Az útkeresők útkeresése

Szombaton részt vettem a találkozón, amit az Alíz bejegyzésemben említettem is nektek.

Kb. 50 emberi és 3 kutya résztvevő, ami még úgy is elképesztő, hogy ügyes trükkel szinte az utolsó pillanatban a Margit-szigetről a Fogasházba szerveződött át a rendezvény az időjárás miatt, de többünket így sem sikerült lerázni. ;)

Nem volt kifejezetten szervező szervezet, a társaság aki jelen volt, több közösség, egyesület vagy alapítvány és az érdeklődők laza szövetsége. A közös mindenkiben az, hogy keresi azt az életmódot, helyet, utat amelyben fenntarthatóan, önellátóan, egyensúlyban élhet. Legalábbis nagyjából... asszem... Ez még csak az első találkozó volt. :)

A nap maga is útkeresés volt. Úgy is indult, mint egy egyéni útkeresés, még bemutatkozás előtt kicsit esetlenül próbálta mindenki megfogalmazni, miért is van itt, mit tudna hozzátenni egy virtuális vagy valós közösséghez, amiben ő maga sem biztos, hogy mi is az valójában. De próbáltuk szavakba önteni, mik fontosak nekünk és ezeken keresztül közös pontokat találni. Így indul az egyéni útkeresés és helykeresés is valahogy. Érzed, hogy már része vagy, nem is tudod, minek igazán, vannak hívószavak, meg érzéseid, gondolataid, aztán találkozol olyanokkal, akik ha nem is a te utadon, de a sajátjukon -ami vonzó neked is- kicsit már előrébb járnak.

Be kell valljam, az utóbbi napokban volt kis hullámvölgyem. Hiszen már túl voltam a döntés katarzisán, mindenki tud már a lépésről, amit teszek, és csak álltam a folyosón a rengeteg ajtó között, hogy melyiken lépjek be. Sokszor a túl nagy szabadsággal is nehéz mit kezdeni, tapasztaltam már ezt a tanuló szervezet gyakorlata tantárgyamból, ami az egyik legnagyobb kihívás, de legnagyobb élmény is volt eddig számomra. Ez is az lesz, azt hiszem, tanuló szervezet vagyok, organikus. :D

A tegnapi nap végére pedig mi ott lévők egy közösség lettünk, megfogalmaztunk továbblépési részvételi lehetőségeket, aki érzett magában indíttatást, felelősségeket cselekvéseket is vállalt ezek kialakítására. Megosztjuk a tudásunkat, tapasztalatainkat egymással, és helyet adunk önszerveződéseknek, munkacsoportoknak, örömmel fogadjuk a többi útkeresőt.

A Helykeresők Társaságában az a vicces, ahogy Géza meg is fogalmazta, hogy egy kis szerencsével senki sem marad benne túl sokáig, mert idővel megtalálja a helyét, az útját és később azt járja! :) De azért akik már megtalálták a helyüket, szívesen visszajárnak, mesélnek magukról, az ő kezdeményezésükről, nehézségeikről, sikereikről, tanulságaikról. Ők azt állítják, hogy évek óta járnak ilyen találkozókra, 2-3 évvel ezelőtt sokkal kevesebben voltak és sokkal kevésbé konkrét dolgokról beszélgettek, inkább csak álmodoztak. Mostanra eljött valahogy a cselekvés ideje, az érdeklődők száma is észrevehetően nő, de a cselekvőké is. Az újak, mint én, hallgatnak, hegyezik a füleiket és minden érzéküket, hogy megtalálja őket az az info, amire épp vártak. És kaptam tegnap jó néhány ilyet!

Kutattam az interneten rengeteget, már létező ökofalvakról, közösségekről, családi kezdeményezésekről, módszerekről, de akik itt ma részt vettek, bemutatkoztak, kb. 8-10 vadonatúj kezdeményezés, tényleg épp csak egy lépéssel vagy kettővel járnak előttem. Róluk még nagyon kevés info volt elérhető online. Például itt egy ökofalu lista. És ők még sehol rajta, de nemsokára... :) Ők a valóban úttörőktől tudtak ellesni ezt-azt, de még mindig nem sok támpontjuk akadt, a javát maguknak dolgozták, dolgozzák ki.

A délután bemutatkozók között voltak az ország minden táján ökoba kezdők: Nógrád, Jász, Hajdú-Bihar, Békés, Őrség, Balatonfelvidék, Pilis...

