Felkészülés

Mindig is fontosnak tartottam felkészülni, de sokáig nem igazán voltam jó benne. Úgy voltam vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, éljen a spontaneitás! Persze sok helyzetben nem is baj a tiszta lap, a nyitottság, ha úgy tud az ember kérdezni, hogy őszintén kíváncsi, tényleg nem tudja, mit várjon. De interjúk és ügyféltalálkozók tömkelege után automatikusan rászoksz, előképet készítesz.

Van egy régebbi ismerősöm, ő egyszer azt mondta, hogy sokszor azzal szórakoztatja magát, hogy egy bizonyos eseményről az összes elképzelhető szcenáriót megpróbálja végigfuttatni, jót, rosszat, legrosszabbat. És mivel elég dús a fantáziája, nem nagyon érheti csalódás. Mondjuk meglepetés sem... :) Bár abban biztos vagyok, hogy volt már olyan!

Én is azt veszem észre magamon, hogy egyre többet tervezek előre, todo listát készítek, rögzítem az ötleteimet, blogolok itt fel-alá, néha már aggodalmasnak is tűnök, épp most kaptam az enyhe visszajelzést egy baráttól egy laza hétvégi programra intézett 10-15 kérdésemre. :)

Mindenesetre reflexió szempontból mindig is hasznosnak találtam, mikor egy folyamat előtt kimondtam az elvárásaimat, elképzeléseimet, le is írtam akár, és aztán belevetettem magam, utána pedig újra így tettem az eredményre vonatkozó érzéseimmel, gondolataimmal, és szépen összevetettem, rengeteg öröm és felismerés származott már ilyenekből. Aha? Aha. Aha, ahha, ahhhha! :)

Aztán meg olyanom is van néha, hogy nem kell elvárás, megöli az intimitást. A dokumentáció meg az élményt, ezért is nem szeretek például sajnos fotózni, az állatkertben az állatokat nézem, nem egy lencsét. De utólag a képeket meg szeretem nézegetni! :) Hát most rám talált egy "fotós", képzeljétek!

Egy kicsit sztár lettem, legalábbis úgy érzem magam! Záporoznak felém egy pár hete a kérdések, nem is értem, miért! ;) De most! Interjút készítettek velem! :) Nagyon megérintett, egy kedves ismerősöm, barátom, Csapó Móni egyszer csak ír nekem közösségi chaten Finnországból, hogy neki nagyon megtetszett az ötletem, a blogom, ami most történik velem, és gondolt ő valamire...

Már nem is tudom megmondani, honnan ismerjük egymást, egyszer egy nagyon jót söröztünk az ELTE Holdudvarban, arra emlékszem, és van egy közös barátnőnk, aki mindkettőnkhöz nagyon közel áll. Nemrég blog ügyben intéztem, hozzá pár kérdést, mert követtem valamennyire az övét, be is linkelem ide, mindenkinek ajánlom: Pack Your Luggage blog

És mostanra ott tartunk, hogy egy inSPIRÁL vesz körül minket, ide oda röpködnek kérdések, válaszok, jó energiák! A lényeg az, hogy havonta a saját blogom mellett nála is megjelenek majd, angolul, interjú formában. Hát így. :)

Ez a kezdő löket már nagyon sokat adott, éjszakába nyúlóan nem tudtam abbahagyni az utánanézést, olvasást és a kérdésekre válaszolást. A magyar szöveget beillesztem alább, olvassátok, és csekkoljátok az ő interpretációját is, képekkel, saját meglátásaival: Első rész   Második rész   Harmadik rész - Móni Thinks Organic

Köszönöm, Móni!

AZ INTERJÚ:

1, Köze lehet-e a pesti életnek a döntésedhez? (Pest-vidék stb.)

