azt hiszem őshonos fajta keveréke, nagyon ellenálló és finom húsú. Egy ilyen kismalac (Knorri = Röfi) volt éppen házi őrizetben, amikor megérkeztem, mert a kistestvérei mind elpusztultak, a mamája pedig már sonka lett.

Mekk kecske és csemete

Knorrival

Emellett Auke nagy korcsolya őrült, egyszer végig korcsolyázta a 200 km-es Holland körutat, amelyet az északi csatornák hálózatán szerveznek, ha az időjárás keményebb telet eredményez.
Az anyuka, Nienke pedig szociális munkás, részmunkaidőben a groningeni helyi önkormányzat egyik szervezeténél foglalkozik problémás, gondozásba vont, családoktól elvett gyermekek szüleivel, támogatja, coacholja őket, hogy később a gyerekek visszakerülhessenek családi gondozásba.
A farmot hetente kétszer látogatják is ezek a gyerekek, néhányan viselkedészavarokkal, vagy enyhe szellemi, testi visszamaradottsággal, fogyatékossággal élnek. Játszani jönnek a fára épített bunkerükbe, amit Aukéval építettek, segítenek az állatok körül, és a traktor minden szabad négyzetcentijére felpattanva kocsikáznak a mezőre. Többen évek óta visszajárnak.
Saját gyerekük pedig 5 van, mindkettejüknek második házasság ez, így az első pár év állításuk szerint nem volt zökkenőmentes a kamaszok összeboronálásában, de ennek mára már nyomát sem lehet látni.

"házi" állatok :)

A holland konyha szintén tetszett, ki nem hagynám a gasztronómiai kitekintést, a hagyományos holland krumpli-hús-párolt valami zöldség mellett a volt kolóniák konyhája színesiti az asztalokat, mint az emberek az országot, főként indonéz ételekkel.
Beatrix királynő meg pont felmondott, na jó, visszavonult, amíg ott voltam, így mérsékelten kedvelt, kicsit bugyutának tartott kockafejű fia, és sokkal nagyobb népszerűségnek örvendő argentin felesége lépnek hamarosan trónra. Tőlük zengett a TV, rádió, bár mellékesen egy rövid rádióhírben a Magyarországon zajló diáktűntetésekről, és az EU által fölhúzott szemöldökkel figyelt "diákszerződésekről" is volt szó, ahogy azt a három hét alatt felszedett holland tudásom érteni engedte... mindegy... off topic...

Szóval, hogyan készítsünk sajtot, open source tudás: (elnézést kérek, ha valamilyen kifejezés nem egyértelmű - a konstruktív kritikát mindig szívesen veszem- ez abból adódik, hogy fogalmam sincs igazán a sajtgyártásról és holland-angol-német keverék nyelven sajátítottam el azt, ami meg van! :D)

friss kecskesajtok piacra menet

Az aznap reggel fejt tehéntejet (ami a fejés után 40 Celsius fok körüli) 30 fokosra hagyjuk lehűlni, meleg vizes fürdővel a hőmérséklet szabályozható. 4 fok alá hűtve a tej még kb. 3-4 napig felhasználható sajtkészítésre. A kecsketej ezzel szemben le is fagyasztható és később kiolvasztva is felhasználható, a fagyasztás nem töri meg a szerkezetét, mint a tehéntejnek. Pasztőrözni nem szükséges.

