Add már Uram az esőt - wwoofing at Döröske - 1.felvonás

Holnap lesz egy hete, hogy megérkeztem Döröskére, Vas megye csöndes kis csücskébe. Azóta Kovács Kati vagányul megénekelt dalát mantraként énekeljük szinte minden nap. :)

Hosszú volt az út ide, épp a szülőhelyemtől kb. legtávolabb eső pont ez az országban, eső, eső nem eső!

Nemcsak a félnapos út volt hosszú Büdipestről, hanem az életben idevezető is. Ezév Húsvétra datálom az időpontot, amikor a kép kikristályosodott bennem, a döntés meghozódott, a tantusz lehullott :D Azóta is eltelt már 3 hónap, érdeklődés, készülődés, kutakodás és végre itt vagyok!

Voltak szkeptikus hangok, akik suttogtak nekem (persze lehet, hogy csak a fejemben), de hangosan is, hogy majd meglátod, kemény munka az, ideák szintjén persze, de majd rájössz... És amellett, hogy tudtam, hogy nincs igazuk a hangoknak (mert hát a bolondoknak nem kell törődniük a hangokkal  :D), mégis ott motoszkált bennem, hogy na az milyen ciki, ha itt a nagy világmegváltó, boldogságra törekvő, bátor, és persze őrült tervem a valóságban tényleg nem lesz az igazi...

Na most a szkeptikusaim dörzsölik a tenyerüket, az idealistáim pedig rágják a körmüket, ugye? :) De semmi ok az izgalomra, eddig nagyon jól érzem magam! Érzékelem a nehézségeket is, és átélem az örömöket is. 

Teljesen más itt minden, mint eddig, de otthonosan érzem magam. Első nap persze esetlen voltam, mint elefánt a porcelánboltban, locsolás közben letapostam a virágot, Perec megrágott egy féltve őrzött fügeágat, mosogatás közben eltörtem egy tányért... De azóta napról napra jobb. A természet közelsége nagyon sokat ad, az első napunkon ilyenek történtek velünk: 

Gyönyörű ez a vidék, dimbes-dombos, vadregényes, épp a kertünk végéből elérhető 20 lépésre a Döröskei tó, Peti szerint Bogrács tó, amit két patak is táplál, a vize gyönyörű tiszta, és állítólag lakik benne egy Big Fish. :)

Juliék tanyája is gyönyörű. Semmi egyenletesre nyírt gyep, vagy szögletes bokrok, a kert, a gyümölcsös csupa természetes. Igazából ők is a kezdeti lépéseket teszik permakultúra, önfenntartás felé, minden nap kísérleteznek, kísérletezünk valamilyen ötlettel. Van, amikor jól sül el, van, amikor nem. Van, amikor feszkó van belőle, van amikor röhögés.

A házigazda család nagyon nyitott, laza, nemzetközi, imádnivaló. Angol, német, svajci német és magyar, mindenféle kuruttytól hangos a ház. Juli egy igazi boszorkánymester, mindenhez ért, de amihez nem, ahhoz is. Vagy 2 napon belül megtanulja! A legutóbbi ilyenje a furulyatanulás, mire a család egy része vendégségbe érkezett, fogadásukra megtanulta a Csínom Palkót, én pedig rumbatökkel, Perec ugatással kísérte. :D De kipróbáltunk 2féle új, cukornélküli barackbefőzési receptet, és sörkollektoros aszalóberendezést is építünk, gyógynövényes füveskönyvet is készítünk nemsokára. Minden ötletet megvalósít, amit a fejébe vesz, impulzív, "green thumb" oder grüne finger, ahogy a külfődi mondaná. Peti, a tesója Móka Miki és Mekk Mekk mester, egy cuki apuka 2 kisfiúval. Az anyukájukkal még tegnap találkoztam először, amikor hazajött az unokatáboroztatásról a Balatonról. Mindenesetre mi vagyunk így a kis csipet csapat Jodával, Pereccel, néhány érkező rokonnal, baráttal, idetévedő kutyával kiegészítve, öntözünk, gyomlálunk, aratjuk a termést, főzünk, eszünk, vígan élünk. :)