A záró körben többen megfogalmazták, hogy "Jó érezni, hogy nem csak én vagyok hibbant" :D Én nem igazán találtam senkit hibbantnak. De lehet, hogy azért, mert én is az vagyok! Há! :)

A többségnek nem sok lövése volt a gazdálkodáshoz korábban. Vannak, akik a közösséget szervezik, erősítik meg előbb és együtt megkeresik A HELYet, feljavítják a földet, megtartják a polgári foglalkozásukat, babákat gyártanak, és szépen lassan kiköltöznek. Aztán vannak akik masszőrök, jógaoktatók, stb. és spirituális hívás köré szerveződnek, táboroztatnak. Vannak, akik zseniális tudósok, a találmányok és a technológia vezérli a mindennapjaikat.  Vannak, akik ökoháló tréninget szerveznek, körutat, amibe bekapcsolódhatsz, megtapasztalhatod gyakorlatban. Van egy hölgy, aki teljesen egyedül folytatja ezt az életmódot, saját bevallása szerint is nehéz, de megy. Van olyan közösség, akinek nincs farmja, inkább az oktatásra fókuszál, előadásokat szervez itt Budapesten, az érdeklődő, döntést még nem meghozó közönséget keresik, vagy inkább a közönség őket. És az érdeklődők között is volt, aki menekülne, mert már annyira nem találja a helyét, és olyan is, aki szeretne a városban maradni, közösségi kertben dolgozgatni, valamilyen hibrid életmódot folytatni, vagy csak közvetíteni a város és vidék között. Mint mindenben itt is: nem egyik jó, a másik rossz, csak az együttműködést, az egyensúlyt kell erősíteni.

Engem természetesen azok az információk ragadtak most elsősorban el, amikről még keveset tudok: hektárok, mi mennyi, milyen technológia, mi őshonos, mit érdemes termelni hol, hogyan kell vizet tisztítani, tényleg közmű nélkül élsz, és hogy oldod meg ezt és azt, és kiszámoltad előre, és magad építetted???

Aztán többen is úgy nyilvánultak meg, hogy a technológia, a tudás, az info bárhol fellelhető, nem ez tapasztalataik szerint a fő nehézség. Hanem az ember. Az értékek, a közösség, a hozzáállások, a felelősségvállalás, a nyitottság. Sokan a jelenlévők közül már jártak a világban és Magyarországon is sok helyen. Többször említették a Krisna völgyet, mint példaértékű, működő közösséget, gazdaságot, egyszer mindenképp érdemes megnézni. De hát azt bevallhatom, hogy nem szeretnék Krisnás lenni. Kíváncsi vagyok és nyitott, de nem nagyon érdekelnek az izmusok és ideológiák. Azokat a dolgokat szeretem amik a legegyszerűbb szavakkal is kifejezhetőek. Mert végül minden egyszerű. És többen is azt említették, hogy jártukban-keltükben nem találtak olyan helyet, közösséget, ahova szívesen csatlakoztak volna. Eddig. Van, akinek a sajátját kell kialakítania...

Ahogy a példa is mutatja, megy egyedül is, de kell egy jó közösség, így vagyunk kitalálva. Nem csak a cseréhez, egymás segítéséhez, megvédelmezéséhez, de a szellemi, érzelmi közöshöz többszöröshöz is. Az ökoközösségek sem mentesek a pletykától, az intrikától, a hatalmi, szexuális játszmáktól, legalábbis általában. Biztos, hogy nincs tökéletes. És még a törekvés sem biztos, hogy elég. De a záró gondolatom a nap végén az volt, hogy nem próbálkozni kell, hanem csinálni. :) Így megerősödtem, hogy jól teszem, hogy elindulok körülnézni, biztosan lesznek, jó, mégjobb és kevésbé jó élményeim is, de haladni kell. Változni a változással! Így végül is örökre útkereső maradsz, és a csoport nem ürül ki, marad a létjogosultsága. ;)

Ami még inkább csak saját kis gondolatcsíra bennem (de veletek azért megosztom :), lehet, hogy összehozható, illetve össze is tartozik, ami eddig voltam, ami eddig érdekelt, a szervezetfejlesztés például, és ami ezután leszek, az organikusság. Organikus közösségfejlesztés, ez volt az AHA tegnap, még meglátjuk, hátha érdekes. :)

Alíz Lö'Potty to SzalmaLand

Ma beleestem! A nyúl varázslatos üregébe egy napra. De ne aggódjatok, semmi bizarr, semmi sugárfertőzött répa. ;)

Reggel a tükörbe néztem és hirtelen azt gondoltam, hogy inkább a szalmahajúak konferenciára kéne mennem, de aztán szerencsére a szalmaépítőkére mentem!

Van nekem egy kedves barátném, aki történetesen építész, és történetesen már sokkal régebb óta érdekli az organikus építészet, mint engem. Makovecz Imre bácsi szárnyai és szellemisége alatt nőtt fel, és amint kiderült a tervem, az is kiderült, hogy az ő fantáziáját is régen mozgatja, hogy hogyan lehet az építészetben megvalósítani, hogy sokkal kevésbé pazarló módon, a természettel harmóniában élő, és lélekkel rendelkező otthonokat tudjon építeni. Na, erre elvitt ide.

