A mesék világából, hirtelen allegóriaváltással -mint a villám- a fizika tudományának nyelvén próbálom megfogalmazni, milyen élmények értek az elmúlt bő hétben. A címmel ellentétesen hangozhat, de ilyen nyugodt, és feszültségmentes már nagyon rég nem voltam, mint mostanában.
Amint láthatjátok, mint minden jól megalapozott tudományos munkát, eme bejegyzésemet is "alapos" kutatás előzte meg. Idéznék egy kicsit a szakirodalomból (és közben kiemelném, hogy a természetnek valóban minden egyszerű és bonyolult jelenségre van magyarázata és hasonlata, tehát keressétek a másodértelmet minden mondatban):
"Az élő és élettelen anyagok állandó mozgásban levő elektromos töltéssel rendelkeznek. Ezen elmozdulások nem mindegyike rendezett, észlelhető. A töltéselmozdulások látványos formáját kisülésnek nevezzük.
A villamos kisülés olyan töltéselmozdulás, amelyet fény-, hő-, és hanghatás követ.
Ahogy a felhőkben nő az elektromos feszültség, az elektromos mező egyre erősebb lesz. Egy bizonyos ponton ez annyira erős, hogy az elektronok a föld felszínén megpróbálnak ”mozogni”, minél jobban a földbe ágyazódni. Ez az eredménye az egyenletes töltésű részecskék visszaverődésének. Mivel az elektronok visszahúzódnak a föld belsejébe, a felszín mind erősebben pozitív töltésűvé válik.
A vihar elektromos mezőt hoz létre a felhő és a talaj között. Mikor elég feszültség keletkezik, vagyis az elektromos mező eléggé intenzív, a környező levegőt ”durranásra” kényszeríti. Ez a durranás valójában a pozitív és negatív részecskék szétválasztása a levegőben. Ezt a folyamatot ionizációnak nevezzük. Az ionizáció azt az állapotot jelzi, melyben a töltések szétválasztódnak.
Más szavakkal a levegő nem feltöltődik, csak a benne levő feltöltött részecskék eltávolodnak egymástól. Az ionizált levegőnek sokkal nagyobb az elektromos vezetőképessége. Mivel a levegő nem minden helyen egyenletesen ionizálódik, azokon a helyeken, ahol az ionizáció intenzívebb, ”útvonalak” képződnek, melyeken a villám könnyebben át tud cikázni. Ahhoz, hogy a villám létre tudjon jönni, szükséges, hogy az elektromos út a földhöz érjen, és földelést találjon. Földelést kell találnia – egy pontot, ahová becsapódhat. Ekkor történik a villámcsapás. " (Forrás: Energiapédia)
Az előző hónap megerősödési folyamatát követően egy ilyen ionizációs folyamat indult meg bennem, töltések, energiák mocorognak ide-oda, alakulnak át. Olyan, mintha kezdenék csatornává válni. Minden nap jut időm jógázni, a Tibeti 5 rítust gyakorlom és sokszor a hatodikat is. ;) Félő, hogy amint földelést találok, belém csap a villám!
A folyamat első tényezője, hogy szinte kizárólagos női mezőből férfi mezőbe kerültem. Ami azt illeti, az az érzésem, hogy egy vákumba is, bár nem tudom, ez fizika szempontból hogy jön ide, lehet hogy indul a képzavar.
Az első 3 napomat Szlovéniában egy barátomnál töltöttem Ljubljana mellett, akit nemrég Debrecenben az Akvapóniás Dzsemborin ismertem meg. Ljubljanát szívből ajánlom mindenkinek, a legbarátságosabb város, ahol valaha jártam. Amiket a turisztikai brossúrában leírnak, első benyomásra mind igaz, emberléptékű, akár gyalog, de bringával főleg kényelmesen bejárható, és ingyenes bringabérleti rendszere mellett fantasztikus atmoszférája van, pezseg a kultúrától, művészettől, különlegességtől, isteni kajától! P. pedig 16 km-re a hegyekben egy erdei házikóban lakik. Amerre eddig ebben az országban jártam, minden csupa hegy, alföldi lyány létemre ez teljesen elbűvöl! Szerpentines utak, gyönyörű, sűrű és mély, állatoktól hemzsegő erdők...
A farm, ahova pedig ezután jöttem 3 barát lakhelye a gyönyörűséges, száraz, szeles szlovén karszton, az Adriától légvonalban kb 20 km-re. 1 éve költöztek ide, permakultúrás gazdálkodásba kezdtek, közben pedig inkább kisebb, mint nagyobb szabadtéri fesztiválokat szerveznek a természet lágy ölén. A mostani témája az új kezdet. "The new beginning" - Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Várjuk a 2012-es világvégét/kezdetét. :)
Vagyis a téma ez lett volna, de egy támogató visszalépése miatt a projekt sajnos meghiúsulni látszik. Pedig az egy hét alatt, amíg itt voltam, láttam, hogy rengeteg munka, lelkesedés, motiváció rejlik a szervezés mögött.
Ahogy megérkeztem a vákuumba, rögtön látszott, hogy elkél egy női kéz a ház körül.
Feszültségnek nyoma sem volt a srácok között, az egyik legbékésebb együttélés az övék, amit eddig láttam. Lazák, nyitottak, mindenkit és mindent szívesen és nyitott szívvel fogadnak, amit idefúj a magaslati szél, a Burja (Bora). Perecet és engem is. :) Valahogy rögtön felvettem a női szerepet a vákuumban, finomakat főztem, kicsit rendet raktam itt-ott, közben pedig érkeztek és távoztak 1-2 naponként az önkéntesek, barátok, együtt dolgoztunk a díszleteken, fesztiválhelyszínen is. Észrevétlenül beépültem. :) Mindenkinek van kimondva-kimondatlan helye egy jó közösségben, azt hiszem. Érdemes elfogadni az erősségeinket és használni alkalomadtán.
Elképesztő, hogy mennyire hozzá tud idomulni az ember a vendéglátói életstílusához, közben belevinni azt, amit ő tud, megfigyelni, tanulni, hozzátenni, és kicsit egymás szívéhez nőni. Pedig nagyon különböző módokon élnek az emberek, élő és élettelen anyagok, a legkülönbözőbb töltésekkel. Hagyományos, vagy kevésbé hagyományos, nyitott családmodellben, barátokkal, közösségben... Eddig valahogy az a benyomásom, hogy jó egy erős családi alap, de nagyon érdemes kinyitni ezt a közösség felé, sokat ad.
Időjárásilag április vagy május óta nem volt errefelé eső, így a kert szenved, a gyümölcsök a fán aszalódnak, locsolni pedig nem lehet, olyannyira alacsonyak a vízkészletek, kicsit messzebb kisebb erdőtűz is kitört... Így most a permakultúrás gazdálkodás valóban a lusták kertje, ahogy sokan mondják, a jól lemulcsozott ágyások próbálják tartani a nemlétező nedvességet (egyik nap volt egy kisebb zuhé, de a száraz karszt rögtön elnyelte a vizet), a jól társított növények küzdenek a túlélésért, a hasznos haszontalan gyomok, és gyógynövények kandikálnak, és ők is küzdenek. A tyúkok pedig boldogan híznak és tornáznak a játszóterükön.
Ma olvastam egy okosat, miszerint, ha valami, valaki az istennek sem megy ki a fejedből, megéri vállalni a kockázatot.
És fa alá állni a viharban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése