Blogbejegyzés a Blogolásról

Higgyétek el, nem olyan könnyű blogolni. :) Persze nem is nehéz és amúgy élvezetes tevékenység, de azért, mint minden, időt és energiát igényel!

Ez a kis blogom, ami arra indult, hogy tájékoztassa a családomat és barátaimat, hogy mi is történik velem, kezdi kicsit kinőni magát. Ami hihetetlen! És tök jó! De már vannak olyan követőim, akiket személyesen nem ismerek, azt hiszem ez a 2. lépcsőfok!

Sosem tudom, mikor elkezdek írni, mi fog kisülni belőle. Most úgy tűnik, hogy az eddigi "sütő" stílusom a humoros inspiráló önironikus tanítgató amittudokmegosztó sok smiley és random fotó beillesztő fura szavakat alkotó. Szerű. :)

Szeretném megtartani ezt a személyes, történetmesélő vonalat is, ám emellett! Egyre több konkrét tudásra, tanulságra teszek szert ebben a csinálva tanuld folyamatban, és kezdenek letisztulni bizonyos értékek is, amiket szívesen követnék, illetve kapcsolódok nagyon érdekes emberekkel, és mintha kezdenénk valamiféle terveket szövögetni. Azért ilyen titokzatosan írok, mert sokkal tisztább fogalmam még nincs is! 

A lényeg, hogy mostantól megpróbálom kettéválasztani a dolgokat, megtartani a mesefonalat, és mellette rövid, lényegre törő, informatív posztokat közölni és még mindent angolra is fordítani (remélem majd látjátok is ezt füleken, címkék formájában).

A lehetséges címkék pedig sokfélék lesznek, mint növények, állatok, test, lélek, önfenntartás, fenntarthatóság, ezek bármilyen keveréke, mint mondjuk önfenntarthatóság, építés, öko, közösség, pénzügyek.... Miiii????

Nos igen, az alábbi videó és oldal http://www.doingitourselves.org/ egy ausztrál fickó gondozásában erősen hatott rám. 

Ugyanis megtaláltam, megnéztem és még ezt is http://www.doingitourselves.org/what-you-can-do elkezdtem olvasni és kettő dolog történt:

1. Arcul csapott az érzés, hogy mennyire jól összefogja a témaköröket, amik foglalkoztatnak, és mennyire hasonlóan ír, gondolkodik és csinálja is a dolgokat ez az ember, mint én. És nem ő az első, akivel "találkozom" így.

2. Ettől, vagy emellett, megláttam magamat kívülről, ahogy ti kedves ismerőseim és ismeretleneim is láthattok:  kaland, bátor, őrült, fogja magát, lelép, álmodozik, cselekszik, ír, olvas, bizonytalankodik, próbálkozik, fogalma sincs, azt hiszi jobban tudja, bezöldül, irracionális vagy épp a legracionálisabb, ki tudja (ugye, mint az egyszeri ember szamara a kínai tanmesében)

Mivel nem vagyok túl precíz és alapos, túl jó kutató és hivatkozó, ne vegyétek készpénznek az írásaimat, megpróbálom gyűjteni a forrásokat, és persze mindenki utána tud nézni maga is... De a legjobb szándékkal megpróbálom megosztani azt amim van! Továbbra is. :)

Béke!

El Camino Primitivo 2012

Ígértem egy praktikalitásokkal teletűzdelt beszámolót is a Santiago de Compostela-ba vezető és Oviedobol induló (az Északi utat - Camino del Norte - a Francia útvonallal összekötő) zarándokútról. Mert ez az el Camino Primitivo.

Első lépésben érdemes, mint mindig, megkérdezni Uncle Google-t, mit tud mondani nekünk erről az útról. :)

Itt már sokat meg fogtok tudi, hogy Asturia, Galicia, időjárás, nehezebb terep, gyönyörű, érintetlen táj... Ajánlott keresőszavak: El Camino de Santiago, Primitive way, Original way, Camino Primitivo. Spanyolul beszélők előnyben, de ha spanyol nyelvű leírásra akadtok is, a térképek és Albergue (=szállás) listák hasznosak lehetnek a nyelv ismerete nélkül is.