Abszolút, Vásárosnaményban születtem, Tisza-parti lány vagyok, de társasházban nőttem fel, és a nagyszüleim udvarán és a szüleim hobbikertjén kívül nem sok kapcsolatom volt mezőgazdasággal, de főleg nem organikussal. J Ezek az élményeim nagyon pozitívak, a szabolcsi alma, vagy beregi szilvalekvár ízét nem lehet elfelejteni, és nem lehet nem összehasonlítani a bevásárlóközpontban vásárolttal. 10 éve élek Budapesten, voltak időszakok, amikor jobban, voltak, amikor kevésbé használtam ki a nagyvárosi élet előnyeit. Kétségtelen és nem elvitatható a munkalehetőségek és a kulturális lehetőségek tengere. És ugyanúgy nem elvitatható az irritáló tömeg- és autós közlekedés, a frusztrált, elidegenedett emberek, a hajtás, a nyughatatlanság. A vidéktől pedig a nyugalom, a természet közelsége, a közösség ereje, és persze a falu, ami a szájára vesz, a nehézkesebb infrastruktúra, a korlátozott lehetőségek.

2, A blogok, amiket felsorolsz a Blogroll-odban inspiráltak a döntésedben?

Igen, mind olyan linkek, amiket magamnak is összeírtam korábban, hogy ne veszítsem szem elől őket. A tudatos vásárlás, a couchsurfing, az akvapónia, a pozitív gondolkodás, a wwoofing, mind kötődnek valamilyen logika, érzés alapján a kalandomhoz, és a világképhez, ami ide vezetett.

3, Miért pont az organikus farmok érdekelnek? Ha önkéntességről beszélünk sokaknak pl. Afrika,  szociális jótékonykodás, állatmenhelyek stb. jutnak először az eszükbe.

Önző önkéntes vagyok. J Nem önmagáért való, amiért most neki indulok a világnak. Szeretek segíteni és nem számolom, hogy visszakapom-e, de ebben most valahogy megvan szinte minden, vagy mindennek a lehetősége, ami foglalkoztat. Szeretem a hasam, szeretem tudni, mit eszek, szeretem az állatokat, a természetet, a közösségek erejében is nagyon hiszek, és később szeretném megosztani mindazt amit felépítettem, valamiféleképpen. De az önkéntességgel kapcsolatban az a véleményem, hogy mindegy, hogy mit csinál az ember, de legalább egyszer ki kell próbálnia, hogy előbb adjon, mint kapni akarjon. Egyértelműen az oktatási rendszer részévé tenném, ahogy van is már erre példa, nem csak külföldön.

4, Mit tudsz ennek a mozgalomnak a hátteréről? Lehet ezt egyáltalán mozgalomnak nevezni?

Nem tanultam permakultúráról, vagy Fukuoka módszerről, lehet, hogy a gyakorlattal majd ragad, de szeretnék még olvasni, még elmélyülni ebben is. Sok mindenben kíváncsi vagyok a jártasabbak véleményére, ilyenek azok a kérdések, hogy milyen mértékben érdemes gépesíteni, nőni egy ilyen farmnak, mit gondolnak a génmódosításról, lehet-e még egyáltalán olyan vetőmagot venni, ami nem GMO, vagy ez baj-e? Ezekről még nem sokat tudok, illetve vitatott kérdések. Vagy hogy inkább elveszítsem az egész termést, mint rászórjak valamit, ha mégis megjelenik a krumplibogár? Az biztos, hogy a wwoofing kapcsán kaptam már jó pár olyan visszajelzést, hogy nem tudnak fogadni, mert már az adott időszakra tele vannak önkéntessel. Sőt, az egyik kereskedelmi csatorna épp valamelyik este adott le egy riportot a nagyvárosiakról, akik „kiköltöznek” és egyszerű, fenntartható, bio-öko-ezo-spiro életet választanak, így valóban lehet, hogy ez egy mozgalom. J

5, Mennyire profitorientált egy organikus farm?

Hááát… Mindenki szeretne megélni, én is szeretném majd a gyerekeimet taníttatni, ha ők szeretnének tanulni. Van, aki azt mondja, hogy ha valamit jól csinálsz, annyi pénz, amennyi kell, jön magától. Ha pedig követed az értékeidet, érzed, hogy hol a határ. A természetben is megvan, hogy egy denevércsoportnak mekkora az optimális mérete, amelyben még fenntarthatóan tud élni, szerintem egy farmnak is megvan. Az emberiség már rég túllépte ezt az optimális mértéket, meg is szenvedjük, de nehéz teljesen kilépni a társadalomból, vagy lehet, hogy nincs is értelme. A mi társadalmunk pedig pénzre, profitra épül. Csak az arány nem mindegy.