Már a megkésett érkezésünkkor fincsi bioszendvicsek látványa fogadott minket, és Zsu építész ismerősei, évfolyamtársai. Úgy tűnt nekem, hogy kis közösség ez, de a nap végére azt láttam, hogy szerencsére elég kitartó, és épp fejlődésnek induló, sok új, érdeklődő tehetséggel.

Én voltam ma ott a laikus, így előre is elnézést kérek a szakemberektől, ha most a bejegyzésben valamit nem jól idézek, vagy adok vissza, de én az ehhez nem értők (vagy néha úgy érzem, hogy a semmihez sem értők, inkább ide-oda tologatók) táborához tartozom. :) Viszont a mai nap végére és közben többször is olyan lelkesedés fogott el, hogy néha felkiáltottam és pattogtam a széken! Szóval ha ezek az emberek kitartanak, rengeteg értéket tudnak teremteni, maguknak, de például nekem is, aki mindenképp valami olyan házat, otthont szeretnék majd, ami azok keverékéből áll össze, amikről ma hallottam.

Volt ott minden, födémek, szarufák, szigetelések, a felét nem értettem, de mondom, mi az, amit igen, és nagyon megfogott:

- Napházak, bioklimatikus házak: Pécsett már a '80-as években épült egy olyan kísérleti passzív ház, ahol még a passzív eredeti értelmében, csakis tervezési eszközökkel, tájolással, árnyékolással és társaival teremtették meg a hőtartás, szellőzés, energiamegtakarítás olyan működését, aminek Japántól Spanyolországig akkor minden szakember a csodájára járt. Sajnos pár év múlva ez a kezdeményezés megfulladt a további támogatás hiánya miatt, ám a ház azóta is áll, és tökéletesen működik, de a méréseket, és az eredményeket sosem tudták méltó módon publikálni. Manapság pedig passzív ház néven sokkal inkább a gépesítési eszközökkel zárt rendszerré tett házakat értjük, amik gondolom szintén tök jók és gazdaságosak, de számomra nem tetszik annyira, hogy nem nyithatom ki az ablakot... Hasonló módszert használnak az akvapóniások, akiket én megtaláltam a neten az üvegházak, fóliasátrak tájolásához, tehát a módszer nemcsak lakóházakban alkalmazható.

- Aztán ott van a magyar népi építészet motívumainak használata a tervezésben, hagyományaink nagyon jóérzésű felélesztése, továbbvitele modern otthonokba. Lelkes homlokzatok, hármas tagolás, antropomorf, szerethető külsejű, belsejű házak, tornácok. Spirituális előadás volt a javából. Átvillant az agyamon, hogy mennyit magyarázunk bele abba, amit látni szeretnénk, de a végére arra jutottam, hogy abban én is hiszek, hogy nem véletlenül születtem ebbe a szép-szerencsétlen kis országba, és sok hagyomány él a szívemben, örülnék ha a házam homlokzatát napról, holdról, csillagokról szóló népdalról mintázott képi megjelenítés díszítené, végülis. :)

- És hát a gyakorlati megvalósítás végtelen lehetőségei, a természetes anyagok: szalma, vályog, mész, nád, kender, fa, festékek, olajok, szigetelések... Rengeteg lehetőséget rejtenek, olyan tulajdonságokkal bírnak, amire sosem gondoltam volna. Vannak korlátaik és nehézségek az építésben, kísérleti módszerek, de szemmel láthatólag működik a dolog. Mára úgy tűnik, hogy a világban sok helyen sokkal könnyebben, de talán mostantól Magyarországon is a jogi szabályozás is elkezd kedvezni ezeknek az anyagoknak, és nemcsak partizánakciók és bürökratikus harcok végtelenje után építhet az egyszeri ember, mint mondjuk én ilyen szívének kedvest. Bár azért harcolni még kell szerintem, még mindig nem olyan egyszerű, mint lehetne.

Ne csak olyan varázsházakra gondoljatok, mint amiket talán már láttatok általam megosztani, amik fölből kibúvó hobbit-otthonoknak néznek ki (bár szerintem gyönyörűek!). A legtöbb házról az épület felépülte után nem lehet megmondani, hogy szalmából épült, épp ezért hagynak a falon belül egy "igazságablakot", amely szabadon hagy egy kis szalmát, így mutatva a belső értéket. Jó, mi?! :)

Olyan modern, minimál stílusú, kenderből (de kb minden kenderből!) épült, és berendezett kétszintes házat láttam ma egy videón, kb. 180 nm, ha jól emlékszem, és a havi energiaköltsége 4000 Ft-nak felel meg... És egy másik magyar példában hasonló, 100nm fölötti otthon egész éves! fűtésköltsége 45000 Ft-nak megfelelő tűzifa megvásárlása...