Amit én tudok mondani róla, kicsit össze is hasonlítva a Francia Úton szerzett tapasztalataimmal:

Táj: valóban gyönyörű, gyaloglás közben a látvány sokszor ámulatba ejti, van, hogy könnyekig meghatja az embert.

Kikkel találkozhatsz, infrastruktúra: Kevésbé turistás. Nem szeretném degradálni természetesen a Francia utat sem, de ahogy én láttam, amint -bár 3 év különbséggel,de - mindkét út porát rúgtam, kétségtelen, hogy a kényelmesebb zarándokok számára sokkal kedvezőbb a francia. Mivel ez a legnépszerűbb útvonal, köré épült már mindenféle szolgáltatás, pilgrim menük, és taxi, csomagküldő, buszos szállító, hotel szerű szállás, amik elérhetők a primitív úton is, de nem tengenek túl, és zavarnak össze... :) Ez azt is jelenti például, hogy a francia úton több a külföldi, könnyebb kommunikálni a spanyolul nem beszélőknek.

A Primitivot szívesebben választják a spanyol zarándokok, épp turistátalanabbsága miatt ;) , így nem árt egy minimális spanyol tudás, de activityzéssel 3 nap alatt felszedhető a szükséges szókincs. Kicsit ritkább a jelzés (nyilak, kagylók), tehát figyelni kell, szerintem nem érdemes sötétben útnak indulni... bár nem igazán lehet eltévedni.

Időjárás: ez a szeptemberi időpont nekem tökéletesnek tűnt, nincs is hőség, és még a többek között esős klímájáról elhíresült Galíciában sem kellett elővennem az esőkabátomat egyszer sem. Szóval csak cipeltem. De elképzelhető, hogy ez ennek a mindenhol Európában különösen száraznak bizonyuló évnek is köszönhető.

Nehézség, kondíció: Vagy kell kicsit fittesedni, gyakorolni előtte, vagy tényleg nagyon fokozatosan növelni a napi adagok, etapok hosszát. Ne hagyjátok magatokat teljesítménykényszerbe hajtani.

Ahogy amerikai barátném nem figyelt a teste jelzéseire, úgy nagyon könnyű ebbe a hibába beleesni, és jól nem tudni végigmenni az úton. Persze ha most ennek kell történni, és ebből kell tanulni, az is jó, de mégis csalódást jelent.

Tehát a fellelhető infok és aranyszabályok közül ezeket szerintem mindenképp érdemes betartani:

1. Hátizsák súlya a saját testtömeged 10%-ánál NE legyen több! Nagyon nehéz megvalósítani, én 30%-kal indultam, mivel nem otthonról jöttem és  nem haza tértem vissza.

VAN CSOMAG ELŐREKÜLDÉSI LEHETŐSÉG! Amikor megérkezel és úgy érzed mégis túl sok, kegyetlenül ki kell szanálni, ami nem létszükséglet, bemenni egy postahivatalba, kérni egy dobozt, a Santiagoi fő postahivatal címére elküldeni, a nevedet és azt, hogy Camino de Santiago ráíratni a feladó mezőbe. Így nem küldik neked haza az otthoni címedre, ha nem veszed föl 15 napon belül, hanem megőrzik, amíg megérkezel! Zseniális!

