Barackmagok az Alpok árnyékában

Szinte hihetetlen, hogy még csak két hete vagyok itt! Hónapoknak tűnik, minden napba egy hét tartalom tömörül. ;)

Megérkezett a hőn áhított éltető eső, kezd visszazöldülni a szavannai gyepünk, pedig már vártuk, hogy mikor tűnnek fel az első zebrák és elkezdtük kidolgozni az ananásztermesztésre vonatkozó B tervünket a jövőre nézve.

Sábli Juli: Évi megvilágosodott :)

Kezdem megismerni a környéket, a növények, gyógynövények, környező falvak, városok, szomszédok, emberek neveit, szokásokat, jellegzetességeket, az idő járását, a tájkép állását... Ez az egyik legjobb érzés számomra a világon, amikor a kezdeti zavaromon túl vagyok új helyen, új emberekkel; elkezdenek a szívemhez nőni, kényelmesek mégis még mindig izgalmasak, érdekesek lenni, elkezdjük érteni, érezni egymás vicceit, rezdüléseit. Egyszer már majdnem telepatikusan is kommunikáltunk egy zellerről. :) 

A természet még mindig elvarázsol, egyik este, már esőre állt, de a lenyugvó nap, még kibújt a felhők közül és borostyán színűre festett mindent, mintha egy sárga szemüvegen keresztül láttál volna mindent. Egy másik alkalommal épp a Tesómmal beszéltem telefonon az udvaron, amikor a lila pszichedelikus virágunkon megjelent egy hatalmas lepke, először azt hittem, hogy kolibri, ő is lila színű volt, és kiszívogatta a nektárt egyesével szépen minden virágból. Ilyenkor megáll az idő 1-1 pillanatra!

A döröskei templom

Meglátogattam Kálmán bácsival a döröskei Szent Jakab templomot, amire már az 1200-as, 1300-as évekből vannak utalások, román stílusban épült, katolikus templom. Sajnos miséket már nagyon ritkán tartanak benne, de nagyon helyes kis épület, ráadásul a védőszentje az el Caminot is fémjelző Szent Jakab, így egy kicsit nosztalgiaérzést is ébresztett bennem. Kálmán bácsi a téeszes időkben a tejgazdaságban dolgozott, most is van 4 tehene, tőle szerezzük be szinte minden nap a friss tejet. Jól ismeri a helyi dolgokat, történeteket, megnézegettük a döröskei családok nevét tartalmazó listát, régebben bőgőzött, és a kedvenc nótája az, ami Apukámnak is volt. :)

Juliék egyik rokona, Gedeon Péter kiállítását is meglátogattuk, eredetileg építész, és amerre jár, épületeket rajzol, hangulatot, személyiséget fest nekik. A mi környékünkről, Tákosról és Csarodáról is készített képeket, úgy meglepődtem, hogy itt Döröskén látom ezeket a gyerekkoromban sokat látott épületeket! Illetve Óbuda, Szentendre ihlette meg sok művét.

Juli tartja a kapcsolatot néhány, a környéken hasonlóan természetközeli módszerekkel gazdálkodó, gondolkodó emberrel is, akik esetleg szintén fogadnak wwoofereket, vagy jófejek valamilyen szempontból. Meglátogattuk Lucyt, illetve Lucát is, átvittünk hozzá két német önkéntest. Ő szintén német, teljesen egyedül viszi a gazdaságát, egy igazán nomád területen, nomád módon, vezetékes víz nélkül él, gondoz kb. 50 kecskét, szabadon kóricáló disznókat, tyúkokat, lovakat, kutyákat elég nagy területen, virágokat termeszt, felújítja a házát. Azt mondja, azért jött Magyarországra, mert itt a bürokratikus káosz miatt viszonylag könnyű a rendszeren kívül élni. Az elszántsága tiszteletre méltó, de úgy tűnt eléggé kimerültté és keserűvé formálták a körülmények, illetve ő magát. Tamás Svájcból költözött ide, nála nem voltunk, ő ugrott be ide látogatóba, ő is sok önkéntest fogad, nyitottnak és nagyon kiegyensúlyozottnak tűnt. Szintén a faluban lakik Ványa, nem Ványa bácsi, mert elég fiatal, német és fantasztikusan bánik a fával, ő maga újítja fel, építi a házát, most épp a tetőtéren dolgozik. Hihetetlen melegség árad a munkájából, ő is önellátóan él, permakultúrás eszközökkel termeli meg a napi betevőt.