6, Ha saját farmod lenne/lesz, akkor tervezed alkalmazni a Corvinus-on megszerzett gazdasági ismereteidet?

Ezt a szegény egyetemet már 4 néven hívják, sőt, lehet, hogy megszűnik, mire elvégzem, ebből is látszik, hogy itt is kerestem a helyem olyan hosszú ideig, amíg csak a rendszer megengedte. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy szemléletet ad főleg az egyetem. Ad persze tárgyi tudást is dögivel, de annak nagy részét elfelejtjük, ha nem használjuk. Szükségem lesz üzleti tervre, projektgondolkodásra, vagy EU pályázatok lehívására. De legfőképpen azt köszönhetem majd ezeknek az éveknek, hogy sok mindenről tudni fogom, hogy kit kell megkérdeznem, aki nálam jobban ért hozzá, és szívesen is segít nekem, mert olyan a kapcsolatunk.

7, Kik az organikus farmok termékeinek vásárlói?

Divatos kezd lenni organikus matricást vagy a természetesebbnek kinéző csomagolásút levenni a polcról, de sajnos én sem vagyok elég tudatos vásárló. Mindenki vágyik rá, hogy egészségesebben étkezhessen, mert azok vagyunk, amit megeszünk, de rengeteg energia megválogatni, tényleg utána járni, végiggondolni, hogy valóban szükségem van-e arra a termékre. Az a sztereotípia, hogy ezek magasabb árfekvésű termékek, bizonyos értelemben így is van. Ami az, ami rá van írva, vagy bioboltban vásárlom, valóban drágább. Amit Mari néni a Bosnyák piacon árul, vagy közösségi boltokban bárhol a városban megkapható, nem drágább. Tehát mind vehetünk le véletlenül a polcról ilyen terméket, vagy csak kíváncsiságból, hogy tényleg hasonlít-e az íze nagyi paradicsomára, de azok számítanak igazán, akik tudatosan keresik az ilyen termékeket. Ám sajnos még itt is hallani rémtörténeteket, hogy „Ééén aztán nem adok kétszer annyit érte, megveszi a Tecsoban, idehozza a biopiacra és azt mondja, hogy bio!”

8, Az organikus farm mennyire ellenválasz a mai városi ember életmódjára?

A látható népszerűsége valószínűleg ennek köszönhető. Mint ahogy rengeteg ember kutyát, vagy macskát, más állatot tart a városban, ahogy most én is. Persze mindent megszoknak az állatok a kedvünkért és megtanulnak, és alkalmazkodnak a végtelenségig, és megvan az a kutyás viselkedési norma, amit ha követünk, működik ez is. De az eredeti vágyunk ezzel az, hogy újra megteremtsük a kapcsolatot a természettel, a városban is, legalább napi pár órát törekedjünk a zöldbe, mozogjunk. Az ember is alkalmazkodik mindenhez, főleg ahhoz, amit magának teremtett meg, de az ösztönünk azt súgja, hogy valahol szerves, élő része legyünk a környezetnek, amiben élünk. Sokan emiatt ugranak ki.

9, Mennyire van jelen a csúcstechnológia egy organikus farmon?

Biztosan megjelenik. Én most nem vagyok ellene egyáltalán, de ki tudja, hogy a gyakorlatban mit látok majd. Mindenesetre a mostani elképzelésem szerint nem az a lényege ennek, hogy visszatérjünk az őskorba, és bottal túrjuk a földet, sokkal inkább az, hogy felhasználjuk a már most is rendelkezésre álló jó technológiát a fenntarthatóság érdekében. Én szeretnék majd szélkerekeket és napelemet és facebook oldalt a saját tanyámnak.

10, Régen a nagyszüleink generációjánál még a falukban természetes volt, hogy ott a kert, ahol zöldséget, és gyümölcsöt termesztenek, csirkéket tartanak, csibéket keltetnek. Az organikus farm a nagyszülők falusi kertjének „feltámasztása“? Miben több ennél?

Nagyon sok régi tudás van a hagyományos gazdálkodásban, a nagyszüleim is földműveléssel foglalkoztak, sajnos már belém is kevés tudás szállt belőlük. De ők ösztönösen tudták, hogy mit mikor kell elvetni, a csalán, a borsmenta mire jó, mit mi mellé ültessenek, hogy ne egyék meg a kártevők, hogy inkább állati trágyát használnak és nem pétisót, több család együtt főzött lekvárt, pálinkát, vittek egymásnak gyümölcsöt, disznótorost, az állatoknak nevet adtak, és minden részüket felhasználták és beosztással éltek.