2. Test és lélek ápolás: lábak főleg! Mindig van egy masszírozós, lábszakértős ember is, és vízhólyagokra is a legkülönbözőbbeket fogod hallani. Eltérnek a vélemények, hogy vazelinezz reggel indulás előtt vagy ne... Nekem most egyetlen egy vízhólyagot sem sikerült szereznem (kopp kopp, knock on wood!). A legfőbb titka a jó, bejáratott túrabakancs vagy túracipő. Bokaproblémásoknak, mint én korábban mindenképp bakancs, kell az extra támogatás. 2-3 pár jó zokni is kell. Van aki esküszik a duplazokni technikára, van aki szerint merénylet, én nem próbáltam. Túlvazelinezni semmiképp sem szabad reggel tapasztalatom szerint, mert felpuhul a bőr és akkor meg azért jönnek a hólyagok, de minimálisan érdemes. Megérkezéskor lábat 15 percre magasba tenni, segíteni a vérkeringésnek egy kicsit. Jógások előnyben, nekem nagyon sokat segített, reggel bemelegíteni az izmokat, ízületeket, délután pedig nyújtani, lazítani, este meditálni. Ha bármilyen irányzatot gyakorolsz, itt semmiképp nem érdemes ellustálkodni, akár napi 2-szer, 3-szor gyakorolni, tök jó! Nem beszélve energetizálás, meditáció, megvilágosodás... :)

3. Táplálkozás, folyadék

Mindig egyél ha éhes vagy, és igyál mielőtt még szomjas lennél. A napi víz és kaja adagot cipelni kell legtöbbször, mert sokszor nem akkor vannak nyitva boltok, bárok, amikor te azt szeretnéd (a spanyol napirendről, és étkezésről, ami más európai ember számára megtanulhatatlan, még később írok). Könnyű reggeli, séta közben könnyű ebéd, és megérkezés után érdemes kiadósabbat enni, főzni, menüzni. A kalóriák miatt a leghízékonyabbaknak sem kell aggódnia. ;) Aszalt gyümölcs, sajt, kenyér, pástétom, halkonzerv, lekvár (membrillo) a legjobb cipelnivaló kaják. Viszonylag rendszeresen vannak kutak, ahol jelölik, hogy a víz fogyasztható-e, és gyakran lehet kérni a falvakban is kedves helyiektől, hogy töltsék meg a kulacsunkat, így 1-1,5 literes palack bőven elég. A helyi ételkülönlegességeket pedig mindenképpen kóstoljátok meg! Fabada (sűrű bableves), Tortilla de patatas (krumplis omlett), Conejo estofado (nyúlpaprikás), Galíciai borok (Ribeiro, Alvarino), Orujo (de hierbas a legjobb), mint helyi pálinkaszerű aguardiente, Arroz con leche = tejberizs (Hans kedvence :), Tarta de Santiago = mandulatorta, Galíciában mindenféle tengeri kütyük: Pulpo (polip), Mariscada (kagylós kütyüs rizs), ami a legjobb: Arroz con Bogavante (homár) tökéletes Santiagoba érkezés megünneplésére!

Az úton mindig találkozni fogtok valakivel, aki a könyves ember. Felkészült, van sok térképe, útikönyve, tudja az infokat a következő etapról, és mérlegelte is már, hogy mit hogy lenne érdemes csinálni. Annak, akit megnyugtat a tervezés, érdemes ezzel foglalatoskodni. Persze a valóság, mint tudjuk, szinte mindig felülír minket és a terveinket, és tökéletesen végig lehet csinálni az utat bármilyen előzetes információ nélkül is. Mint az élet, mindig mondom!

Amiket én hasznosnak találtam:

Alberguek és Etapok listája angolul, magyarul a comeon.ws oldalon.

http://caminodesantiago.consumer.es/los-caminos-de-santiago/primitivo/ - ugyanezeket a leírásokat pdf letölthető formában is megtaláltam korábban (most persze nem... :)

Spanyol napirend: megfejthetetlen! 3 visszatérésem után sem tudom 100%-ig megmondani, hogy mikor található nyitva egy bár, egy üzlet, és mikor van szieszta... Mikor kapsz tapast, pinchot, ingyenkaját az italodhoz és mikor nem... de persze a spanyolokat ezért szeretjük, és nem a következetesen pontosan vezetett életükért. :)

Camino Kutyával: Kitérek kutyával utazós és zarándokolós tapasztalataimra is. Eszembe sem jutott, hogy utánanézzek előtte mások tapasztalatainak, nem gondoltam, hogy kutyával gyalogolni, zarándokolni gond lehet. Utólag rákeresve senki sem tanácsolja igazán. Kicsit igazuk van... :) De csak kicsit!