S.J.: A VAZSI TÖRZS

A héten megérkezett Dóra, aki két hétig lesz itt velünk, bölcsiben dolgozik, korábban marketinggel foglalkozott, de ő is úgy érezte, nem ez az útja, inkább a gyerekek, gondoskodás. Most suliba jár, ez az első öko-önkéntes kalandja. Érdekes, hogy egy egyszerű leírás alapján (amiben ilyesmiről szó sem volt), rátalált Julira és kiderült, hogy mindketten megjárták Nepálban szinte ugyanazt az útvonalat. Valahogy összevonzzák egymást a hasonló emberek... Tegnap pedig egy cuki francia pár érkezett, innen indulnak 2 éves gyalogtúrára egy szamárral, egy öszvérrel, 3 kutyával, egy tyúkkal és egy galambbal. Úgy tűnik, Juli kifejezetten ért hozzá, hogy az embereket az útjára indítsa! ;)

Egy átlagos péntek 13.

Még a péntek 13. élményeimet elmesélem, sose hittem benne, mégis történnek velem váratlan bénaságok ezeken a napokon. Illetve fura, mert szélsőségesen jó és rossz dolgok szoktak történni. Legutóbb aznap írtam alá a szerződésemet az új munkahelyemen, és ugyanezen a napon megbüntettek a BKV-n, aminek befizetése közben kiderült, hogy egy elhagyott diákigazolványommal 50ezres tartozást halmozott fel nekem valaki... Ezen a pénteken kirándulásra indulván leestem a lépcsőn, mint a rajzfilmben kb. 6 lépcsőfokot pattogtam lefelé, fenéklilulás és ujjfelszakadás kísérte a mutatványt. Később délután Dórával jól megégettünk két kenyeret is, teljes kenyérdepresszióba estem estig, annyira rákészültem, hogy finom kenyeret sütünk a családnak. Közben a kirándulás fantasztikus volt, láttunk egy csodaszarvast, na jó, csodaőzet, este pedig vendégekkel megspékelve szabad tűzön főztünk, kint ettünk, és a tűz körül énekeltünk mindenféle spirituálékat és ritmusokat. Ilona, Juli barátnője nagyon klassz dallamokat tudott, svédeket, afrikaiakat, teljesen átszellemültem. :)

Tele vannak a napok aktivitással, szinte minden nap megyünk kirándulni valahova, az erdőbe gombászni, biciklitúrára, úszni, vagy kutyázni (elég nagy élmény volt egy 6kutyás falkával sétálni tegnap)...

Közben pedig sokat meditálok is, bár nem mondanám, hogy a hagyományos értelemben. Néha persze jógázok, de legtöbbször valamilyen munka közben feledkezem bele teljesen a dolgokba és szakadok el kicsit  a testemtől. Gyomlálok, vagy barackot magozok, és ekkor jönnek a megvilágosodások. :D

A legutóbb pl. Juli mamánál a szaletli alatt barackot magoztam a cefrébe, bekapcsolva hagyta a református rádiót, és épp arról beszélt egy keresztény pár, hogy hogyan tértek meg Jézushoz. Az élmény, amit elmondtak, nagyon hasonlított ahhoz, ahogy én most megtértem a természethez. Vagy mi. De értitek?! Egyszer csak összeállt a kép, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretek, milyen életet szeretnék élni, és azóta csak történnek, történnek a dolgok.

Juli

Juli szerint a földi életünkben nem nagyon van esélyünk elérni a boldogságot, legalábbis ezt az univerzális fajtát nem, csak napfényevéssel és meditációval. :) De kis boldogságpillanatokat átélhetünk. Szerintem is valahogy így van, én nem is vágyom a teljes megvilágosodásra valahogy. Vagy még. Nem hiszem, hogy ebben az életben eljön. De az ilyen boldogságpillanataim sokkal gyakoribbak és sokkal ritkábbak a félelempillanatok. 