11, Vannak az organikus farmoknak „alfajtái“?

Csak alfajtái vannak, nem nagyon hiszem, hogy van két egyforma. J Van, akik ideológiából választják ezt az életmódot (pl. majd ha jön a világvége, ősmagyar hagyományok tisztelete, éljünk kommunában, képtelen vagyok gyermeket nevelni a városban…). Én mindegyiket értem egy kicsit, egyikkel sem azonosulok teljesen, de lehet, hogy senki sem. De vannak minősített és nem minősített biofarmok, közösségi farmok, önkormányzatiak, teljes települések már Magyarországon is, akik így gazdálkodnak, vannak kis családi farmok. Vannak, akik turizmussal is foglalkoznak, vannak, amelyek inkább növénytermesztéssel, inkább állattenyésztéssel. Vannak teljesen önellátók, akik inkább lemondanak több mindenről, nagyon puritán módon élnek és vannak, akik cserével, és ügyes módszerekkel nagyon is kényelmes körülményeket alakítanak ki, vagy akár nagyüzemben profitot termelnek. Vannak, akik aktuáriusból és telco középvezetőből lesznek farmerek, és vannak, akik generációk óta ezt csinálják.

12,  Mi volt az a folyamat, ami az elhatározásodhoz vezetett?

Egy kicsit erről szól az első blogbejegyzésem is. Értékek szintjén van egy küldetéses, út megtalálásos érzésem, de emellett mindig is érdekeltek az alternatív (ami mostani társadalmi-gazdasági rendszerben ennek számít) életformák. Vonzott a non-profit, a fiatalok segítése, a környezetvédelem, a közösségi tevékenységek, az ismeretlen kultúrák, emberek megismerése. A kutyás élet folyamán jöttem rá, hogy jobban vonz és kikapcsol a természet, mint a városi élet előnyei, és sokkal negatívabb hatással vannak rám a városi élet, munka hátrányai, mint amennyit ez megér.

A döntés pedig valljuk be elég drasztikus és hirtelen, de van rá magyarázatom azért. J Mindig is foglalkoztam önismerettel, néha már a túlzás határáig is. Nem mindig az elmélkedés és a felismerések segítenek előrébb lépnünk. Sőt. Elég görcsölős, izgulós kisgyerek voltam, sokan mondják, hogy nem tudják ezt elképzelni rólam, de van sok félelem, meg önálltatás meg ilyen fölösleges dolog a hátizsákomban… Egyre inkább az a működésem, hogy ha valamilyen akadállyal találkozom magamban, vagy a valaki által nekem tartott tükörben, akkor csinálok vele valamit. És ez a csinálás bejön. Még ha előremenekülés, vagy szembefordulás, vagy harcolás is.

13, Ha valaki egy ilyen kalandra szánja magát, vannak nélkülözhetetlen felszerelések, vagy egy bankkártya elég pénzzel mindent megold? Te mit viszel magaddal?

Nekem pont az a célom, hogy megpróbáljam azt megtapasztalni, milyen pénz nélkül vagy minimális költéssel élni, kitapasztaljam, mik lesznek azok a dolgok, amiknek esetleg hiányát érzem a mostani úgymond luxus-, illetve eléggé pazarló életemből. Túl sok mindent kár vinni, az anyagi javaink csak húzzák a vállunkat. Én vettem egy könnyű sátrat, volt egy jó hálózsákom, hátizsákom már korábbról, mert vannak helyek, ahol külön szállásuk van az önkénteseknek, de én vágyom nagyon puritán környezetbe is, ahol gyakran sátorban szállásolják el még saját magukat is. Fontos néhány funkcionális, nagyon kényelmes lábbeli (túracipő, esetleg egy könnyű gumicsizma, könnyű szandál vagy papucs, én esküszöm a krokodilosra J). Bicska, zseblámpa nem árthat, mosószappan, tisztálkodáshoz szükséges dolgok (van, ahol kérik, hogy lebomló szereket használj), nagyon alapgyógyszerek esetleg. Nem árt kalap a nap ellen, évszaknak, klímának megfelelő ruházat. Én viszek technológiát is (notebook, ebook, telefon…), de ezen sokat hezitáltam, hogy lesz-e rá igazán szükségem. A blogolás billentette a mérleget. És persze mindez megszerezhető az út során is, sok olyannal találkoztam már, hogy ami valakinek felesleges, az neked épp jól jön… és hát a bankkártya és bikini valóban mindenhova elég lehet. ;)

14, Mennyi a tervezett költségvetésed az évre?