Az üzemeltetési, fenntartási, energia (szél-, víz-, nap-, stb.) használati lehetőségeiről szívesen hallottam volna még. Hogy vajon megoldható-e, hogy közművesítés nélkül meglegyen minden komfort, vagy elég sok belőle, hogy észre se vegye az ember, hogy organikus házban él? Csak abból mondjuk, hogy gyönyörű, kényelmes és harmonikus. :)

És a nap végén még egy meghívót is kaptam hasonló gyogyósok közé, mint én, május 12-én a Margit szigeten lesz ez, hát kinek szól, ha nem nekem?! :)

M E G H Í V Ó !

Életmódváltás - Vidékre költözés - Önellátás - Közösségi gazdálkodás

Ha ilyesmiken jár az eszed, de még nem tetted meg a NAGY lépést, gyere el
-> a Margitszigetre, a Japán kerthez
-> május 12-én 10-től 18 óráig
és ismerd meg sorstársaidat, add tovább tapasztalataidat vagy hallgasd meg
másokét!
A találkozó ingyenes, viszont szükség van a közreműködésedre: hozz pokrócot,
enni-innivalót és a barátaidat :-)

Egyre többen érezzük, hogy változni - változtatni kellene. A lehetőségek
széles tárháza áll nyitva előttünk (ökofalvak, biofarmok, kisközösségek)
és a kommunikáció is gyorsabb a világháló segítségével, de talán a
bőség zavarában vagy a berögzült szokásaink miatt végül kevesen jutunk
megoldásra. Sajnos a keresgélő emberek sokszor egymásról sem tudnak ... ezen
szeretnénk változtatni. Hozzuk össze a hasonlóan gondolkozókat! Tanuljunk
azoktól, akik előttünk járnak! Lépjünk együtt a tettek mezejére!

Hasznos tudnivalók:
A helyszín a Margitsziget Árpád-híd felöli végénél van, a 26-os buszról a
"Szállodák" megállónál kell leszállni. A Japán-kerttől (ahol sok kis tó van)
az Árpád híd felé (észak-keletre) kb 100 méterre leszünk, a gesztenyefáknál.
Ha nem találnád meg a helyet, hívj bátran!
Ha tudsz, hozz házi készítésű sütit és majd kínálj meg másokat is :-)
WC és mosdó van a közelben (150 Ft), de szükséged lehet
mini-urbánus-túlélőkészletre (wc papír, víz, stb.)
Folyamatos eső esetén máskor tartjuk meg a találkozót!
Ha jelzed részvételi szándékodat és a számodra legérdekesebb témákat, az
nagy segítség a szervezőknek, de nem kötelező.
Kapcsolat: Böhm Géza - gaz4@freemail.hu - (30) 4076493
Bármikor becsatlakozhatsz, de vedd figyelembe, hogy délelőtt lesz
bemutatkozás és játék, délután pedig eszmecsere és együttműködési
lehetőségek megbeszélése.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Felkészülés

Mindig is fontosnak tartottam felkészülni, de sokáig nem igazán voltam jó benne. Úgy voltam vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, éljen a spontaneitás! Persze sok helyzetben nem is baj a tiszta lap, a nyitottság, ha úgy tud az ember kérdezni, hogy őszintén kíváncsi, tényleg nem tudja, mit várjon. De interjúk és ügyféltalálkozók tömkelege után automatikusan rászoksz, előképet készítesz.

Van egy régebbi ismerősöm, ő egyszer azt mondta, hogy sokszor azzal szórakoztatja magát, hogy egy bizonyos eseményről az összes elképzelhető szcenáriót megpróbálja végigfuttatni, jót, rosszat, legrosszabbat. És mivel elég dús a fantáziája, nem nagyon érheti csalódás. Mondjuk meglepetés sem... :) Bár abban biztos vagyok, hogy volt már olyan!

Én is azt veszem észre magamon, hogy egyre többet tervezek előre, todo listát készítek, rögzítem az ötleteimet, blogolok itt fel-alá, néha már aggodalmasnak is tűnök, épp most kaptam az enyhe visszajelzést egy baráttól egy laza hétvégi programra intézett 10-15 kérdésemre. :)

Mindenesetre reflexió szempontból mindig is hasznosnak találtam, mikor egy folyamat előtt kimondtam az elvárásaimat, elképzeléseimet, le is írtam akár, és aztán belevetettem magam, utána pedig újra így tettem az eredményre vonatkozó érzéseimmel, gondolataimmal, és szépen összevetettem, rengeteg öröm és felismerés származott már ilyenekből. Aha? Aha. Aha, ahha, ahhhha! :)

Aztán meg olyanom is van néha, hogy nem kell elvárás, megöli az intimitást. A dokumentáció meg az élményt, ezért is nem szeretek például sajnos fotózni, az állatkertben az állatokat nézem, nem egy lencsét. De utólag a képeket meg szeretem nézegetni! :) Hát most rám talált egy "fotós", képzeljétek!