Alapjában véve Spanyolországba utazni kutyával halál... Teljesen nincs kutyás kultúra, nincs szokásban a mindennapokban tömegközlekedési eszközön kutyát szállítani például. Attól eltekintve, hogy sokba is kerül nekik a jegy, nem elég az általam megszokott póráz-szájkosár, jegyet vesz, felszáll a gazdival megoldás. Külön hordozó szükséges, kemény anyagból, és mind buszon, mind vonaton a csomagokkal utazik szegény állat, nincs kivétel. A zarándokszállásokon természetesen csakis kint alhat, nem léphet be a kutya az épületbe, a bárokban is szintén csak a terasz. Előfordult, hogy a kutyus miatt csak magánszálláson kaptunk helyet, ami persze növeli a költségeket.

Gondolni kell természetesen a kutya egészségi állapotára is a sajátunk mellett. Ha nincs napi hosszabb túrákhoz szokva, semmiképp ne vigyük magunkkal. Nagyobb testű kutyák hamarabb fáradnak, gondok lehetnek a tappancsokkal is. Egy spanyol fickó mesélt a labradorjával pár éve végigjárt zarándokútról, és ő nem igazán bírta jól a kiképzést.

Mivel nem volt más választásom, mindenképp vinnem kellett Perecet, és ha újra elindulnánk újra vinném. Fantasztikus útitárs, és nem egy, nem két zarándoktársam napjaiba lopott boldog perceket (Pereceket :). Mégis sok szervezést, átgondolást, extra erőfeszítést, rugalmasságot követel a gazditól, és csakis eléggé jól nevelt, alkalmazkodó, energikus kutyussal ajánlott szerintem.

Lássuk, milyen extra info jut még eszembe az én állomásaimról!

Oviedo:

Mivel hajnalban szálltunk le a buszról, itt nem aludtunk meg, reggel megkerestük a katedrálist, beszereztük a zarándokútlevelet és útnak indultunk.

Escamplero (13 km - bemelegítő táv, egyes könyvek szerint csak 8 km :)

Az albergue előtti bárba mindenképp be kell térni, itt lehet befizetni. Érdekes módon a legtöbb szálláson a házigazdák (hospitalero/a) nem alszanak ott, csak beregisztrálják a zarándokokat és magukra hagyják őket. A francia úton, nem nagyon tapasztaltam ilyet korábban.

A szállás rendben van, betonozott udvar, minimál konyha, kézzel mosás, a faluban van egy kis bolt és az említett bár. Kutya az előszobában alhat.

San Juan (Xuan) de Villapanada

A hospitalero még az útikönyvekben is külön ki van emelve, valóban nagyon gondoskodó, az ő szabályai szerint lehet csak játszani. :) Ütemezett ruhamosás (van mosógép gratis), szárítás, aki nem hozott kaját, annak közös főzés a közösből, klassz konyha. A kilátás gyönyörű, főleg reggel napfelkeltében, kert van, szomszédos birkanyáj izgalmakat is szolgáltat. Az egyik legjobb szállás az úton.