Én úgy számolom, hogy elég minimális lesz. Megpróbálom az utazást, ezáltal annak költségeit optimalizálni, jól kell szervezni, időzíteni, hogy egyik farmról tudj a másikra menni, ne maradjon ki hosszabb idő, mert ott természetesen meg kell szállnod valahol, így rögtön nyaralási költség üzemmódra vált az önkéntes kaland. Természetesen ha hétvégén mondjuk körbeutazgat az ember és költséges látnivalókra vágyik, akkor elszaladhat a költés, ha pedig semmit nem csinál, kb. semmit nem is költ. Én havi átlag 30-50e Ft-nak megfelelő költségre számítok maximum, de pontos kalkulációt még nem csináltam, ezt be kell valljam.

15, A farmokon fizetnek a munkáért, vagy csak a szállást, és az étkezést biztosítják, és a kiutazást pl. Az önkénteseknek kell állnia?

A WWOOF szervezeten keresztül jelenlegi tudásom szerint a szállást és az ellátást biztosítják, igen, és az utazás és a zsebpénz a saját költséged.

16, Van olyan állat/feladat, amitől félsz?

Állatoktól, növényektől nem félek, még a rovaroktól sem, nem is hiszem, hogy büdös lesz nekem a munka. ;) Inkább attól tartok egy kicsit, hogy a napi 8-10 óra üléshez szokott testem, fizikumom hogyan bírja majd a fizikai munkát, de ahogy a napi 20-30 km gyalogláshoz is hozzászokott egyszer, remélem ez sem fog neki gondot jelenteni.

17, Mi az, amit mindenképpen szeretnél megtanulni?

Amik most nagyon tetszenek az eddigi kutatásaim, olvasgatásaim során a gyógynövénytermesztés, gyűjtés, méhészkedés, tejtermékek készítése, mindenképp szeretnék lovagolni megtanulni, ha lesz erre lehetőségem. Emellett az alapokat a permakultúráról, komposztálásról, esetleg arról, hogy hogyan használhatók alternatív energiaforrások a ház körül, hogyan lehet minél természetesebb mégis kényelmes házat, otthont építeni.

18, Milyen zenéket/könyveket viszel magaddal?

A zarándoklat tapasztalataiból tudom, hogy minden deka számít utazásnál, hátizsákozásnál, így papírkönyveket nem tudok cipelni, de az ebook olvasómat viszem, mindenevő vagyok olvasásban és zenében is, így ami inspirál és adathordozóra fér, az mind jön velem. megpróbálok az úton is gyűjteni ajánlásokat. J

19, Mik az organikus értékek?

Minden, ami szerves, élő, természetes. Az egyik elsődleges a fenntarthatóság. Számomra legalábbis egy olyan termőföldből, növényekből, állatokból, emberekből álló kis ökoszisztéma felállítása, ami harmóniában, egészséges körforgásban élhet hosszú távon. Beletartozhat ebbe pl. az éppen adott környéknek megfelelő őshonos fajok felkarolása, közösségi termelés, csere, olyan új módszerek, rendszerek kialakítása, ahol az egyik folyamat hatásai tökéletesen kiegészítik a másik folyamatot, és ezáltal teremtenek egy ötletes, fenntartható pozitív körforgást (mint pl. az akvapónia is). Tehát áttételesen szerintem a kreativitás, a nyitottság is organikus érték, mint az önkéntesek befogadása a saját farmunkra, családunkba. És a városban is lehet ezek szerint élni, kis, lokális termelőktől, tudatosan vásárolni, energiafogyasztásra, lábnyomra és mindenféle divatos, de igaz dologra figyelni, ökokörbe járni, a szemetet nem eldobálni… J