eva goes outdoor - SZMT sátras és társai

Az előző bejegyzésem óta csupa csupa outdoor dolog történt velem! :)

Először is ajtón kívül kerültem a lakásomból. Nagy szerencsével találtam egy szuper bérlőt, aki legalább annyira szereti a kis lakásomat, és benne lakni, amennyire én. Nem volt könnyű összerámolni az életet, ragaszkodunk a sok cókmókunkhoz, kis emlékek, kütyük ruhák, ruhák és ruhák... Rendet teremteni viszont nagyon jó, tisztítani és tisztulni magunk és mások örömére. De most újra egy hátizsákból élek, mint a Caminon (illetve egyenlőre még háromból), köszönhetően Bogi barátnőmnek, aki nagy szeretettel befogadott, amíg valóban egy zsákkal és egy kutyával el nem indulok 2 hét múlva. És itt mondanék köszönetet F-nek, hogy helytartónként intézi ügyes-bajos dolgaimat, amíg én a föld fölött lépkedek a világban! :) Óriási megkönnyebbülés egyébként elszakadni kicsit a földi javainktól, szeretek emlékezni erre, hogy szinte semmire nincs szükségünk igazán önmagunkon kívül. Na jó, egy kutya mindig legyen veletek, bárhova mentek, az a biztos!

A varrás úgy jött... nem is tudom, hogy jött. :) Outdoor a komfort zónámból. Tudtátok, hogy Anyukám ruhaipari technikus? És mielőtt úgy döntött volna, hogy a családanyaságnak szenteli az életét, a vásárosnaményi Vörös Október Ruhagyár fölívelő csillaga volt, bizonyám! Gyerekkoromban tanítgatott pelenkaöltésre és kötni, hímezni, imádtam! Most pedig vágytam rá, hogy valami kézi, kézzel fogható, praktikus tudást, készséget szerezzek. A tanulással és az agyalással sosem volt igazán gondom, de a sportok, a testtudat, a koordináció, precizitás, kitartás nem igazán tartoztak az erősségeim közé. Eddig! ;)

Holnap kész lesz az első szoknya, amit tök egyes egyedül én varrtam! És mindez egy hét alatt 0ról, és még szép is, tényleg, totál föl lehet venni emberek közé! Pár nap és ezt a saját nadrágomról is elmondhatom szerintem. És ide aztán kell a precizitás, odafigyelés! Szerencsére Kati, az oktatóm a Varróházban mindenre azt mondja: "Neeeem baaaaj! Kit érdekel! Jó az! Hát nem jó?" És tényleg mindig jó, bármilyen maximalista is az ember. Semmit nem lehet elrontani, ez a fő szabály. Főleg, ha élesben, szeretettel magadnak, vagy valakinek készíted. Bontani meg mindig lehet! Pedig sokáig én nem nagyon mertem hibázni... Hát ezeknek az időknek vége, remélem, hogy továbbra is így fogok hibákat hibára halmozni!

Elmenni az SZMT sátras outdoor konferenciára a leghibátlanabb dolog volt, amit ezen a hétvégén elkövethettem! Ők az igazi közegem, szakmailag, emberileg annyi érték halmozódik ebben a közösségben, hogy itt nem tudsz nem önmagad lenni. Trénerek, fejlesztők, HResek, vezetők, hallgatók, érdeklődők, non-profitosok és társaik, családjaik, kutyáik, mindenki szeretettel látott személy itt. És hát kint lenni jó, a természet jó, Diósjenő gyönyörű! Csak néhány címszóban miket csináltam a 3 nap alatt: megérkezés, rögtön munkába állás, kötélmászás, fenékrehuppanás, tó parti békakuruttyolós sámándobolás, transzba esés, csillagtúrázás, szabad ég alatt alvás (bivakolás), tűz mellett pálinkázás, szólózás, sátorozás, freestyle kenuzás, délutáni program átalvás, bográcsozás, retro bulizás, tombola megnyerés, erdőben faölelés, ma-urizás (maorizás - annyira még nem értek hozzá, hogy tudjam, hogyan helyes az írás :), sok jó emberrel kapcsolódás, lefáradás, energetizálódás, felismerések... És érdekes módon inkább a kalandos - adrenalinos - fizikai megerőltetős programokra vágytam, és kicsit sem az agyalósakra. Az érzelmek azért elöntöttek, mint mindig, emiatt ne aggódjatok! ;) Videó és fotó dokumentáció később várható.

Mindenesetre Perecre is nagyon büszke vagyok, most már bárhova el tudok menni vele, mindenki imádta, ő volt a sztárja a hétvégének, és a gyerekektől való rettegését is egész jól kezdi leküzdeni. ;) Perec goes where Évi goes ;)

Jövő hétvégén Akvapóniás Dzsembori Debrecenben, vigyázz, mert jövünk! Aztán már hamarosan olvashatjátok az első biofarmról küldött üzenetemet is a palackból, tudom, hogy már mind erre vártok! Comming soon... :)