Salas

Az állami (municipal) szálláson nem lehet kutyával megszállni. A magán szállás padlása komfortos :), kutya a hátsó kicsike belső udvarban. A tulaj a szomszédos bárt is üzemelteti, isteni kaja, Fabadat itt kell kipróbálni :)

Tineo

Nagyobbacska város, nagyobbacska szállás egy nagyon dimbes-dombos etap után. Volt olyan biciklista (bicigrino = biciclista + peregrino :), aki ezen a napon épp olyan rövid etapot bírt tekerni, mint amilyet egy gyalogos gyalogolni... Konyha nincs, és figyelmeztetést láthattok majd a következő szállás, Borres korlátozott vízkészleteit illetően. Mind igaz! De ne dőljetek be, az egyik legjobb döntésem volt, hogy ott szálltunk meg a következő nap! :)

Borres

Az előző falu, Campiello az egyik útikönyv leírása szerint teljes mértékben a Casa Herminia tulajdonosnőjének fennhatósága alatt áll, és a minden hájjal megkent asszony próbál előnyt kovácsolni monopolista helyzetéből. Elég túlzónak találtam ezt a boszorkányos leírást így előzetesen a hölgyről, de a személyes tapasztalatunk nem mutatott mást. A kicsit szakállas hölgy, aki a helyi kis zöldséges boltot és azzal egybekötött bárt és szállást is uralja, roppant kedvesnek tűnik, már-már túlontúl kedveskedő, és rémtörténeteket terjeszt, hogy milyen koszos, igénytelen a szállás Borresben, sosincs víz és egyébként is...

Aki ennek bedől, az meg is érdemli, nekem már a hátamon is felállt a szőr tőle, így meggyőztem társaimat, hogy ha azon múlik, bírjunk ki egy napot zuhany nélkül, csak gyorsan vásároljunk be (mert azt csak itt lehet tényleg, tegyétek meg, mert nekünk vissza kellett sétálnunk (+3 km de totál megéri), és húzzunk már innen! :)

A víz valóban kifogyott egy idő után, de ez kovácsolta csak össze igazán a társaságot, aki ott összegyűlt! Együtt elmentünk a közeli forráshoz, éjszakába nyúlóan sztoriztunk, együtt eldöntöttük, hogy másnap mind a hosszabb, nehezebb, kockázatosabb és fárasztóbb de annál gyönyörűbb Hospitales alternatívát választjuk, amit szintén teljes szívvel javaslok!

Berducedo

A kemény nap után sajnos a municipal albergue megtelt előttünk, így a privátról tudok csak mesélni nektek... Semmi extra, természetesen nem ér annyit, amennyibe kerül, mosógép nincs, kutyaelhelyezés kétségbeesett nézés után a kerti asztal alatt, de nem különösebben kedvesek vagy bunkók a házigazdák. :)

Grandas de Salime

Megérkezvén a már betelt szállás pincéjében aludtunk (ugyanannyi pénzért :), de a kis egérlyuk csak a mienk volt, és Perec első alkalommal bent alhatott az ágyam alatt! Vacsorázásra mindenképpen a helyi éttermet ajánlom, kívülről kis talponálló bárnak tűnik, ahol a helyiek a földre dobálják a szemetet, jelezvén h ez a legjobb hely a városban (templomnál balra, majd egyenesen a gyógyszertáron túl :), a menü fantasztikus, nyúlpörkölt extrán ajánlott! Innen egy kis ugrással, kitérővel Lugoba kísértem lesérült útitársamat a kórházba, és vissza. A helyi centro de salud (egészségközpont) klassz, és a taxis, aki az egyetlen a környéken, fantasztikus ember, ha rászorultok, a szálláson meg tudják adni a számát, 100 kmes körzetben bárhova elvisz, mindenben segít, Caminot megjárt nem nyerészkedő arc.