Mióta megérkeztem az udvaron felépített jurtában alszom, este persze összeroskadok a fáradtségtól, nagyon tetszik a csillagos égre néző, kényelmes kis fészkem. Van olyan nap, hogy kádban fürdünk (ez a ritkább :), van, hogy a tóban, komposzt WCt használunk, persze van angol WC is, fürdőszoba a házban. Odafigyelünk a beosztásra, de nem szűkölködünk semmiben. Eddig még minden nap michelin csillagos finom kajákat ettünk. Jelenleg vega konyhát üzemeltetünk, nincsenek állatok még, bár később szeretnének kecskéket, esetleg 1-2 röfit. Tyúkok vannak, akikk buddhista imazászlók árnyékában, szabadon kapirgálnak, és nem használják a frissen épített tyúkjátszóterüket! :) Amit nem tudnak megtermelni, azt a körmendi boltokban megvesszük, szomszédoktól beszerezzük. Vannak jószomszédi viszonyok és jószomszédi iszonyok is. ;)

Az egy hét "próbaidőm" letelik, de már 3 nap után megkaptam az 1hetes ajándékot, egy kis rugón függő békafigurát, akit Ferdinándnak kereszteltem, ezt úgy értelmeztem, hogy bár kicsit béna vagyok, néha görcsös, még bennem van néha a megfelelési kényszer (ami amúgy elég fölösleges), de mégis bírnak és szívesen látnak még a hónapban. Jeee! :)

Amiket az első hétből magamnak tanulságként levontam, hogy valóban a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, igazából minden egyszerű, de hajlamosak vagyunk túlkomplikálni. Ha kicsit figyelsz, bármit meg tudsz tanulni.   Ha nagyon figyelsz akkor meg még többet. De ha nagyon akarod, akkor az a dolog meg nem fogja akarni, tehát van, hogy valamit hagyni kell egy kicsit, de semmit sem szabad feladni. Az életkörülményeink csak rajtunk múlnak, kényelmesen élünk, de mindent meg lehet szokni, miden tárgyat el lehet hagyni. (Egy jóóó szélsőséges példa erre a Bartosizmus, idiótaságokat lájkoló kedves barátaim számára ajánlom!)

Szóval van hozzáértés, azt megszerezni csak idő kérdése; van érzék, ahhoz csak meg kell nyitnod a csatornáidat, mert már úgyis benned van az a tudás; és van a szándék, az alázat, a lelkesedés. Nekem ebből van a legtöbb, és nyitom a többi csapomat is! :)

Ez a mostani életem sokkal lassabbnak, kevésbé erőltetettnek tűnik, van, hogy úgy érzem, most semmittevő vagyok, mégis egyrészt más az időbeosztás, hajnalban dolgozol és este a meleg miatt, napközben pedig teszel-veszel, de kicsit sem kevesebb, vagy kevésbé fárasztó ez a munka. Másrészt pedig ebbe az életmódba ugyanúgy bele lehet savanyodni, meg lehet utálni a napon égést, locsolást, földtúrást, még ha permakultúrás elveken minél kisebb energiabefektetéssel és természettel harmóniában gazdálkodsz is, ahogy az irodában ülést, emaire válaszolgatást, meetingelést is. De nem kell. Inspirációt lehet szerezni bárhonnan, és a relatív idő végtelen lesz. Mindenesetre nekem most nagyon könnyű örömöt lelni a virágokban, az állatokban, a természet rendjében.

A következő állomásom Szlovénia lesz, ha jól sejtem, augusztusban, de addig még itt is sok minden vár! 

Enyém a vár, tiéd a lekvár! :D