Az ünnepvárással és az év vége közeledtével újra feléledt bennem az ihlet az írás után, majd fél év
blogszünet elteltével. Sziasztok! :)
A hajnali agymenésem az időutazás körül forgott, na ezt képzeljétek el! Nem ilyen elméleti kvantumfizikai, Nagy Bumm Elmélet szinten, hanem az ember saját kis idővonalán belül.
 |
| A Hangya csillagköd |
Ti készítettetek már valaha magatoknak időkapszulát? Persze minden fotóalbum, eltett gyerekfogacska vagy köldökcsonk, szerelmeslevél, régi bedobozolt elfeledett cucchalom, barátokkal, osztálytársakkal évtizedekre elásott kis doboz (tamagocsival, Pez cukortartóval és társaival tele), vagy egy válogatáskazetta, elmentett mp3 lista, vagy korszakalkotó Steve Jobs relikvia is lehet az.
Én például - nem is tudom, hogy jutott ilyen eszembe akkor :) - 1999-ben, nyolcadikos koromban írtam a 2019-es önmagamnak egy levelet, hogy hogyan képzelem el az életemet 20 év múlva. Lepecsételtem gyertyaviasszal, és Anyukám őrzi otthon azóta is, nehogy a kíváncsiságtól elragadva idő előtt kibontsam. Még 4 év! Ha eszembe jut majd megőrülök, már most izgulok!
Persze pár dologra emlékszem még, pl. hogy jól menő közgazdász szerettem volna lenni, bár azt sem tudtam mit jelent. 2 gyerkőcöt, családi házat, mindenféle földi jót. Vagy újságíró szerettem volna lenni, ami ha ezt a kis blogomat tekintjük, éppenséggel mondhatnánk azt is, hogy meg is valósult.
Nem tudom, ismeritek-e a Being Erica, Erica világa című sorozatot. Olyanoknak, mint én, akit mindennek és mindenkinek a lelki világa érdekel igazán, valódi ínyencség. Erica, a főszereplő, egy nagyon izgi terápiában vesz részt: a pszichomókusa segítségével utazik az időben, és szuperhétköznapi de nem mindennapi életének döntési pontjain kipróbálja, mi történt volna ha valamilyen más utat választ. Nagyon tanulságos önismereti folyamaton megy át évadokon keresztül. Amikor úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, erre az idézetre szeretek gondolni (bár kicsit "támad a fészbukon egy erdős háttér előtt" idézet, de nem baj"): "Nem rossz életed van, csak rossz napod." Az epizódokon át is arra a következtetésre juthatunk -vagy én legalábbis arra jutok, mikor azt hiszem, rosszul döntöttem valamiben - hogy ezt ebben a pillanatban egyáltalán nem tudhatom. Hogy nagyon sokszor annyira elmerülünk egy helyzetben, hogy mégsem a jelenben élünk, hanem csakis a múlt vagy a jövő bűvölete tartja hatalmában a sorsunkat. A szürke vagy éppen a sötét helyeinkről pedig általában nem szívesen teszünk el magunknak kapszulát.
De nagyon érdekes végiggondolni, hogy milyen az, amilyenek igazán vagyunk? Amikor valóban árad belőlünk a fény? Vagy amikor csak árnyéka vagyunk önmagunknak. Mik azok az élethelyzetek, amelyekbe újra és újra belelépünk, mintha csak kígyózó folyóként kerülgetnének bennünket. Van valami, amit az eddigi életünkből valóban megbántunk? Ha újracsinálhatnánk, hogyan tennénk, változna valami? Vagy elvesznénk a szingularitásban, mint Schrödinger macskája? Ennek a gondolatmenetnek az értelmetlenségét tökéletesen leírja ez a cikk, szigorúan tudományos érdeklődésűek számára.
Nagyon várom a magyar Lámpagyújtogatók c. filmet, amit 2015-re ígérnek a készítők. Mit mutatna be magáról az emberiség egy idegen intelligencia számára, milyen kapszulát küldenénk? Mi az a dolog, ami pislákol bennünk, elkülönít a körülöttünk lévő dolgoktól, ami miatt mondjuk Keanu Reeves úgy kéne döntsön, hogy nem tapossa el kis bolygónkat, vagy inkább az emberiség vírusát mint egy kis férget.
Mostanában kezdem értékelni a várakozást, a szimbolikát, a rítusokat, a küzdést valamiért, a felkészülést. Az Advent, az ünnepvárás pont erről szól. Jöhet a böjt, a 4 vasárnap, a hit, remény, öröm, szeretet. Időtetrisz alternatív adventi naptára. Ajándékkészítés, 5 tibeti rítus felélesztése, kenyérsütési kísérletek, Boldi első igazi Mikulás bulija. Ilyen terveim vannak. :)
A héten még elültettünk pár tő szőlőt a farmon, többek között. Az jutott eszembe róla, hogy ha
minden jól megy lugas lesz belőle a nyári konyha fölött. Úgy szeretném kikutatni néha előre, hogy milyen lesz az életem, az életünk. Mint régen a karácsonyi ajándékokat. Mit rejt egy földdarab, egy ember az életemben, egy elültetett fa, egy elindított folyamat. Minden csak lehetőség, a kérdés az, hogy tudok-e vele élni. Ezt kilövöm most időkapszulában. Jó várakozást mindenkinek!
Ui.: Ha komolyabb időkapszula projektbe fogtok, ne felejtsétek el értesíteni a Nemzetközi Időkapszula Egyesületet! :)
