Az útkeresők útkeresése

Szombaton részt vettem a találkozón, amit az Alíz bejegyzésemben említettem is nektek.

Kb. 50 emberi és 3 kutya résztvevő, ami még úgy is elképesztő, hogy ügyes trükkel szinte az utolsó pillanatban a Margit-szigetről a Fogasházba szerveződött át a rendezvény az időjárás miatt, de többünket így sem sikerült lerázni. ;)

Nem volt kifejezetten szervező szervezet, a társaság aki jelen volt, több közösség, egyesület vagy alapítvány és az érdeklődők laza szövetsége. A közös mindenkiben az, hogy keresi azt az életmódot, helyet, utat amelyben fenntarthatóan, önellátóan, egyensúlyban élhet. Legalábbis nagyjából... asszem... Ez még csak az első találkozó volt. :)

A nap maga is útkeresés volt. Úgy is indult, mint egy egyéni útkeresés, még bemutatkozás előtt kicsit esetlenül próbálta mindenki megfogalmazni, miért is van itt, mit tudna hozzátenni egy virtuális vagy valós közösséghez, amiben ő maga sem biztos, hogy mi is az valójában. De próbáltuk szavakba önteni, mik fontosak nekünk és ezeken keresztül közös pontokat találni. Így indul az egyéni útkeresés és helykeresés is valahogy. Érzed, hogy már része vagy, nem is tudod, minek igazán, vannak hívószavak, meg érzéseid, gondolataid, aztán találkozol olyanokkal, akik ha nem is a te utadon, de a sajátjukon -ami vonzó neked is- kicsit már előrébb járnak.

Be kell valljam, az utóbbi napokban volt kis hullámvölgyem. Hiszen már túl voltam a döntés katarzisán, mindenki tud már a lépésről, amit teszek, és csak álltam a folyosón a rengeteg ajtó között, hogy melyiken lépjek be. Sokszor a túl nagy szabadsággal is nehéz mit kezdeni, tapasztaltam már ezt a tanuló szervezet gyakorlata tantárgyamból, ami az egyik legnagyobb kihívás, de legnagyobb élmény is volt eddig számomra. Ez is az lesz, azt hiszem, tanuló szervezet vagyok, organikus. :D

A tegnapi nap végére pedig mi ott lévők egy közösség lettünk, megfogalmaztunk továbblépési részvételi lehetőségeket, aki érzett magában indíttatást, felelősségeket cselekvéseket is vállalt ezek kialakítására. Megosztjuk a tudásunkat, tapasztalatainkat egymással, és helyet adunk önszerveződéseknek, munkacsoportoknak, örömmel fogadjuk a többi útkeresőt.

A Helykeresők Társaságában az a vicces, ahogy Géza meg is fogalmazta, hogy egy kis szerencsével senki sem marad benne túl sokáig, mert idővel megtalálja a helyét, az útját és később azt járja! :) De azért akik már megtalálták a helyüket, szívesen visszajárnak, mesélnek magukról, az ő kezdeményezésükről, nehézségeikről, sikereikről, tanulságaikról. Ők azt állítják, hogy évek óta járnak ilyen találkozókra, 2-3 évvel ezelőtt sokkal kevesebben voltak és sokkal kevésbé konkrét dolgokról beszélgettek, inkább csak álmodoztak. Mostanra eljött valahogy a cselekvés ideje, az érdeklődők száma is észrevehetően nő, de a cselekvőké is. Az újak, mint én, hallgatnak, hegyezik a füleiket és minden érzéküket, hogy megtalálja őket az az info, amire épp vártak. És kaptam tegnap jó néhány ilyet!

Kutattam az interneten rengeteget, már létező ökofalvakról, közösségekről, családi kezdeményezésekről, módszerekről, de akik itt ma részt vettek, bemutatkoztak, kb. 8-10 vadonatúj kezdeményezés, tényleg épp csak egy lépéssel vagy kettővel járnak előttem. Róluk még nagyon kevés info volt elérhető online. Például itt egy ökofalu lista. És ők még sehol rajta, de nemsokára... :) Ők a valóban úttörőktől tudtak ellesni ezt-azt, de még mindig nem sok támpontjuk akadt, a javát maguknak dolgozták, dolgozzák ki.

A délután bemutatkozók között voltak az ország minden táján ökoba kezdők: Nógrád, Jász, Hajdú-Bihar, Békés, Őrség, Balatonfelvidék, Pilis...