Sábli Juli: tökös csaj

Azt mondják, ha egy napra boldog szeretnél lenni, egyél valami finomat. Ha egy hónapra, légy szerelmes. Ha egy életre, szerezz barátokat. Sokat álmodok a régi barátaimmal, a kolis barátaimmal, családommal is. Semmi extra, csak hétköznapi dolgokat csinálunk, jól érezzük magunkat együtt. Nagyon fontos nekem, hogy legyen egy közösség, amiben élhetek, csak remélhetem, hogy az életem további részében is körülöttem lesznek azok, akik fontosak nekem, és még csupa jó embereket fogok megismerni. Olyan harmadéves egyetemista lehettem, amikor kijelentettem, hogy én már annyi embert ismerek, semmi kedvem újabbakat megismerni. Hát ez volt az egyik legnagyobb ökörség, amit valaha mondtam! De hát azóta már szerencsére megtértem! ;)

Nézzétek meg Gedeon Péter képeit és a barackirodalmat az Inspiráció fülön! ;)

Add már Uram az esőt - wwoofing at Döröske - 1.felvonás

Holnap lesz egy hete, hogy megérkeztem Döröskére, Vas megye csöndes kis csücskébe. Azóta Kovács Kati vagányul megénekelt dalát mantraként énekeljük szinte minden nap. :)

Hosszú volt az út ide, épp a szülőhelyemtől kb. legtávolabb eső pont ez az országban, eső, eső nem eső!

Nemcsak a félnapos út volt hosszú Büdipestről, hanem az életben idevezető is. Ezév Húsvétra datálom az időpontot, amikor a kép kikristályosodott bennem, a döntés meghozódott, a tantusz lehullott :D Azóta is eltelt már 3 hónap, érdeklődés, készülődés, kutakodás és végre itt vagyok!

Voltak szkeptikus hangok, akik suttogtak nekem (persze lehet, hogy csak a fejemben), de hangosan is, hogy majd meglátod, kemény munka az, ideák szintjén persze, de majd rájössz... És amellett, hogy tudtam, hogy nincs igazuk a hangoknak (mert hát a bolondoknak nem kell törődniük a hangokkal  :D), mégis ott motoszkált bennem, hogy na az milyen ciki, ha itt a nagy világmegváltó, boldogságra törekvő, bátor, és persze őrült tervem a valóságban tényleg nem lesz az igazi...

Na most a szkeptikusaim dörzsölik a tenyerüket, az idealistáim pedig rágják a körmüket, ugye? :) De semmi ok az izgalomra, eddig nagyon jól érzem magam! Érzékelem a nehézségeket is, és átélem az örömöket is. 

Teljesen más itt minden, mint eddig, de otthonosan érzem magam. Első nap persze esetlen voltam, mint elefánt a porcelánboltban, locsolás közben letapostam a virágot, Perec megrágott egy féltve őrzött fügeágat, mosogatás közben eltörtem egy tányért... De azóta napról napra jobb. A természet közelsége nagyon sokat ad, az első napunkon ilyenek történtek velünk: 

Gyönyörű ez a vidék, dimbes-dombos, vadregényes, épp a kertünk végéből elérhető 20 lépésre a Döröskei tó, Peti szerint Bogrács tó, amit két patak is táplál, a vize gyönyörű tiszta, és állítólag lakik benne egy Big Fish. :)

Juliék tanyája is gyönyörű. Semmi egyenletesre nyírt gyep, vagy szögletes bokrok, a kert, a gyümölcsös csupa természetes. Igazából ők is a kezdeti lépéseket teszik permakultúra, önfenntartás felé, minden nap kísérleteznek, kísérletezünk valamilyen ötlettel. Van, amikor jól sül el, van, amikor nem. Van, amikor feszkó van belőle, van amikor röhögés.

A házigazda család nagyon nyitott, laza, nemzetközi, imádnivaló. Angol, német, svajci német és magyar, mindenféle kuruttytól hangos a ház. Juli egy igazi boszorkánymester, mindenhez ért, de amihez nem, ahhoz is. Vagy 2 napon belül megtanulja! A legutóbbi ilyenje a furulyatanulás, mire a család egy része vendégségbe érkezett, fogadásukra megtanulta a Csínom Palkót, én pedig rumbatökkel, Perec ugatással kísérte. :D De kipróbáltunk 2féle új, cukornélküli barackbefőzési receptet, és sörkollektoros aszalóberendezést is építünk, gyógynövényes füveskönyvet is készítünk nemsokára. Minden ötletet megvalósít, amit a fejébe vesz, impulzív, "green thumb" oder grüne finger, ahogy a külfődi mondaná. Peti, a tesója Móka Miki és Mekk Mekk mester, egy cuki apuka 2 kisfiúval. Az anyukájukkal még tegnap találkoztam először, amikor hazajött az unokatáboroztatásról a Balatonról. Mindenesetre mi vagyunk így a kis csipet csapat Jodával, Pereccel, néhány érkező rokonnal, baráttal, idetévedő kutyával kiegészítve, öntözünk, gyomlálunk, aratjuk a termést, főzünk, eszünk, vígan élünk. :)