Egy kicsit sztár lettem, legalábbis úgy érzem magam! Záporoznak felém egy pár hete a kérdések, nem is értem, miért! ;) De most! Interjút készítettek velem! :) Nagyon megérintett, egy kedves ismerősöm, barátom, Csapó Móni egyszer csak ír nekem közösségi chaten Finnországból, hogy neki nagyon megtetszett az ötletem, a blogom, ami most történik velem, és gondolt ő valamire...

Már nem is tudom megmondani, honnan ismerjük egymást, egyszer egy nagyon jót söröztünk az ELTE Holdudvarban, arra emlékszem, és van egy közös barátnőnk, aki mindkettőnkhöz nagyon közel áll. Nemrég blog ügyben intéztem, hozzá pár kérdést, mert követtem valamennyire az övét, be is linkelem ide, mindenkinek ajánlom: Pack Your Luggage blog

És mostanra ott tartunk, hogy egy inSPIRÁL vesz körül minket, ide oda röpködnek kérdések, válaszok, jó energiák! A lényeg az, hogy havonta a saját blogom mellett nála is megjelenek majd, angolul, interjú formában. Hát így. :)

Ez a kezdő löket már nagyon sokat adott, éjszakába nyúlóan nem tudtam abbahagyni az utánanézést, olvasást és a kérdésekre válaszolást. A magyar szöveget beillesztem alább, olvassátok, és csekkoljátok az ő interpretációját is, képekkel, saját meglátásaival: Első rész   Második rész   Harmadik rész - Móni Thinks Organic

Köszönöm, Móni!

AZ INTERJÚ:

1, Köze lehet-e a pesti életnek a döntésedhez? (Pest-vidék stb.)

Abszolút, Vásárosnaményban születtem, Tisza-parti lány vagyok, de társasházban nőttem fel, és a nagyszüleim udvarán és a szüleim hobbikertjén kívül nem sok kapcsolatom volt mezőgazdasággal, de főleg nem organikussal. J Ezek az élményeim nagyon pozitívak, a szabolcsi alma, vagy beregi szilvalekvár ízét nem lehet elfelejteni, és nem lehet nem összehasonlítani a bevásárlóközpontban vásárolttal. 10 éve élek Budapesten, voltak időszakok, amikor jobban, voltak, amikor kevésbé használtam ki a nagyvárosi élet előnyeit. Kétségtelen és nem elvitatható a munkalehetőségek és a kulturális lehetőségek tengere. És ugyanúgy nem elvitatható az irritáló tömeg- és autós közlekedés, a frusztrált, elidegenedett emberek, a hajtás, a nyughatatlanság. A vidéktől pedig a nyugalom, a természet közelsége, a közösség ereje, és persze a falu, ami a szájára vesz, a nehézkesebb infrastruktúra, a korlátozott lehetőségek.

2, A blogok, amiket felsorolsz a Blogroll-odban inspiráltak a döntésedben?

Igen, mind olyan linkek, amiket magamnak is összeírtam korábban, hogy ne veszítsem szem elől őket. A tudatos vásárlás, a couchsurfing, az akvapónia, a pozitív gondolkodás, a wwoofing, mind kötődnek valamilyen logika, érzés alapján a kalandomhoz, és a világképhez, ami ide vezetett.

3, Miért pont az organikus farmok érdekelnek? Ha önkéntességről beszélünk sokaknak pl. Afrika,  szociális jótékonykodás, állatmenhelyek stb. jutnak először az eszükbe.

Önző önkéntes vagyok. J Nem önmagáért való, amiért most neki indulok a világnak. Szeretek segíteni és nem számolom, hogy visszakapom-e, de ebben most valahogy megvan szinte minden, vagy mindennek a lehetősége, ami foglalkoztat. Szeretem a hasam, szeretem tudni, mit eszek, szeretem az állatokat, a természetet, a közösségek erejében is nagyon hiszek, és később szeretném megosztani mindazt amit felépítettem, valamiféleképpen. De az önkéntességgel kapcsolatban az a véleményem, hogy mindegy, hogy mit csinál az ember, de legalább egyszer ki kell próbálnia, hogy előbb adjon, mint kapni akarjon. Egyértelműen az oktatási rendszer részévé tenném, ahogy van is már erre példa, nem csak külföldön.

4, Mit tudsz ennek a mozgalomnak a hátteréről? Lehet ezt egyáltalán mozgalomnak nevezni?