Első lépésként a kultúrát tesszük bele, a megfelelő kis mikroorganizmusok 'megsavanyítják' a tejet. 10 perc várakozás után jöhet az oltóanyag, amely lehet állati és növényi eredetű is. Auke az állati gyomorból készültre esküszik az ősi hagyományoknak megfelelően. Van is egy jó sztorija őskori vadászokról, az első domesztikált kecskékről, egy gyomor tömlőről és a sajt eredetéről. :) Összekeverjük alaposan a tejjel, és 1 órára állni hagyjuk.

random kép,
random őzekről egy udvarban

1 óra eltelte után a sajt és a savó (?) elkezd különválni egymástól. A következő lépés, hogy egy éles késsel lassú folyamatos mozdulatokkal felvágjuk a sűrű anyagot, hogy minél több savó, sárga vízszerű lötty szabadulhasson fel belőle. A téli tejből készült sajt zsírosabb, mint a nyári, amikor az állatok csak füvet esznek, télen kevesebb savó válik ki. A felhasznált tejnek kb. az 1/3-a távozik savóként ami rettentő jó táplálék a malacoknak, minden körbeért.

Szűrőn keresztül a savó nagyját leöntjük. Most következik a sajt átmosása. Meleg vizet adunk a sűrű, lassan túrószerű anyaghoz, úgy, hogy kb. 36 fokos hőmérsékletet nyerjünk. Vízfürdővel szintén szabályozható. Kecskesajt esetében elég 34 fokot is tartani, az hamarabb, könnyebben áll össze. Az átmosás 1 órát vesz igénybe. 10 percig nyitott tenyérrel kevergetve, a sajtot nem nyomkodva mozgásban tartjuk az egész cuccot, szintén szép folyamatos mozdulatokkal, körbe-körbe, föl-le ...  Majd 10 percig állni hagyjuk, és ezt ismételgetjük, kb 3-szor ugyebár, az 1 óra alatt. Jó kis meditációs tevékenység :)

Ismét leöntjük a savót szűrőn át. A fennmaradt anyag nagyon hasonlít a túróhoz, csak kicsit gumisabb, ruganyosabb. Ezt szitás formákba töltjük, akár kendőbe is lehet csavarni, és úgy kilyuggatott műanyag formába, hogy a folyadék távozni tudjon. (jó, ha a hőmérséklete ekkor is 34-36 fok korul van, 32 is ok még, ma annyi volt :). 

Formába töltés előtt keverhetünk bele zöldfűszereket, fokhagymát, diót, bármit, bármit ízlés szerint.

A formákat súly alá helyezzük, és préseljük, 4 órán keresztül. 4 óra után kivesszük, fejjel lefelé fordítjuk, visszatesszük a formába, de már nem kell a szita, sem a nyomás, eddigre már összeállt a formája. További 4-5 órát pihentetjük, majd 98%-os? sóoldatba helyezzük 1 éjszakára és száraz hűvös helyen vagy akár szobahőmérsékleten érni hagyjuk. Penészréteg megjelenésekor langyos vízzel átmossuk, azt ledörzsöljük, minden mosásnál forgatjuk, a másik oldalara fektetjük.

A Feta készitéshez nem szükséges az átmosás. Addig kb. ugyanaz történik, vagdosás, savóleöntés, ezután már lehet is fűszerezni (bazsalikomos csilis nyamm!), szögletes lyukas formákba tölteni, nem kell szita vagy kendő. Egy nagy vödörbe a formákat egymásra helyezni jó sós vízfördőbe és súlyt a tetejükre, lefedni. Ha jól emlékszem, 2 hét v 1 hónap alatt kész van, a sós lében tovább tárolható.

és további tejtermék receptek, amiket gyorsan találtam:

NőkLapjaCafén

Ha pedig valakinek kecske-elletéshez van szüksége segítségre, kevésbé bonyolult esetekhez bába szolgáltatásommal állok rendelkezésére. :)

PS Szolgálati közlemény: most még fog záporozni 1-2 poszt a napokban, egy holland Earthsip ökoházakból épülő faluról, illetve a 7. helykeresők találkozójáról szóló beszámoló formájában. Pörögnek az események, februárban itthon vagyok. :)
Oh, és készüljetek, létrehozom az evagoesorganic Facebook oldalt is, tehát lehet kezdeni edzeni az ujjakat a lájkolásra, terjesztésre, blogversenyszavazásra meg minden! ;)