A záró körben többen megfogalmazták, hogy "Jó érezni, hogy nem csak én vagyok hibbant" :D Én nem igazán találtam senkit hibbantnak. De lehet, hogy azért, mert én is az vagyok! Há! :)

A többségnek nem sok lövése volt a gazdálkodáshoz korábban. Vannak, akik a közösséget szervezik, erősítik meg előbb és együtt megkeresik A HELYet, feljavítják a földet, megtartják a polgári foglalkozásukat, babákat gyártanak, és szépen lassan kiköltöznek. Aztán vannak akik masszőrök, jógaoktatók, stb. és spirituális hívás köré szerveződnek, táboroztatnak. Vannak, akik zseniális tudósok, a találmányok és a technológia vezérli a mindennapjaikat.  Vannak, akik ökoháló tréninget szerveznek, körutat, amibe bekapcsolódhatsz, megtapasztalhatod gyakorlatban. Van egy hölgy, aki teljesen egyedül folytatja ezt az életmódot, saját bevallása szerint is nehéz, de megy. Van olyan közösség, akinek nincs farmja, inkább az oktatásra fókuszál, előadásokat szervez itt Budapesten, az érdeklődő, döntést még nem meghozó közönséget keresik, vagy inkább a közönség őket. És az érdeklődők között is volt, aki menekülne, mert már annyira nem találja a helyét, és olyan is, aki szeretne a városban maradni, közösségi kertben dolgozgatni, valamilyen hibrid életmódot folytatni, vagy csak közvetíteni a város és vidék között. Mint mindenben itt is: nem egyik jó, a másik rossz, csak az együttműködést, az egyensúlyt kell erősíteni.

Engem természetesen azok az információk ragadtak most elsősorban el, amikről még keveset tudok: hektárok, mi mennyi, milyen technológia, mi őshonos, mit érdemes termelni hol, hogyan kell vizet tisztítani, tényleg közmű nélkül élsz, és hogy oldod meg ezt és azt, és kiszámoltad előre, és magad építetted???

Aztán többen is úgy nyilvánultak meg, hogy a technológia, a tudás, az info bárhol fellelhető, nem ez tapasztalataik szerint a fő nehézség. Hanem az ember. Az értékek, a közösség, a hozzáállások, a felelősségvállalás, a nyitottság. Sokan a jelenlévők közül már jártak a világban és Magyarországon is sok helyen. Többször említették a Krisna völgyet, mint példaértékű, működő közösséget, gazdaságot, egyszer mindenképp érdemes megnézni. De hát azt bevallhatom, hogy nem szeretnék Krisnás lenni. Kíváncsi vagyok és nyitott, de nem nagyon érdekelnek az izmusok és ideológiák. Azokat a dolgokat szeretem amik a legegyszerűbb szavakkal is kifejezhetőek. Mert végül minden egyszerű. És többen is azt említették, hogy jártukban-keltükben nem találtak olyan helyet, közösséget, ahova szívesen csatlakoztak volna. Eddig. Van, akinek a sajátját kell kialakítania...

Ahogy a példa is mutatja, megy egyedül is, de kell egy jó közösség, így vagyunk kitalálva. Nem csak a cseréhez, egymás segítéséhez, megvédelmezéséhez, de a szellemi, érzelmi közöshöz többszöröshöz is. Az ökoközösségek sem mentesek a pletykától, az intrikától, a hatalmi, szexuális játszmáktól, legalábbis általában. Biztos, hogy nincs tökéletes. És még a törekvés sem biztos, hogy elég. De a záró gondolatom a nap végén az volt, hogy nem próbálkozni kell, hanem csinálni. :) Így megerősödtem, hogy jól teszem, hogy elindulok körülnézni, biztosan lesznek, jó, mégjobb és kevésbé jó élményeim is, de haladni kell. Változni a változással! Így végül is örökre útkereső maradsz, és a csoport nem ürül ki, marad a létjogosultsága. ;)

Ami még inkább csak saját kis gondolatcsíra bennem (de veletek azért megosztom :), lehet, hogy összehozható, illetve össze is tartozik, ami eddig voltam, ami eddig érdekelt, a szervezetfejlesztés például, és ami ezután leszek, az organikusság. Organikus közösségfejlesztés, ez volt az AHA tegnap, még meglátjuk, hátha érdekes. :)