Nem tanultam permakultúráról, vagy Fukuoka módszerről, lehet, hogy a gyakorlattal majd ragad, de szeretnék még olvasni, még elmélyülni ebben is. Sok mindenben kíváncsi vagyok a jártasabbak véleményére, ilyenek azok a kérdések, hogy milyen mértékben érdemes gépesíteni, nőni egy ilyen farmnak, mit gondolnak a génmódosításról, lehet-e még egyáltalán olyan vetőmagot venni, ami nem GMO, vagy ez baj-e? Ezekről még nem sokat tudok, illetve vitatott kérdések. Vagy hogy inkább elveszítsem az egész termést, mint rászórjak valamit, ha mégis megjelenik a krumplibogár? Az biztos, hogy a wwoofing kapcsán kaptam már jó pár olyan visszajelzést, hogy nem tudnak fogadni, mert már az adott időszakra tele vannak önkéntessel. Sőt, az egyik kereskedelmi csatorna épp valamelyik este adott le egy riportot a nagyvárosiakról, akik „kiköltöznek” és egyszerű, fenntartható, bio-öko-ezo-spiro életet választanak, így valóban lehet, hogy ez egy mozgalom. J

5, Mennyire profitorientált egy organikus farm?

Hááát… Mindenki szeretne megélni, én is szeretném majd a gyerekeimet taníttatni, ha ők szeretnének tanulni. Van, aki azt mondja, hogy ha valamit jól csinálsz, annyi pénz, amennyi kell, jön magától. Ha pedig követed az értékeidet, érzed, hogy hol a határ. A természetben is megvan, hogy egy denevércsoportnak mekkora az optimális mérete, amelyben még fenntarthatóan tud élni, szerintem egy farmnak is megvan. Az emberiség már rég túllépte ezt az optimális mértéket, meg is szenvedjük, de nehéz teljesen kilépni a társadalomból, vagy lehet, hogy nincs is értelme. A mi társadalmunk pedig pénzre, profitra épül. Csak az arány nem mindegy.

6, Ha saját farmod lenne/lesz, akkor tervezed alkalmazni a Corvinus-on megszerzett gazdasági ismereteidet?

Ezt a szegény egyetemet már 4 néven hívják, sőt, lehet, hogy megszűnik, mire elvégzem, ebből is látszik, hogy itt is kerestem a helyem olyan hosszú ideig, amíg csak a rendszer megengedte. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy szemléletet ad főleg az egyetem. Ad persze tárgyi tudást is dögivel, de annak nagy részét elfelejtjük, ha nem használjuk. Szükségem lesz üzleti tervre, projektgondolkodásra, vagy EU pályázatok lehívására. De legfőképpen azt köszönhetem majd ezeknek az éveknek, hogy sok mindenről tudni fogom, hogy kit kell megkérdeznem, aki nálam jobban ért hozzá, és szívesen is segít nekem, mert olyan a kapcsolatunk.

7, Kik az organikus farmok termékeinek vásárlói?

Divatos kezd lenni organikus matricást vagy a természetesebbnek kinéző csomagolásút levenni a polcról, de sajnos én sem vagyok elég tudatos vásárló. Mindenki vágyik rá, hogy egészségesebben étkezhessen, mert azok vagyunk, amit megeszünk, de rengeteg energia megválogatni, tényleg utána járni, végiggondolni, hogy valóban szükségem van-e arra a termékre. Az a sztereotípia, hogy ezek magasabb árfekvésű termékek, bizonyos értelemben így is van. Ami az, ami rá van írva, vagy bioboltban vásárlom, valóban drágább. Amit Mari néni a Bosnyák piacon árul, vagy közösségi boltokban bárhol a városban megkapható, nem drágább. Tehát mind vehetünk le véletlenül a polcról ilyen terméket, vagy csak kíváncsiságból, hogy tényleg hasonlít-e az íze nagyi paradicsomára, de azok számítanak igazán, akik tudatosan keresik az ilyen termékeket. Ám sajnos még itt is hallani rémtörténeteket, hogy „Ééén aztán nem adok kétszer annyit érte, megveszi a Tecsoban, idehozza a biopiacra és azt mondja, hogy bio!”

8, Az organikus farm mennyire ellenválasz a mai városi ember életmódjára?

A látható népszerűsége valószínűleg ennek köszönhető. Mint ahogy rengeteg ember kutyát, vagy macskát, más állatot tart a városban, ahogy most én is. Persze mindent megszoknak az állatok a kedvünkért és megtanulnak, és alkalmazkodnak a végtelenségig, és megvan az a kutyás viselkedési norma, amit ha követünk, működik ez is. De az eredeti vágyunk ezzel az, hogy újra megteremtsük a kapcsolatot a természettel, a városban is, legalább napi pár órát törekedjünk a zöldbe, mozogjunk. Az ember is alkalmazkodik mindenhez, főleg ahhoz, amit magának teremtett meg, de az ösztönünk azt súgja, hogy valahol szerves, élő része legyünk a környezetnek, amiben élünk. Sokan emiatt ugranak ki.

9, Mennyire van jelen a csúcstechnológia egy organikus farmon?