Castrón

Tehát az 5km-re lévő Castrón és Grandas közötti útszakaszról fogalmam sincs, ezt a pihenőnapot kórházban rohangálással töltöttem, és későn értem a szállásra, de klassz 4ágyas kis szobák, hozzá saját fürdővel, az menü maradéka még este is finom és a kert tökéletes jógára reggel. :)

Padrón (Fonsagrada)

Mivel korábbi kis utazó falunk lakosai egy etappal előrébb jártak, teljesen új falusiakkal találkoztunk, és rájöttünk nem nehéz újra beilleszkedni. Sosem lesz olyan mint az első, de mindenhol vannak klassz emberek! A szállás hamar megtelik, ám szinte korlátlanul matracozható. Az út első és egyetlen esője itt ért minket, de az első és legjobb fiestájába is itt keveredtünk. Érdemes volt visszabattyogni Fonsagradaba és az éppen aktuális esti bulin részt venni! :)

O Cadavo

Isteni sugallattól vezérelve a szállás előtti hosszú lejtmeneten futni kezdtem, mert néha már nem bírtam a térdet nem kímélő lejtőket, és úgy gondoltam, jobb hamarabb túllenni rajta... :) Így elcsíptem az utolsó helyet az állami szálláson, igaz a padlón, mert volt nálam matrac, de ok! Társaim a magánszállásra "kényszerültek" ami beszámolójuk szerint nagyon oké! Itt a helyi étterem menüjét nem ajánlom, mosogatólé ízek, tömegkaja. De a bár reggel nagyon korán nyit, már fél6kor lehet reggelizni!

Lugo

Lugot mostmár töviről hegyire ismerem, kórházakat, hosteleket, nevezetességeket! Első műtétes élményemtől függetlenül beleszerettem a helybe! A római városfal, ami maga nemében egyedülálló módon teljes egységében megmaradt, és körbeveszi a várost, lenyűgöző körsétát enged. A belváros kis labirintus utcái, a katedrális, fantasztikusak, szerintem megérnek egy extra napot. Innen lehet pulpot eszegetni, közeledik az óceán és egyre finomabb lesz! :) Az albergue nagy és szigorúan tartják a szabályokat, mint pl. h no kutya, így csak a többiek beszámolójából tudom, h automatikus villanyoltás, gyújtás, 10-kor zár a kapu, ha kint maradtál, kint maradtál... de épp a városfalon kívül található 3 hostel, a kutyás ember kategóriája a Buenos Airesbe fér csak bele, a Másik kettő sokkal tisztább és igényesebb, picit drágább, de kutya nélkül azt válasszátok. :)

San Roman de Retorta (Gutín)

Itt teljesen új falkára tettem szert, az eddigi barátaimmal Santiagoban találkoztunk újra pár napra. Bár ez a szállás csak 20-25 km Lugotol és a mostanra megszerzett fittségetek engedne többet is menni, de érdemes itt megszállni, tökéletesen felújított kis erdő közepi szállás klassz konyhával! Ne hagyjátok h lökött spanyol fickók rémtörténeteket meséljene nektek a Santa Companíáról, akik eljönnek a lelketekért az erdőből. Vagy igen, tök vicces! :D

Melide

Naaaagy város, naaaagy szállás, de van kert (kutya ok). Két nagyon jó Pulpo étterem van, itt tényleg érdemes elmenni és kipróbálni! Elhagyott töltő is pótolható. :)

Santa Irene

Az útikönyvekben még a nem nagyon ajánlott kategóriában van, de teljesen felújították, jövő évre talán edényeket is szereznek be a konyhába és akkor tök jó lesz. :) Közvetlenül a forgalmas országút mellett van, így az éjszakai zajok erősebbek, és megkésett lányok is kopogtathatnak kővel az ablakon este 10kor, de nyugi, engedjétek be őket!

Santiago de Compostela

leírhatatlan! Katedrálist látni kell, misére menni kell, bár nyomor és mindenki megy, a katedrális előtti tér az örök találkozóhely, Compostela beszerzése bürökratikus és kiábrándító. A katedrálishoz közel található a tudományok fája (arbol de profesiones), ne egy fát keressetek, hanem egy fa képét a falon, de azt a vicces játékot kell vele játszani, hogy becsukod a szemed, vagy háttal közelítesz, a képre böksz, és megtudod, mi leszel, ha negy leszel, legalábbis mely tudományterületen leszel az. A monasterio szállás az 5csillagos hoteltől az elérhető árú padlásszobáig mindent ad, a belső patio gyönyörű. De a szállások száma végtelen!