Mióta megérkeztem az udvaron felépített jurtában alszom, este persze összeroskadok a fáradtségtól, nagyon tetszik a csillagos égre néző, kényelmes kis fészkem. Van olyan nap, hogy kádban fürdünk (ez a ritkább :), van, hogy a tóban, komposzt WCt használunk, persze van angol WC is, fürdőszoba a házban. Odafigyelünk a beosztásra, de nem szűkölködünk semmiben. Eddig még minden nap michelin csillagos finom kajákat ettünk. Jelenleg vega konyhát üzemeltetünk, nincsenek állatok még, bár később szeretnének kecskéket, esetleg 1-2 röfit. Tyúkok vannak, akikk buddhista imazászlók árnyékában, szabadon kapirgálnak, és nem használják a frissen épített tyúkjátszóterüket! :) Amit nem tudnak megtermelni, azt a körmendi boltokban megvesszük, szomszédoktól beszerezzük. Vannak jószomszédi viszonyok és jószomszédi iszonyok is. ;)

Az egy hét "próbaidőm" letelik, de már 3 nap után megkaptam az 1hetes ajándékot, egy kis rugón függő békafigurát, akit Ferdinándnak kereszteltem, ezt úgy értelmeztem, hogy bár kicsit béna vagyok, néha görcsös, még bennem van néha a megfelelési kényszer (ami amúgy elég fölösleges), de mégis bírnak és szívesen látnak még a hónapban. Jeee! :)

Amiket az első hétből magamnak tanulságként levontam, hogy valóban a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, igazából minden egyszerű, de hajlamosak vagyunk túlkomplikálni. Ha kicsit figyelsz, bármit meg tudsz tanulni.   Ha nagyon figyelsz akkor meg még többet. De ha nagyon akarod, akkor az a dolog meg nem fogja akarni, tehát van, hogy valamit hagyni kell egy kicsit, de semmit sem szabad feladni. Az életkörülményeink csak rajtunk múlnak, kényelmesen élünk, de mindent meg lehet szokni, miden tárgyat el lehet hagyni. (Egy jóóó szélsőséges példa erre a Bartosizmus, idiótaságokat lájkoló kedves barátaim számára ajánlom!)

Szóval van hozzáértés, azt megszerezni csak idő kérdése; van érzék, ahhoz csak meg kell nyitnod a csatornáidat, mert már úgyis benned van az a tudás; és van a szándék, az alázat, a lelkesedés. Nekem ebből van a legtöbb, és nyitom a többi csapomat is! :)

Ez a mostani életem sokkal lassabbnak, kevésbé erőltetettnek tűnik, van, hogy úgy érzem, most semmittevő vagyok, mégis egyrészt más az időbeosztás, hajnalban dolgozol és este a meleg miatt, napközben pedig teszel-veszel, de kicsit sem kevesebb, vagy kevésbé fárasztó ez a munka. Másrészt pedig ebbe az életmódba ugyanúgy bele lehet savanyodni, meg lehet utálni a napon égést, locsolást, földtúrást, még ha permakultúrás elveken minél kisebb energiabefektetéssel és természettel harmóniában gazdálkodsz is, ahogy az irodában ülést, emaire válaszolgatást, meetingelést is. De nem kell. Inspirációt lehet szerezni bárhonnan, és a relatív idő végtelen lesz. Mindenesetre nekem most nagyon könnyű örömöt lelni a virágokban, az állatokban, a természet rendjében.

A következő állomásom Szlovénia lesz, ha jól sejtem, augusztusban, de addig még itt is sok minden vár! 

Enyém a vár, tiéd a lekvár! :D