Biztosan megjelenik. Én most nem vagyok ellene egyáltalán, de ki tudja, hogy a gyakorlatban mit látok majd. Mindenesetre a mostani elképzelésem szerint nem az a lényege ennek, hogy visszatérjünk az őskorba, és bottal túrjuk a földet, sokkal inkább az, hogy felhasználjuk a már most is rendelkezésre álló jó technológiát a fenntarthatóság érdekében. Én szeretnék majd szélkerekeket és napelemet és facebook oldalt a saját tanyámnak.

10, Régen a nagyszüleink generációjánál még a falukban természetes volt, hogy ott a kert, ahol zöldséget, és gyümölcsöt termesztenek, csirkéket tartanak, csibéket keltetnek. Az organikus farm a nagyszülők falusi kertjének „feltámasztása“? Miben több ennél?

Nagyon sok régi tudás van a hagyományos gazdálkodásban, a nagyszüleim is földműveléssel foglalkoztak, sajnos már belém is kevés tudás szállt belőlük. De ők ösztönösen tudták, hogy mit mikor kell elvetni, a csalán, a borsmenta mire jó, mit mi mellé ültessenek, hogy ne egyék meg a kártevők, hogy inkább állati trágyát használnak és nem pétisót, több család együtt főzött lekvárt, pálinkát, vittek egymásnak gyümölcsöt, disznótorost, az állatoknak nevet adtak, és minden részüket felhasználták és beosztással éltek.

11, Vannak az organikus farmoknak „alfajtái“?

Csak alfajtái vannak, nem nagyon hiszem, hogy van két egyforma. J Van, akik ideológiából választják ezt az életmódot (pl. majd ha jön a világvége, ősmagyar hagyományok tisztelete, éljünk kommunában, képtelen vagyok gyermeket nevelni a városban…). Én mindegyiket értem egy kicsit, egyikkel sem azonosulok teljesen, de lehet, hogy senki sem. De vannak minősített és nem minősített biofarmok, közösségi farmok, önkormányzatiak, teljes települések már Magyarországon is, akik így gazdálkodnak, vannak kis családi farmok. Vannak, akik turizmussal is foglalkoznak, vannak, amelyek inkább növénytermesztéssel, inkább állattenyésztéssel. Vannak teljesen önellátók, akik inkább lemondanak több mindenről, nagyon puritán módon élnek és vannak, akik cserével, és ügyes módszerekkel nagyon is kényelmes körülményeket alakítanak ki, vagy akár nagyüzemben profitot termelnek. Vannak, akik aktuáriusból és telco középvezetőből lesznek farmerek, és vannak, akik generációk óta ezt csinálják.

12,  Mi volt az a folyamat, ami az elhatározásodhoz vezetett?

Egy kicsit erről szól az első blogbejegyzésem is. Értékek szintjén van egy küldetéses, út megtalálásos érzésem, de emellett mindig is érdekeltek az alternatív (ami mostani társadalmi-gazdasági rendszerben ennek számít) életformák. Vonzott a non-profit, a fiatalok segítése, a környezetvédelem, a közösségi tevékenységek, az ismeretlen kultúrák, emberek megismerése. A kutyás élet folyamán jöttem rá, hogy jobban vonz és kikapcsol a természet, mint a városi élet előnyei, és sokkal negatívabb hatással vannak rám a városi élet, munka hátrányai, mint amennyit ez megér.

A döntés pedig valljuk be elég drasztikus és hirtelen, de van rá magyarázatom azért. J Mindig is foglalkoztam önismerettel, néha már a túlzás határáig is. Nem mindig az elmélkedés és a felismerések segítenek előrébb lépnünk. Sőt. Elég görcsölős, izgulós kisgyerek voltam, sokan mondják, hogy nem tudják ezt elképzelni rólam, de van sok félelem, meg önálltatás meg ilyen fölösleges dolog a hátizsákomban… Egyre inkább az a működésem, hogy ha valamilyen akadállyal találkozom magamban, vagy a valaki által nekem tartott tükörben, akkor csinálok vele valamit. És ez a csinálás bejön. Még ha előremenekülés, vagy szembefordulás, vagy harcolás is.

13, Ha valaki egy ilyen kalandra szánja magát, vannak nélkülözhetetlen felszerelések, vagy egy bankkártya elég pénzzel mindent megold? Te mit viszel magaddal?