Finisterre

A napokból kifutva 4en összefogtunk és kocsit béreltünk, kicsit esős napon lementünk a világ végéhez. A tengerparti utat választva érdemes megállni valahol előtte, ha homokos óceánparton szeretnétek szaladgálni egy kicsit vagy piknikezni. Finisterre (Fisterra galíciaiul) egy sziklás világítótornyos kikötős kis falu. A szimbolikáról és a spirituális élményről nem tudok így tényekben...

Itt a vége, fuss el véle! :)

Felelős vagyok a rózsámért

Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Eheti mesém főként az állatokról fog szólni, ha elefántot megevő kígyókról nem is, de 2 lóról, 2 póniról, 2 törpemalacról, 3 nyusziról, 3 libáról, 2 bárányról, 5 szamárról, 7 papagájról, 10-15 kutyáról, 2 méhcsaládról, és 1 macskáról. És egy kedves olasz családról egy tűzoltó papával, egy biológus-állatkiképző mamával és kettő darab, rendre 3 és 1 éves kisfiúról, illetve wwoofer társamról, egy 17 éves német lányról. A helyszín egy Genovához közeli, valószínűtlenül klassz fekvésű, 144/a szám alatti, azaz kb 9 és háromnegyedik vágányhoz hasonlóan varázslatos módon eldugott kis farm. Itt és velük élem mindennapjaimat már jó másfél hete! :)

Mostanra múlt el az izgulásom egy kicsit az egyik helyről másikra utazgatás, és hogy "vajon a következő is olyan jó hely lesz-e, mint az előző" gondolatok közepette. Kicsit lassú vagyok, tudom, már negyedik hónapja utazunk Pereccel és a negyedik országot járjuk, de mindig van egy kis drukk bennem. Mindig azt mondjátok, hogy nem látszik, de szégyenlős és izgulós gyerek vagyok legbelül, még abban a koromban legalábbis az voltam, amikor felismertem csukott meg a nyitott óriáskígyókat. Tehát most is az vagyok! :)

Izgalmas és kockázatos dolog is egyben más emberek életébe így belekukucskálni és beleépülni 1-2 hónapra. Fogod, és jól megszelídíted őket. De úúúgy, hogy észre sem veszed, hogy ők is megszelídítenek téged... Közben meg olyan vagy, mint egy megfigyelő tudós, tanulmányozod mások hibáit, hátha te majd nem követed el őket. Ez persze baromság, majd ha nem ezeket, akkor másokat, sokkal jobbakat, a sajátjaidat! :)

Az izgatottsági szintem, hogy itt lehetek, egyenesen arányos -ha nem exponenciálisan- a feladat nehézségével természetesen! Az állatoknak (ugyanúgy, ahogy a gyerekeknek) mindig van valami nyígjuk. Persze a jó értelemben. Rengeteg időt, törődést, foglalkozást igényelnek. Sosem a terv szerint cselekszenek, általában nem azt akarják, amit te, az agyadra mennek, felbosszantanak, kikészítenek! Szóval fantasztikusak!

Millinek, házigazdinőmnek az a terve, hogy jövőre oktató farmot nyit gyerkőcöknek, ezért teng-leng itt ennyiféle állat. Mindenki valahonnan mentett, befogadott szerzemény, ezért sokukat eléggé extrém testi és lelki állapotból sikerült ilyen kezessé szelídítenie (bár van, akin még van mit dolgoznunk igaz, Virillo a póniló? ;) A gyerekek, Mario és Elia leírhatatlanul élvezik ezt a környezetet, és mivel mindent, de mindent kipróbálhatnak, ingerekben nincs hiány, így varázslatos kis apróságok, Eli 1 évesen már villával (és néha késsel is) eszik, pohárból iszik, nemcsak jár, de lépcsőzik, létrázik, kutyát sétáltat, pónilovagol, és minden problémát megold! Jó sok koszt megesznek, és a sziklás talajon esnek kelnek, és a napi kétszeri hisztériát leszámítva (amit az olasz szenvedélyességnek tudok be ;), a legtökéletesebb gyerekek, akiket valaha láttam!

 A többség (állatok és gyerekek is!) szabadon kószál, vagy legalábbis kap 1-2 napot a héten, amikor a birtokot a birtokába veheti. Van, akik eléggé kompatibilisek egymással, így összeereszthetők, és van, akik nagyon nem. Szóval meglehetősen sok szervezést és logisztikát igényel az operáció. Ja, azt említettem, hogy kutyaszálló megőrzöde is vagyunk? Tehát folyamatosan jönnek-mennek a többé, de általában kevésbé jól nevelt eb egyedek. Még jó, hogy mi Pereccel már kutyadiplomásak vagyunk, így van egy kis fogalmunk a nehezen kezelhető esetekről. Itt is kihangsúlyoznám, hogy aki nem érzi magát nagyon elhivatottnak, ne fogadjon be kutyát, mert tényleg nem mindenkinek való. Spanyolországban "jogosítvány" szükségeltetik a veszélyesebbnek ítélt fajtákhoz, ami azt is jelenti, hogy hasonló vizsgát kell tenni, mint mi tettünk a kutyasuliban. Ezt minden kutyatartó számára kötelezővé tenném, úgy egyébként... Mert felelősek vagyunk a rózsákért, bárányokért, krumpliszemekért, folyókért, patakokért, zöld szemes ostorosokért, echinus esculentusokért... Tessék már szíves lenni megérteni, kérem!

Emellett régi álmom vált valóra, hogy lovakkal is foglalkozhatok, elkezdtem lovagolni is tanulni, szőrén üljük Blondie-t és Whippy-t, akik patkó nélkül nyargalásznak az őzlábgombákkal teli mezőn szabadon, amikor épp nem Parelli és TTouch tréningnek vetjük alá őket. Na, ezt adjátok össze! :)

Sőt, Milli épp most ül be a szamárpadba, hosszúfülű pajtásainkról tanulni 4 napot, hogy velük is professzionálisan foglalkozhassunk.

A klikkertréning a kutyákkal alap, lásd alábbi videó Milli és Ariel főszereplésével (comming soon: a következő epizódban meglepetésprodukció egy Perec nevű szupersztárral!):

De klikkerrel szokatjuk kézhez a későbbiekben a törpemalacokat, Pippot és Petuniát is (a nevükre még nem hallgatnak, mert tegnap kapták), illetve a papagájokat. A nyuszik már elég kezesek, a bárányokat pedig lerázni sem lehet, őket úgy hívják, h Beee és Meee, papitában pompáznak, Meee fehér, Beee fekete, a nevük hallatán pedig vígan nyargalnak feléd, mert tudják, hogy mindig hull valami kis morzsa a nyomra! A legveszélyesebb állatok a madarak -ezt sem gondoltátok volna, ugye?! Főleg, hogy -nem túlzok- féltenyérnyi pókok tenyésznek errefelé mindenütt! De a libák csípnek, harapnak, és a barátságosnak látszó papagáj kedvesen a válladra száll, majd vagy a nyakláncodtól, vagy a fél füledtől szabadít meg...

Persze nem kevés kakát is kell lapátolni ennyi kalandosnak hangzó tevékenység mellett, és szuperrugalmasan figyelni mindenki naponta változó igényeit, meg hogy a gyerekek ne essenek fejre a libamedencében, senki se szaladjon a traktor, vagy a Lada Niva alá (mert ide csak az jut el az erdei úton :), és ... mi van még? ... ja, világbéke!