Nekem pont az a célom, hogy megpróbáljam azt megtapasztalni, milyen pénz nélkül vagy minimális költéssel élni, kitapasztaljam, mik lesznek azok a dolgok, amiknek esetleg hiányát érzem a mostani úgymond luxus-, illetve eléggé pazarló életemből. Túl sok mindent kár vinni, az anyagi javaink csak húzzák a vállunkat. Én vettem egy könnyű sátrat, volt egy jó hálózsákom, hátizsákom már korábbról, mert vannak helyek, ahol külön szállásuk van az önkénteseknek, de én vágyom nagyon puritán környezetbe is, ahol gyakran sátorban szállásolják el még saját magukat is. Fontos néhány funkcionális, nagyon kényelmes lábbeli (túracipő, esetleg egy könnyű gumicsizma, könnyű szandál vagy papucs, én esküszöm a krokodilosra J). Bicska, zseblámpa nem árthat, mosószappan, tisztálkodáshoz szükséges dolgok (van, ahol kérik, hogy lebomló szereket használj), nagyon alapgyógyszerek esetleg. Nem árt kalap a nap ellen, évszaknak, klímának megfelelő ruházat. Én viszek technológiát is (notebook, ebook, telefon…), de ezen sokat hezitáltam, hogy lesz-e rá igazán szükségem. A blogolás billentette a mérleget. És persze mindez megszerezhető az út során is, sok olyannal találkoztam már, hogy ami valakinek felesleges, az neked épp jól jön… és hát a bankkártya és bikini valóban mindenhova elég lehet. ;)

14, Mennyi a tervezett költségvetésed az évre?

Én úgy számolom, hogy elég minimális lesz. Megpróbálom az utazást, ezáltal annak költségeit optimalizálni, jól kell szervezni, időzíteni, hogy egyik farmról tudj a másikra menni, ne maradjon ki hosszabb idő, mert ott természetesen meg kell szállnod valahol, így rögtön nyaralási költség üzemmódra vált az önkéntes kaland. Természetesen ha hétvégén mondjuk körbeutazgat az ember és költséges látnivalókra vágyik, akkor elszaladhat a költés, ha pedig semmit nem csinál, kb. semmit nem is költ. Én havi átlag 30-50e Ft-nak megfelelő költségre számítok maximum, de pontos kalkulációt még nem csináltam, ezt be kell valljam.

15, A farmokon fizetnek a munkáért, vagy csak a szállást, és az étkezést biztosítják, és a kiutazást pl. Az önkénteseknek kell állnia?

A WWOOF szervezeten keresztül jelenlegi tudásom szerint a szállást és az ellátást biztosítják, igen, és az utazás és a zsebpénz a saját költséged.

16, Van olyan állat/feladat, amitől félsz?

Állatoktól, növényektől nem félek, még a rovaroktól sem, nem is hiszem, hogy büdös lesz nekem a munka. ;) Inkább attól tartok egy kicsit, hogy a napi 8-10 óra üléshez szokott testem, fizikumom hogyan bírja majd a fizikai munkát, de ahogy a napi 20-30 km gyalogláshoz is hozzászokott egyszer, remélem ez sem fog neki gondot jelenteni.

17, Mi az, amit mindenképpen szeretnél megtanulni?

Amik most nagyon tetszenek az eddigi kutatásaim, olvasgatásaim során a gyógynövénytermesztés, gyűjtés, méhészkedés, tejtermékek készítése, mindenképp szeretnék lovagolni megtanulni, ha lesz erre lehetőségem. Emellett az alapokat a permakultúráról, komposztálásról, esetleg arról, hogy hogyan használhatók alternatív energiaforrások a ház körül, hogyan lehet minél természetesebb mégis kényelmes házat, otthont építeni.

18, Milyen zenéket/könyveket viszel magaddal?

A zarándoklat tapasztalataiból tudom, hogy minden deka számít utazásnál, hátizsákozásnál, így papírkönyveket nem tudok cipelni, de az ebook olvasómat viszem, mindenevő vagyok olvasásban és zenében is, így ami inspirál és adathordozóra fér, az mind jön velem. megpróbálok az úton is gyűjteni ajánlásokat. J

19, Mik az organikus értékek?

Minden, ami szerves, élő, természetes. Az egyik elsődleges a fenntarthatóság. Számomra legalábbis egy olyan termőföldből, növényekből, állatokból, emberekből álló kis ökoszisztéma felállítása, ami harmóniában, egészséges körforgásban élhet hosszú távon. Beletartozhat ebbe pl. az éppen adott környéknek megfelelő őshonos fajok felkarolása, közösségi termelés, csere, olyan új módszerek, rendszerek kialakítása, ahol az egyik folyamat hatásai tökéletesen kiegészítik a másik folyamatot, és ezáltal teremtenek egy ötletes, fenntartható pozitív körforgást (mint pl. az akvapónia is). Tehát áttételesen szerintem a kreativitás, a nyitottság is organikus érték, mint az önkéntesek befogadása a saját farmunkra, családunkba. És a városban is lehet ezek szerint élni, kis, lokális termelőktől, tudatosan vásárolni, energiafogyasztásra, lábnyomra és mindenféle divatos, de igaz dologra figyelni, ökokörbe járni, a szemetet nem eldobálni… J